Téli álom helyett – két keréken

Hamarosan vége az évnek, és úgy tűnik, véget ért az idei kerékpáros szezon is. Az az időszak, amikor kellemes és jó időben hajthatjuk kedvenc kétkerekűnket. A hideg beköszöntével mégis maradnak olyanok, akiket a zord idő sem zavar, és akár a hétvégi mozgásról sem mondanak le. De mit kell tenni olyankor, ha leesik hó, valamint mit kell jövőre elsőként elvégezni a kerékpáron, hogy megbizonyosodjunk arról, megfelelő állapotban van?

Idestova negyedik kétkerekű szezonomat tudhatom magam mögött, és arra jöttem rá, minél több időt tölt az ember nyeregben, annál biztosabban kezeli kerékpárját. A tapasztalat és a rutin elvehetetlen. Nézzünk át néhány egyszerű, de praktikus dolgot, amire érdemes odafigyelni! Havas úton az egyik legfontosabb, hogy ne hajtsunk túl gyorsan. Akinek van kilométerórája, azoknak azt tudom javasolni, hogy az óra ne menjen túlságosan 20 km/h óra fölé. Ha nem áll rendelkezésre ilyen eszköz, akkor a tavaszi és nyári tempó helyett valamivel visszafogottabban közlekedjenek. Mellőzzük a hirtelen kormánymozdulatokat, mert ha megcsúszik alattunk a gép, és nem vagyunk elég rutinosak, hogy a fékkarokhoz nyúljunk, úgy elég valószínű, hogy esés, legrosszabb esetben egy csúnya bukás lesz a vége. Fékezzünk le időben, ha kanyarodni szeretnénk. Normál esetben, ha nagyobb sebességgel hajtunk be egy kanyarba, akkor a kerékpárral kicsit be is kell dőlni. Ha az út csúszik, az esés szinte garantált. Így azt javaslom, ha tudjuk, hol és mikor fogunk kanyarodni, a kanyar előtt minimum 50, maximum 30 méterrel fékezzünk le. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy álljunk meg, hanem óvatosan menjünk a kanyarban, mert sose lehet tudni, milyen alattunk az éppen aktuális hótakaró. Mint már említettem, ne dőljünk be testtel a kanyarban és itt is érvényes az, hogy hirtelen kormánymozdulatot ne végezzünk. Amikor úgy érezzük, hogy bizonytalan helyre érkezünk, tegyük kezeinket a fékkarokra. Ezzel is szintén bukást előzhetünk meg. Normál esetben, ha a kerékpárunk megcsúszik, agyunknak még fel kell dolgozni, hogy mi történt, és mi a teendő; ez mind reakció idő. Ha kezeinket a fékre tesszük, ha bizonytalanok vagyunk, és váratlan dolog történik, akkor bukást előzhetünk meg vele. A fékkel úgy bánjunk, hogy a kerékpárt sose állítsuk meg hirtelen menet közben. Úgymond pumpáljunk a fékkarral, mert ezzel a csúszás elkerülhető. Ha a kerékpár megcsúszik alattunk, akkor előfordulhat, hogy a fék már nem segít. Az emberek többsége szinte nem is használja az első féket. Pedig azzal sok mindent megelőzhetünk a hóban. Tipp: Az első fékkel úgy kell fékezni, hogy azt nagyon óvatosan kell behúzni. Viszont ezzel a fékkel hamarabb lehet megállni, ha veszélyhelyzetbe kerülünk. Ezt addig érdemes próbálgatni és gyakorolni, amíg nem esik le a hó. Szánjunk arra egy órát az időnkből, hogy megtanulunk bánni az első fékkel.

Összefoglalva:
- Ne hajtsunk túlságosan gyorsan!
- Óvakodjunk a hirtelen kormánymozdulatoktól!
- Időben fékezzünk le, ha kanyarodni szeretnénk!

- A kanyarban ne nagyon dőljünk be!
- Amikor bizonytalanok vagyunk, tegyük kezeinket a fékkarokra!
- Ne fékezzük a kereket állóra!

- Használjuk az első féket!

Mi a teendő, ha téli tárolás után vesszük elő a gépet?
Amennyiben azonnal tekerni szeretnénk, nem elég a kereket felfújni! Érdemes azt alaposan átvizsgálni és egy kis pénzt ráfordítani az éves nagy generálra. Ezt bármelyik szakszervizben elvégzik nekünk, a kérdés az, hogy mennyire nyúlnak hozzá a kerékpárhoz, mert lehet, kifizetünk rá egy nagyobb összeget, de szinte alig csinálnak vele valamit. Ha csak pár éves a kerékpár, úgy ezt nem kell minden évben elvégezni, csak a láncot kell olajozni, amikor már ad egy síró, nyikorgó hangot, valamint nem simán megy a lánc.

De mit is takar a nagy generál?

A kerekeket le kell venni, a külső gumit lefejteni, kivenni a belsőt, majd megvizsgálni, hogy nem sérült-e. A külsőn is meg kell ezt nézni, hogy nem repedt-e a gumi. Amennyiben igen, akkor cserélni kell, úgyszintén, ha a gumi kopottnak bizonyul.
Ha már előttünk van a csupasz felni, akkor érdemes megnézni, nincs benne esetleg nyolcas. Ha igen, akkor centírozni kell. A racsniról érdemes leszedni egy drótkefe segítségével a fáradt és koszos olajos réteget. Ha visszatettük a kereket a helyére, a láncot érdemes megnézni egy lánckaliber segítségével, hogy az nincs-e esetleg megnyúlva. Ha a lánckaliber nem esik bele a lánc fogai közé, akkor azt is cserélni kell.

Ezután meg kell nézni a váltó működését. Az első váltót középső lánctányérra helyezzük fel, és a hátsó váltón váltogassunk fel, majd le. Ha a váltókaron váltunk, azonban a váltó nem vált, úgy a hátsó váltóállító bowdenen állítani kell. Ezután érdemes az első váltót is megvizsgálni ugyanígy. 

A nagy generál tartalmaz még egy fék vizsgálatot is.

Legyen szó akármilyen fékről, a fékpofákat mindenképpen meg kell nézni. Ha kopott a fékpofa, úgy biztosan cserélni kell. Ezután vissza kell helyezni a fékpofákat és megnézni, hogyan is működik a fék. A V féknél, más néven felni féknél arra kell figyelni, hogy mind a két fékpofa egyszerre mozogjon, és egyszerre fékezze a felnit. Ha egyszerű tárcsafékünk van, úgy valamivel nehezebb dolgunk van, mert arra kell figyelni, hogy ne adjon ciripelő, valamint daráló hangot a fék. Ha daráló hangot ad, azonnal állítani kell, ha ciripelőt, akkor csak kicsit kell módosítani rajta. Érdemes a fékeket úgy beállítani, hogy a két fékkaron fékezés közben ugyanakkora erőt fejtsünk ki.

Azt javaslom, ezeket a műveleteket érdemes elvégezni, mielőtt hosszabb kihagyás után újra használatba vesszük a kerékpárt. Aki pedig mégis a téli biciklizésnél marad, annak azt tanácsolom, óvatosan közlekedjen, a megváltozott útviszonyokra érdemes felkészülni fejben és rutinban.

Horváth Szabolcs

Fotók: Horváth Szabolcs, Kothencz Dániel

Újra összeáll a Kispál!

Újra összeáll a Kispál!

Emlékszem, a 2010-es Sziget „mínusz egyedik napi” Kispál nagykoncertet mindenki búcsúkoncertként emlegette, de valahol tudtuk mind, hogy ami jó, annak nem lehet vége – max szünetel.

Ám ha mind ezen a zenekaron, ezeken a számokon növünk fel, és részegen ordítva énekeljük, hogy  az életben nincs már több móka, akkor azért a generációnk tényleg azt mondja a zenekar megszűnésével kapcsolatos hírekre, hogy hát igen, felnőttünk…

Ezeknek az embereknek üzenem, hogy DE NEM MA!

Nem bizony, hiszen újra lehet nosztalgiázni! Felröppent a hír, miszerint a pécsi zenekar a városukhoz közeli Orfűn újra megmutatja magát! A Fishing on Orfű fesztivál évente egyszer egy nulladik napon megnyitja a kapuit, felállítja színpadát és bejelenti, hogy következzen a Kispál és a Borz!

3 éven át hallhatjuk a zenekar számait mint egy évadokra lebontva.

• Az első, 2014-es koncerten a ’91-es Naphoz Holddal, a ’92-es Föld kaland ilyesmi…, és a ’93-as Ágy, asztal, TV albumok számait hallgathatjuk meg élőben a zenekartól.

Személyes kedvencem ebből az időszakból a Húsrágó, hídverő című szám. Igaz, hogy én épphogy megszülettem, amikor mások már nagyban énekelték ezt a számot, de a mai napig megállja a helyét a rádiók lejátszási listáján.

•         A következő koncert dalai 2015-ben vélhetően a ’94-es Sika, kasza, léc, a ’96-os Ül, a ’97-es Bálnák ki a partra, és a ’98-as Holdfényexpressz albumok közül fognak kikerülni.

Természetesen ebből az időszakból is megtaláltam a kedvencemet, bár az idő előrehaladtával egyre nehezebb a számomra legjobbat kiválasztanom. 
A választásom a Szívrablás című számra esett, ami a Holdfényexpressz albumon található.
Ismeretlen okokból, de a Kispál képes volt rá, hogy minden érzelemre, amit egy ember átél, és ért vagy esetleg nem ért, írjon egy dalt. Lovasi András úgy játszik a magyar nyelvvel, úgy kombinálja a szavakat és találja el a hangsúlyokat, mint egy profi zenész a hangokat és a dallamokat.

• A 2016-os Fishing on Orfűt fogja várni egy fél ország a legjobban. Erre az évre tervezi a Kispál és a Borz olyan albumainak dalait előadni, mint például a 2000-ből a Velőrózsák, a 2003-ból a Túristák bárhol, és a 2004-ben megjelent Én, szeretlek, téged. Ezen kívül felcsendülnek olyan számok is, amik nagylemezen nem jelentek meg, például a Többiektől című EP négy dala is.

·         Ami az én szívemhez legközelebb áll, az a De szeretnék című számuk, ami Németh Jucival közreműködve készült el. Itt hozzá tenném, hogy a zenekar olyan nagy zenészekkel dolgozott együtt, mint például Lecsó, a Pál Utcai Fiúk énekese, Varga Livius a Quimbyből, vagy a Csík Zenekar.

A Kispál nem egy átlagos underground zenekar. Jelzi ezt a 2010-ben Lovasinak ítélt Kossuth-díj, a zenekarnak 1994-ben átadott eMeRTon-díj, de legfőképp az a rengeteg ember, akit a szövegeikkel és zenéjükkel rajongójává tett. Bevallom, én is köztük vagyok.
De ki ne emlékezne a Kicsit szomorkásra, a Ha az életbenre, vagy a Csillag vagy fecskére?
Na ugye. Ott van benned is. Bármikor el tudnád dúdolni a dallamát, elénekelni Lovasival a refrént, nosztalgiával visszagondolni a csapatra.
Reméljük ez a 3-4 év szünet elég volt ahhoz, hogy megérjen bennük egy új album gondolata, vagy esetleg egy turné ötlete. Azt hiszem Szombathely türelmes, és reménykedő.

Amiben megegyezhetünk: nem lesz több olyan zenekar a magyar könnyűzenei szférában, mint a Kispál és a Borz. Egyedi, megismételhetetlen, és időtálló. 

Orfűn találkozunk!

Lájer Erzsébet

Kiállítás kicsiknek és gyermek lelkűeknek

Idén harmadik egyéni kiállítását nyitotta meg október 31-én Locsmándi Bettina, Szabadi Zoltán Művészeti Okleveles festőművész. A 20 éves tehetség ez alkalommal egy óvodát örvendeztetett meg képeivel.

A Fertőszéplaki Margaréta Óvoda előterében látogatható október 31. és november 15-e között a fiatal festő, Locsmándi Bettina kiállítása. Az „apró” célközönség miatt a komolyságtól némiképp elszakadva a téma a mesék, és a képzelet világa felé orientálódott, így a gyermekek egyszerre élvezhetik és érthetik a látottakat. Találkozhatnak bagollyal, pingvinnel, kottafával, őszi tájjal, vagy akár a csillagos égbolttal. „A képek nézegetése közben a kicsik megtanulhatják, hogyan kell bátran használni a színeket, valamint, hogy megörökíthetik papíron vagy vásznon a valóságban nem, de a fejükben mégis létező jelenségeket, például egy tojásokat kipufogó kéményt” – fogalmaz Bettina. A művek megalkotása mellett az ifjú tehetség az óvodásokat is meglátogatta, bemutatta festményeit, és mindegyikhez egy-egy történetet is kitalált. „Nagyon élvezték, lelkendezve mutogattak a képekre, hogy az tetszik nekik és beszéljek még róluk. Én is nagyon jól éreztem magam, hisz a legaranyosabb közönségnek mesélhettem” – árulta el Bettina. A kiállítás őt magát is kihívás elé állította, mert véleménye szerint egészen más gyermekeknek festeni. „A komoly téma nem igazán kerülhet szóba, egyfajta tabu, ezért megvan a nehézsége, de ennek ellenére nagyon élveztem a munkát, mert előjöhetett a bennem lakó gyermek, és jó volt a képekben egy teljesen új, eddig nem létező világot létre hozni” – fogalmaz. Bettina munkáját az óvó nénik is segítették a szervezéssel, a hely biztosításával, és mindenekelőtt a kiállításra való felkéréssel. „Nagyon hálás vagyok nekik, igazán aranyosak, az egyik kiállított képemet hálából nekik is ajándékoztam” – mondta végül a fiatal alkotó, aki arra buzdítja a kicsiket, szüleiket és a gyermeklelkűeket egyaránt, hogy bátran látogassanak el a Fertőszéplaki óvodába, tekintsék meg a kiállítást, hagyjanak nyomot a vendégkönyvben, és röpüljenek vissza kis időre, a mesék világába.

Tamasits Dorottya

Fotó: a szerző