Doppingügyek, sportbotrányok, ismét Cafe Dilemmát rendeztek az egyetemisták

A sport témakörében zajlott le az esemény, amelyet a Nyugat-magyarországi Egyetemen I. évfolyamos kommunikátor hallgatói szerveztek a Bánya Cafe és Bar-ban.

A fiatalok most is nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a témák megbeszélésébe az esemény témavezetői segítségével, a végén pedig a meghívott szakértőktől kérdezhették meg személyes élményeiket, véleményeiket. A rendezvény fő szervezői a hallgatók egy csoportja volt, őket pedig Murai Gábor a Kommunikációs Tanszék oktatója segítette. A témák, amelyekről beszéltek többek között a doppingszerek használata, futball, bundabotrányok, vandalizmus és rasszizmus kérdése a sportban voltak.

A rendezvénysorozatban a megszokott forgatókönyv szerint a vendégek kis csoportokban 6 asztalnál foglaltak helyet, ahol egymással beszélték még, hogy például mennyire ártalmas a doppingszerek használata, vagy éppen a véleményüket fejtették ki a nemrégiben igen nagy port kavaró futballbotrányokról. Minden asztalnál két témavezető irányította a beszélgetéseket, majd 10 perc elteltével egy másik asztalhoz mentek át. Az egész este lebonyolításában egy narrátor segédkezett.

Az egy óra leteltével a meghívott szakértők szívesen válaszoltak a kérdésekre. A három sportoló – közülük a birkózó testvérpár; Ligeti Dániel olimpikon és Ligeti Richárd, valamint az erőemelő és testépítő Gadó András – nagy örömmel fogadta az a hallgatók érdeklődését, akik többek között arról kérdezték őket, hogy az ő sportágukon belül mennyire jellemző a doppingolás, vagy arról, mi a véleményük a vandalizmusról. Beszélgetés közben elmesélték még a versenyeken szerzett élményeiket, amelyet a közönség nagy örömmel fogadott.

írta: Braunstein Milán, Kovács Miklós, fotó: Kovács Miklós

Slam poetry est a 69 Music Pubban

Mint ahogy mostanában minden hónapban, így áprilisban is kellemes estére számíthattak a slam poetry est vendégei – náluk talán csak a slammerek érezték jobban magukat.

Akik nem ismerik ezt a viszonylag új műfajt:

A Magyarországon 2006 óta jelenlévő műfaj a magukat megmutatni kívánó, művészi beállítottságú fiatalokhoz szól. Lényege, hogy minden fellépő saját művét adja elő dal, vers, kritika vagy akár rap formájában. Az esteken gyakran használnak zenei aláfestést és pontozzák a résztvevők teljesítményét (általában 1-től 10-ig terjedő skálán).

Az áprilisi verselőest nehezen indult: a 20 órás kezdéskor alig 15-20 embert számlálhattunk a pubban. A verselők azonban nem estek pánikba: elszórakoztatták magukat és a maroknyi nézőseregüket rögtönzött előadásukkal. A nézőszám lassan, de emelkedett, az est vége felé már teltház hallgatta a verseket.

A fellépők között volt, aki a szuperhősöket öntötte versbe, mondván körülvesznek minket az élet minden percében, csak nem vesszük észre őket: akár a buszmegállóban mellettünk is állhatnak („áruval tölti fel a városszéli remény boltját”). Mersich Ádám (Meró) előadásában megjelent az oktatás fontossága is, kissé más felfogásban és szemléletben, mint ahogy eddig megszokhattuk: örülj, hogy tanulhatsz! („Nagyra becsült értelmiségi; öntelt főiskolás”). Volt, aki az állatokhoz hasonlította magát, bohém életfelfogásával megmosolyogtatta a közönséget.

Az est versenye az álmok jegyében telt el, azaz a téma az álmok világa volt, a versenyt is elköré építették. Az egyik legsikeresebb feldolgozásnak tekinthető Moha (Mohamed Baaj Ádám) Sweet Dreams dallamára írt verse. Filozófiai hangvételű írásként megjelent a psziché és a kor közötti kapcsolat, valamint a varázsgomba okozta révület is.

A verseny győztese, Varga Richárd a maximális 40 ponttal vehette át az első díjat. Versében az élet sikeres és boldog folyamatát örökítette meg: milyen magyarnak lenni; milyen, ha az embernek van egy társa, akivel együtt öregedhet meg, akivel együtt érezheti, hogyan telik az idő.

A résztvevők között két lány induló is volt, közülük Süni a második helyen végzett 39,5 ponttal.

Az irodalomra és a szabad költészetre fogékony fiatalok a 69-ben rendezett esteket figyelemmel követhetik a facebookon is. Krausz Dávid szervezésében a verselők minden alkalommal újdonságokkal várják a nézőket. Ide kattintva elérhető a slam poetry következő eseménye.

Major Éva

Egészségedre, vagy mégsem? - Az allergiáról és tüneteiről

Az allergiás betegek száma az utóbbi években megnövekedett, a tünetek nem csak zavaróak, de veszélyesek is lehetnek. A tünetek többek között lehetnek bőrkiütések, nátha vagy akár fulladásos roham is. Dr. Petz Zsuzsanna és Dr. Sóti László szombathelyi allergológusokkal beszélgettem a témával kapcsolatban.

Az allergia az immunrendszer egy túlzott reakciója olyan anyagokra, melyek normális körülmények között semmilyen választ nem váltanak ki a szervezet részéről. Az ilyen anyagokat allergéneknek nevezzük.

Ilyenek például a pollen, az állati szőrök, az atka, a penész spórák, az élelmiszerek és a gyógyszerek. Az allergia nagyon szezonfüggő, először a barka, majd az éger- és mogyorófa virágzása figyelhető meg. Ezek légúti tüneteket okozhatnak. Később kivirágoznak majd a gyümölcsfák és a különböző fűfélék, gyomok megjelennek nyáron. Végül pedig a parlagfűvel találkozhatunk, mely allergiás reakciót válthatnak ki az arra érzékenyebb emberekből.

Gyermekkortól, a tévhittel ellentétben, egészen 90 éves korban is akár előjöhetnek. Sok minden kell hozzá, akár a stressz, vagy egy vizsgaidőszak is kiválthatja. Legfőbb tünetek a szemviszketés, orrfújás, tüsszögés. Légúti allergiáknál akár bőrkiütések, köhögés, vagy csak gombócérzések is kialakulhatnak.

Nagyon sokféle vizsgálati lehetőség van, a legismertebb az úgynevezett „Prick teszt”, amikor az alkarra csöpögtetnek allergéneket és a válaszreakciókból lehet kideríteni, hogy allergiás- e az illető az adott anyagra, vagy sem. Továbbá a vérvétel is kimutatja.

Kezelési lehetősége a légúti allergiáknak, hogy csökkenteni kell a poratkák számát a háztartásokban. Polleneknél jó tanács, hogy csukott ablaknál szárítsuk a ruháink, ezzel nem visszük be a szekrénybe a polleneket, illetve a cipő többszöri tisztítása is segíthet megelőzni a pollenek kialakulását. – tette hozzá Dr. Petz Zsuzsanna.

Az asztma a legismertebb szövődménye az allergiának. Ha az allergiát nem kezelik, akkor várható, hogy valamely tünet meg fog jelenni. A legsúlyosabb allergiás reakció az anafilaxiás sokk, mely légúti allergiáktól nem alakul ki, azonban van egy olyan allergia melyről még nem írtam, ez pedig a méhcsípés és darázscsípés allergia. Ha valaki allergiás tüneteket észlel saját magán, mint pl.: kezd feldagadni, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni, nem ér rá halogatni, mivel előléphet eszméletvesztés is ez által.

Dr. Sóti László kiemelte, hogy allergiavizsgálatot szigorúan tilos és életveszélyes olyan helyen készíteni, ahol nincs meg a megfelelő ellátás az adott reakcióknak, mivel a reakció nagyon gyorsan és hevesen lép életbe.

Szakonyi Ramóna

Dexter dühödt démonai

A Jeff Lindsay által megteremtett világ tele van veszélyekkel és meglepetésekkel. Egyik ilyen

veszély a címben szereplő fiatalember, Dexter. A Miami rendőrségnél dolgozik

vérnyomelemzőként. Gyermekként hatalmas trauma érte, ugyanis elveszítette édesanyját és ez

mindent megváltoztatott benne. Itt indul Lindsay könyve, melyben később minden szál kibontásra

kerül és kiderülnek a részletek.

Édesanyja elvesztése után főhősünket egy rendőr vette szárnyai alá főhősünket. Ahogy felnőtt

Dexter egyre gyakrabban jöttek elő a „furcsaságai”: ölnie kellett. Ezt mostohaapja hamar észrevette

és egy úgy nevezett kódexet hozott létre neki. Csak azzal végezhet, aki valóban megérdemli,

ártatlanokkal soha.

Dexter nappal éli gondtalan életét a Miami rendőrségnél, éjjel pedig ha az alkalom úgy hozza,

megbünteti a gonosz tevőket. Meg van róla győződve, hogy amit tesz az teljesen rendben van és

hogy teljesen ura két különböző életének. Tökéletesen játssza nappali szerepét, minden mosolyt,

viccet, érzelmet profin utánoz.

Jól megszokott élete akkor zökken ki a kerékvágásból, amikor egy hozzá hasonló

sorozatgyilkos tűnik fel a színen és profibban végzi a dolgát főhősünknél. Innentől kezdve csak egy

cél lebeg a szeme előtt: minél előbb megtalálni a „rokonlelket”.

Megdöbbentő, morbid szórakoztató és izgalmas Dexter világa. Jeff Lindsay hűvös, tárgyilagos és

élethű hangon szólaltatja meg az érzelmileg teljesen immunis gyilkost. Dexter karaktere teljesen

hiteles, leszámítva egy dolgot, mégpedig azt, hogy egy hozzá hasonló sorozatgyilkos nem lenne

képes ilyen tiszta módon gondolkodni.

Érdekes egy gyilkos szemével látni a dolgokat és belelátni a fejébe. Az ember olvasás közben azon

kapja magát, hogy kezdi megkedvelni a nem feltétlenül pozitív főhőst. Egy könnyen megszerethető

könyvről van szó, melynek már több része is megjelent és a műfaj rajongóinak kihagyhatatlan

darab!

Kosztolánczi Csaba

Kevés a tolerancia és minimális KRESZ tudás

Csak rajzolunk az aszfaltra egy sárga csíkot és kész – réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban talán a nemtörődöm városatyák ezzel a mozdulattal eladhatták magukat a kerékpárosoknak. Szombathelyen azonban ezzel már nem lehet választást nyerni. Egy város, amely földrajzi adottságai miatt kifejezetten alkalmas a lábbal hajtott kétkerekűek számára ennél többet érdemel! Nem csak kellő számú és átgondolt helyen épített/felfestett kerékpárutat, hanem toleráns autóvezetőket és szabályosan közlekedő bringásokat.

Télen is két keréken (forrás: Critical Mass, Facebook)

A hosszúra nyúló tél, a rendkívüli márciusi havazás miatt másodszor halasztják el a kerékpáros szezonnyitót a szombathelyi Critical Mass szervezői. A Szent Vidre tervezett tekerés legújabb időpontja április 7-e, vasárnap. Az esemény Facebook oldalán még csak harmincan jelezték részvételüket, de biztosak lehetünk abban, hogy a kerékpározás ügye ennél jóval több embert érint a vasi megyeszékhelyen. Elég csak megnézni a főtéri kerékpártárolókat egy-egy tavaszi vagy nyári délutánon: csordultig vannak. A biciklis témák gyakrabban jelennek meg politikai nyilatkozatokban, megnyúlnak a kerékpárutak és már nem számít különösnek, ha valaki bringával szeli át a várost. De fejlődik-e a közlekedés kultúrája olyan mértékben, mint az infrastruktúra?

Kettőn áll a vásár

A közlekedés résztvevőivel folytatott beszélgetésekből egyértelműen körvonalazódik néhány fontos hiányosság. Sokan panaszkodnak – még a bringások közül is a kerékpárosok KRESZ tudására és/vagy szabálykövető magatartására, de legalább ilyen gyakori az autót vezetők szabálytalan, modortalan és figyelmetlen hozzáállása. Kettőn áll a vásár – tartja a mondás, ez pedig a közlekedésre is igaz.

A statisztikák szerint a kerékpárosok Szombathelyen 2011-ben 48 alkalommal okoztak balesetet, míg 51 alkalommal elszenvedték azt. De beszédes adat az is, hogy ebből a 99 esetből 92 alkalommal megsérült a védtelen kerékpáros – mondja Rónai András, közlekedésrendészeti osztályvezető. A Vas Megyei Rendőrkapitányság munkatársa maga is gyakran kerékpározik, és szerinte nem ártana legalább egy alapszintű KRESZ vizsgát tennie minden kerékpárosnak.

Van még mit tanulnunk – foglalja össze Szabó Gergő, az CM főszervezője. Sokan közlekednek feleslegesen olyan utakon, amelyek mellett ott a kerékpárút is. A járdázás pedig annyira elharapózott, hogy a Magyar Kerékpáros Szövetség külön kampányt indított ellene. Az úttesten való átkelés – akárcsak a gyalogosok esetében – olykor csak öt-tíz vagy még több autó elengedése után lehetséges.

Persze vannak jó példák is: „rendszeresen előfordul, hogy a Thököly utca körforgalmában rögtön átengednek, pedig a tábla szerint nekem kellene elsőbbséget adnom” – meséli Péter, aki minden nap kétszer erre jár, dolgozni és hazafelé. A szombathelyi autósok kezdik tényleg megszokni a bringások jelenlétét – egészíti ki Zsuzsa. Az oladi lány szerint azért, mert már tényleg nagyon sokan tekernek.ú

Elsőbbsége annak van, akinek megadják

Rónai András, rendőr szakértőnk a leggyakoribb baleseti szituációk között említette az egyirányú utcában forgalommal szemben történő közlekedést. Ez csak akkor megengedett, ha az utca bejáratánál ezt kiegészítő tábla jelzi, ilyent azonban Szombathelyen hiába is keresünk. A zebrán – ha nincs mellette kijelölt kerékpársáv – le kell szállni és át kell tolni a biciklit. Az autóban ülők ugyanis ilyen helyeken csak a lassan haladó gyalogos érkezésére számítanak, és nem tudnak megállni, amikor egy gyors biciklis bevágódik a járművük elé.

Át kell tolni… (forrás: Kresszblog)

A legtöbb gondot azonban azok a szituációk okozzák, amikor – bár járna, mégsem adnak elsőbbséget a kerékpárosoknak. A legjobb példa erre az egyenrangú utak kereszteződése. Ha oda csak autók érkeznek, a KRESZ szabályai szerint haladnak tovább – általában. Bringával azonban nagyon kell vigyázni. A rajta ülő hiába tudja, hogy épp ő következne, amennyiben nem kapja meg az elsőbbséget, az úttesten vagy egy autó alatt találhatja magát. A Critical Massos Szabó Gergő szerint ennek egyszerűen az az oka, hogy nem tekintenek rájuk egyenrangú félként.

Harminc kilométeren

A negatív tapasztalatok ellenére minden megkéredzett állítja, a közlekedés morálja ebben a tekintetben érezhetően javul az utóbbi évkben. Ugyanez a helyzet a közlekedés feltételeivel. A lakossági akarat és gyakran uniós pályázatok segíti a települések döntéshozóit az építkezésben. Szombathelyen legutóbb idén januárban jelentett be új terveket a polgármester: 160 millió forintból több, mint 3 kilométeren kerékpáros forgalomra alkalmas utat alakítanak ki Gyöngyösszőlős és Gyöngyöshermán városrészeken. Ha ez megvalósul, akkor teljes hosszában át lehet tekerni a városon észak-déli irányban.

Csaba úti aluljáró (fotó: Kaczmarsky Ádám)

A nagyratörő tervek mellett több megvalósult beruházás is bizonyítja, hogy az előző politikai ciklusban is fontos szempont volt a fejlesztéseket kerékpáros barát módon tervezni. 2012-ben átadták a Csaba úti felüljárót, amely alatt – ha kicsit veszélyesen kanargósnak tűnik is – ott van a biciklisek által használható aluljáró. 2011-ben épült meg a Magyar utcát a Bartók Béla körúttal összekötő gyöngyös parti szakaszt. 2010-ben pedig a Dologzók útja mentén építkeztek.

A szombathelyi kerékpárút-hálózat most körülbelül 30 kilométer hosszú, ennek több mint fele kifejezetten kerékpárút, a többi járdán vagy kisebb fogalmú utakon felfestett kerékpár sáv. Persze nem elég megépíteni a kerékpárutakat, időről időre azok karbantartását is el kell végezni. Erre azonban már csak kevés pénz jut, pedig környezetvédelmi, gazdasági és egészségügyi haszna is van annak, ha egyre többen kerékpároznak – jelentette ki Lazáry Viktor, alpolgármester az egyik helyi lapnak adott interjújában.

Szombathely szerencsés földrajzi adottságokkal rendelkezik: sehol egy nagyobb domb, ami inkább a robogók felé terelné az embereket. Ráadásul a város nem túlságosan nagy kiterjedésű, nehéz olyan úti célt választani, amit ne lenne érdemes két keréken megközelíteni. És még brit tudósnak sem kell ahhoz lenni, hogy megállapítsuk, ez valóban tisztább és olcsóbb megoldás. Ha pedig a forgalom többi résztvevője megbarátkozik a biciklisták jelenlétével, akik cserébe megtanulják a KRESZ-t akkor talán biztonságosabb és kellemesebb hely lesz Szombathely.

Borsodi Zoltán

Így jártam a profiknál- A másodévesek látogatása az RTL Klub székházában

Az RTL Klub meghódítása

Április 25-e olyan volt, mint egy átlagos csütörtök. Napfényben fürdött a tavaszi égbolt, a hőmérő higanyszála lassan emelkedni kezdett, előkerültek a szoknyák rövidnadrágok, s legtöbben munkába, iskolába készültek. Az ember azt hihette volna, hogy a hajnali hat órakor induló Intercityben álmosan bóbiskoló maroknyi csapat egyetemre, netán valami különös munkahelyre utazik. Ám hipotézisük nem volt helyénvaló, ugyanis a szombathelyi újságíró szakos hallgatók életük egyik meghatározó, vagy legalábbis izgalmakkal kecsegtető élményük felé robogtak a szerelvénnyel.

Célunk – minthogy rólunk van szó – nem volt más, mint látogatást tenni Magyarország egyik legismertebb kereskedelmi csatornájánál, az RTL Klubnál. 13 fős társaságunk Kelenföldön egyesült, s így örömmel néztünk elébe az előttünk álló napnak. Frissen kinevezett „pályakezdő” idegenvezetőnk, Patrik segítségével időben fel tudtunk préselődni az úti célunknak megfelelő helyi járatos buszra, ahonnan félórai légszomj, gyermekzsivaj és tülekedés után végre megérkeztünk túránk első állomásához, a Camponához. Csapatunk hölgy tagjai rögtön lázba jöttek a vásárlás lehetőségétől, s idejüket nem vesztegetve siettek be a komplexumba. A férfitagoknak két választásuk maradt: vagy boltról boltra követik a lányokat és minden titkot megtudhatnak a „cuki fülbevalókról”, a „szexi ruhákról” és a „helyes pasikról”, vagy kísérőtanárunk, Tasnádi Róbert példáját követve kimennek elmélkedni a szabad levegőre. Végül ki így, ki úgy, de mindenki hasznosan töltötte a szabadidőre szánt másfél órát.

Elérkezett a várva várt 11 óra, s mi izgatottan, s kissé talán megszeppenve álltunk a Média Center épülete előtt. Nemsokára megkaptuk a belépésre jogosító engedélyt, mellyel kezdetét is vette öt órás kalandunk. Odabent otthonosan mozgó dolgozókkal, mogorva biztonságiakkal, meghallgatásra készülő fiatalokkal, és az RTL Klub műsorait sugárzó tévékkel találtuk szembe magunkat. A liftben a buszhoz hasonló kellemes nyomorgásban volt részünk, míg felértünk a második emeletre. Először a szerkesztőséget tekinthettük meg, ahol a nagy ablakos és világos helyiségekben megtudhattuk a műsorok összeállításának menetét, a szerkesztés fortélyait és mindennek pénzügyi oldalát egyaránt. Több lány számára a nap fénypontja ezután következett: kísérőnk bevezetett minket a „Fókusz utcába”, ahol nem kisebb személy fogadott bennünket, mint Gönczi Gábor! Barátságos előadása után, szűnni nem akaró diszkrét vihogások kereszttüzében visszakísért bennünket „házigazdánkhoz”, aki korgó gyomrunkra tekintettel elbocsájtott bennünket ebédszünetre. Mivel a McDonald’s gyorsétterme csak egy hamburgernyire volt az épülettől, ezért egészségünket és diétánkat feladva ott töltöttük pihenőnket.

Visszatérve elkezdtük az ismerkedést a televíziózás gyakorlatiasabb oldalával. Bekukkanthattunk a vágótermekbe, az előkészítő szobákba, az adásvezérlőbe. A szerkesztőség világossága után nyomasztó volt látni a szűk folyosókat, a sötét, levegőtlen munkatermeket. Szinte mindannyian egyet értettünk abba, hogy egyikünk se tudna sokáig dolgozni ilyen körülmények között, bár az ott dolgozó emberek nagyon is vidámnak, jó kedélyűnek tűntek. Ezt követően jött az a rész, mely talán a leginkább megérte az eddigi fáradtságot. Megnézhettük azokat a stúdiókat, ahol a műsorok zömét rögzítik. Láttuk Szellő István híres híradós pultját (sőt később magát Szellő Istvánt is), 40 milliós súgógépeket, csoportképet készítettünk az X-Faktor selejtezőjének színpadán, s a Szombat esti láz utáni hulladékból is válogattunk néhányan szuvenír gyanánt.

A tortúra – ahogyan a vízhólyagoktól sajgó lábunk nevezné – véget ért, s mi kisebb vita után elhatároztuk, hogy a Sajtófotó kiállítás megtekintése helyett, fájó végtagjainkra és kimerült elménkre tekintettel maradék időnket a Campona légkondicionált, fagyival és vízöblítéses WC-jével csábító környezetében töltjük el.

A vonatra bár külön utakon érkeztünk, mégis közös élményekkel telve távoztunk haza. Köszönjük ezúton is Tasnádi Róbert Tanár Úrnak a sikeres szervezést, Velics Gabriella Tanárnőnek a határozott fellépést, és mindkettejüknek a gazdagító élményeket. Ezt az utat sosem felejtjük el.

Tamasits Dorottya 

Mit jelent a szeretet?

Elég tágan értelmezhető fogalom a szeretet, pontos definíciót talán nem is találunk rá. Biztos, ami biztos, összefüggésben áll további kifejezésekkel, érzésekkel.

A szerencsésebbek már a születésük időpontjában megtanulják, hogy mi az a szeretet. Tudatosul bennünk, hogy törődnek, foglalkoznak velünk, gondoskodnak rólunk, továbbá az, hogy történhet bármi, mi sosem leszünk egyedül. Mivel legalább egy valaki biztosan szeret minket és azon dolgozik, hogy megóvjon minden rossztól, elsősorban a magánytól. Hogy ne kelljen félnünk egyedül a sötétben, mert ha csak lélekben is, de velünk vannak azok, akik szeretnek minket.

Itt jön képbe a következő szeretethez kapcsolódó fogalom, az erő. Egyszer azt mondták nekem, hogy erősnek kell lennem, mert nagyon sok szeretetet kaptam.  Ez így is van, akit szeretnek, az erős. Ha elgyengülünk, valaki megszorítja a kezünket és észhez térít, mert erről szól a szeretet. Ugyan az emberek jönnek-mennek, az élet pedig olykor igazságtalan és kegyetlen, mindig lesz ott valaki, akinek a szeretete erőt ad a továbblépéshez. Ezt pedig illik viszonozni, de legfőképp meg kell tudni becsülni. Értékelni kell azt, hogy az életünkben vannak olyan emberek, akiket nyugodt szívvel hívhatunk fel akár hajnali négykor is, ők felveszik a telefont, sőt. Egy órán belül már velünk vannak.                                    

A szeretteink nem ítélnek el minket, amikor elrontunk valamit. Véleményt nyilvánítanak, ami néha nem egyezik a saját gondolatainkkal, mégis mindenben támogatnak, és ha végül nem úgy sül el a dolog, ahogy vártuk, ők nem vágják a fejünkhöz, hogy: „Én megmondtam.” Inkább egy nyugtató öleléssel vígasztalnak.                                                                                                                                         Mert vagyunk, akik vagyunk és tegyünk bármit, a feltétel nélküli szeretet mindig utolér minket.

A szeretet talán az egyetlen olyan dolog, amit nem kérünk, mégis megkapjuk. Valamivel ki kell érdemelni. Valamit valamiért, mert erről is szól a szeretet. Oda-vissza kell működnie az emberek között.

A szeretet nem drága verdákban, fullos villákban, világkörül utakban vagy értékes ajándékokban mutatkozik meg. A szeretet ragaszkodást, jóakaratot, őszinte érzelmeket takar, ezeknek az értéke pedig felbecsülhetetlen. Feltétel nélküli, önzetlen és mindent túlél.  Még a halált is, mert aki a legjobban szeretett, attól nem választhat el semmi és senki, szívünkben örökre él és erőt ad.             

Ezt jelenti a szeretet. Nem veheti el tőlünk senki. Soha.

Gimesi-Merkler Nikolett

Kígyók sziszegése, Démoni érintés és ami még hátra van – interjú Hujder Adriennel

Hujder Adrienn élete akkor változott meg, amikor 2010-ben kiadták első könyvét, amely az Árnyékvilág címet kapta. Azóta már számtalan könyvet írt, olvasói imádják és a fiatalok között népszerűek történetei. Hinné bárki is, hogy annak idején fanfictionöket(rajongói írásokat) írt először. Pályája kezdetéről, a bloggerségről és az amatőr irodalomról kérdeztem az írónőt.

Hujder Adrienn, alias Spirit Bliss

Mesélnél nekem egy kicsit magadról? Mi késztetett arra, hogy írni kezdj?
28 éves vagyok. 9 hónapja diplomáztam le magyar szakon a Pécsi tudományegyetemen. 13 éves korom óta írok. Egy unalmas biológia órán kezdtem bele egy történetbe, amit óra után megmutattam az osztálytársaimnak. Tetszett nekik, mindig várták a folytatást, én pedig akkor döntöttem el, hogy író szeretnék lenni. Jó érzés volt, hogy hatni tudok mások érzéseire, gondolataira, fel tudom dobni a napjukat. Gimiben részt vettem irodalmi pályázatokon, többször nyertem is. A legjobb dolog az volt, amikor egy országos színdarabíró pályázaton beválasztottak a három győztes közé egyetlen gimnazistaként (a másik két nyertes egyetemista volt már). Érettségi után az egyetem sok időmet lefoglalta, úgyhogy akkoriban kevesebbet írtam, de 21 évesen elkezdtem a neten publikálni az írásaimat, egy irodalmi oldalon, aztán 24 évesen saját blogot készítettem az írásaimnak, és ismét mindennapos tevékenység lett az írás az életemben. A blogom olyan olvasott lett, hogy az olvasóim biztatására megírtam az első regényemet, az Árnyékvilágot, és elküldtem különböző kiadókhoz. A Könyvmolyképző Kiadónak tetszett, visszaírtak, hogy kiadják, és azóta az ő írójuk vagyok. Az Árnyékvilág 2010-ben jelent meg, a folytatása a Kígyók sziszegése 2011-ben. Ezután új sorozatba kezdtem a Démoni érintésbe, melynek két része A múlt árnyai és A jövő árnyai 2012-ben jelent meg.

Az, hogy író szerettél volna lenni, befolyásolta a döntésedet, hogy magyar szakos legyél?
Mikor döntenem kellett az érettségi előtt, hogy hol szeretnék továbbtanulni, kérdés sem volt, hogy magyar szakra szeretnék menni. 3 évesen már tudtam, hogy tanár szeretnék lenni, 13 évesen eldöntöttem, hogy író leszek, ezt a kettőt összekapcsolva nem is dönthettem másképp, azt hiszem. Igaz, később kiderült, hogy az egyetemi tanulmányaim nem sokat tudnak segíteni az írással kapcsolatban, de az irodalom és magyar nyelv iránti szeretetem miatt nem bántam meg ezt a döntésemet.

Amikor még nem volt meg a könyved és elmondtad, hogy írsz, hogyan reagáltak az emberek?
A többség klassznak találta azt, hogy írok, de csak hobbyként tekintettek rá. Nem hitték volna, hogy egyszer tényleg megjelenhetnek majd a könyveim. Bevallom, annak ellenére, hogy nagyon határozottan tudtam, író akarok lenni, bennem is voltak kétségek. Hiszen a mai világban, kezdő magyar íróként, mindenféle protekció és anyagi háttér nélkül csak nagyon nehezen lehet boldogulni. De nem, akartam feladni a reményt, mert az írás az életem. Mindenki bolondnak tartott, sokan mondták, hogy feleslegesen reménykedek, de minél negatívabbak voltak az emberek, én annál jobban meg akartam mutatni nekik, hogy tévednek.

Szerinted manapság mit gondolnak az emberek az írókról?
Kétféle hozzáállás van általában Magyarországon. Azok, akik sosem próbáltak még írni, úgy gondolják, hogy az írás nem munka. Hobbyként talán érdekesnek tartják, de ennyi. Nem tudják, hogy milyen fizikai, szellemi és lelki erőfeszítésekkel jár együtt. Valószínűleg azért is alakult ki ez a nézet bennük, mert nagyon kevés író tud megélni az írásból Magyarországon, még a legjobbaknak sem igazán sikerül, és manapság, ha valamiből nem lehet megélni, ha valami nem hoz elég pénzt, azt nem tartják értékesnek, nem tartják munkának.
Azok viszont, akik már megpróbálkoztak az írással, még akkor is, ha nem akarnak írók lenni soha, pontosan tudják, hogy milyen nehéz megírni egy regényt, és hogy ez is pont olyan munka, mint akármelyik másik. Azt is megértik, hogy aki írónak születik, az író, hiába feszülne meg, hiába tudja, hogy többet keresne valami más szakmában, egyszerűen nem tud lemondani az írásról teljesen. Ők tisztelik és elismerik az írók munkáját.

Hallottál esetleg olyan sztereotip megnyilvánulásokat, hogy valaki ne legyen író, mert azok idézem: " Vagy depressziósak voltak, vagy öngyilkosok lettek"?
A régi írókról hallottam már, hogy ilyesmiket mondtak mások, de a kortárs írókkal vagy velem kapcsolatban még nem hallottam ezt a sztereotípiát. Inkább azt szokták mondani, hogy "Ne legyél író, mert abból nem lehet megélni!". Ez szerintem a legfőbb érve az embereknek az ellen, hogy valakiből író váljék.

Amatőrként kezdted, milyen érzés most már igazi írónak hívni magad, vagy te nem teszel különbséget a kettő között?
Hű, ez egy nehéz és összetett kérdés... Nagyon sokáig, hiába jelent már meg könyvem, nem tudtam azt mondani, hogy író vagyok. Nem éreztem valahogy méltónak rá magam, mert bár klassz regényeket írok, de a példaképeimhez még nem érhetek fel. Írópalántának tartottam magam. Valamikor a második könyvem megjelenése után tudtam először kimondani, hogy igen, író vagyok. Talán, mert nagyon sokat dolgoztam, tanultam, rengeteg energiát fektettem és fektetek a mai napig abba, hogy fejlődjek, és az a könyvem sokkal jobb lett, mint az első. Büszke voltam rá, mert az a könyv megmutatta, hogy nemcsak az alaptehetség van meg bennem, hanem képes vagyok a fejlődésre is, és egyszer, ha elég kitartó vagyok, elérhetek arra a szintre, mint a példaképeim. Akkor hittem el először úgy igazán, hogy igen, író vagyok. Van még mit fejlődnöm, tanulnom, de akkor is író vagyok. Egyébként szerintem írónak lenni három dologból áll: alaptehetségből, a fejlődésre való képességből és hajlandóságból, és a belső hitből és meggyőződésből, hogy író vagy.

Először fanfictionokat írtál, mit gondolsz erről a műfajról?
Szerintem gyakorlásnak nagyon jók. Az ember készen kap egy világot, karaktereket, és gyakorolhatja rajtuk, hogyan kell történetet írni. Olyan ez kicsit, mint az iskolai úszásoktatás. Először, ha a mély vízbe mész, akkor kapsz szivacsot, ami fenntart a vízen, aztán ha megtanultad már a tempózást, a karmozgást, megszoktad és megszeretted a vizet, akkor szép lassan elengeded a szivacsot, és megpróbálsz magadtól úszni.

A blogos írókat hogyan jellemeznéd?

Hű, nem hiszem, hogy lehet rájuk kollektív jelzőket aggatni. Minden blogos más és más. Vannak kezdő tizenévesek, akik nagyon lelkesek, de még sokat kell fejlődniük. Vannak tapasztaltabb bloggerek, akik már csiszoltabb, jobb történeteket írnak. Akadnak bloggerek, akik segítőkészek, összetartanak más bloggerekkel, segítik egymást. És olyanok is akadnak, akik versengenek egymással, vitáznak és marják egymást. Szóval, ahány blog és blogger, annyiféle hozzáállás.

Milyen érzés saját világot alkotni, betudod határolni honnan jönnek az ötletek?

Ötlet akárhonnan jöhet, de én nagyon sokszor megálmodom az alapötleteimet. Majdnem minden éjszaka álmodom, és nagyon színes, összetett, érdekes álmaim szoktak lenni. De emellett ihletett már meg zene, film, egy másik könyv, az élet, és még sorolhatnám...Saját világot alkotni egyszerre nehéz és csodás. Nagyon oda kell figyelni, hogy végül minden kirakós darabka a helyén legyen, és ez tényleg nagyon összetett és nehéz munka. De ha sikerül, mikor minden klappol, az frenetikus érzés.

Használtál valaha közösségi író site-okat?

21 évesen a Merengő nevű oldalra kezdtem el feltölteni a fanfictionjeimet és saját írásaimat. Most pedig tagja vagyok néhány kezdő írópalántákat és tapasztalt írókat összefogó Facebookos írói csoportnak, ahol az írásról, könyvkiadásról, könyvekről és hasonlókról beszélgetünk.

Közösségként gondolsz az amatőr írókra?

Azokra az amatőr írókra, akik főleg ifjúsági regényeket írnak, igen. Szinte mindenki ismer mindenkit, olvassák és bétázzák egymás történeteit, segítik egymást vagy épp vitatkoznak, megosztják egymással az élményeiket, tapasztalataikat. Igazából úgy működnek, mint egy kis baráti közösség, csoport. Úgy tudom, az amatőr sci-fi íróknak is van közösségük, de ők teljesen másképp működnek. Sokkal kevésbé barátkoznak, sokkal szigorúbbak, kevesebb támogatást nyújtanak egymásnak. Viszont ismerik egymást, és véleményezik egymás műveit. A többi zsáner esetében viszont nem tudom, hogy az amatőr íróknak van-e közösségük, de mivel nem hallottam róla, ezért úgy gondolom, hogy nincsen.

Mennyire tartod fontosnak a kritikát?

Az építő kritikát, legyen pozitív vagy negatív, nagyon fontosnak tartom. A pozitív kritika jól esik, de a negatívra is szükség van, mert egy író az építő, negatív kritikák által tud fejlődni. Szerintem, muszáj meghallgatni mindenki véleményét, át kell gondolni, hogy van-e igazság abban, amit hallottunk, van-e benne olyasmi, amit fel tudunk használni a fejlődésünkhöz, és ha igen, abból tanulnunk kell. Viszont a rosszindulatú, romboló véleményeken nem szabad emészteni magunknak. Azok igazából nem rólunk vagy a könyveinkről szólnak, hanem a kritika írójáról. Vagy megkeseredett ember, aki mások bántásában talál csak örömet, vagy épp rossz napja volt, valami negatív dolog érte, vagy túl fiatal ahhoz, hogy építő jelleggel meg tudja fogalmazni, amit mondani szeretne. Néha ezekben a kritikákban is vannak értelmes gondolatok, azokat ki lehet szűrni, de a rosszindulat részével nem szabad foglalkozni.

Adrienn könyvének borítója(forrás: internet)

Simon Judit

Próbálj meg lazítani! Interjú Dávid Diána masszőrrel - a masszázs pihentető erejéről

Mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra a hét folyamán, nem élhetjük mindennapjainkat csak a kötelezettségeink teljesítésével. A legtöbb ember már elfelejtett kikapcsolódni a hétköznapok börtöni pörgéséből, pedig szükségünk van a pihenésre. Erre az egyik legjobb mód az, ha egy több ezer éves gyógykezelést választunk, vagyis a masszázst. 

Dávid Diána a masszázzsal tanulási szinten 2008-ban kezdett el foglalkozni. Előtte is érdekelte, szerette csak akkor még "nem tudom mit nyomkodok" szinten foglalkozott vele, aztán jött egy lehetőség, ahol sikerült mindent az alapjaitól- mit?miért?hogyan? - megtanulnia. Hévízre járt a Szent András Reumakórházba oktatásra, és 2009 júniusáig egy tanfolyam keretében tanulta a szakmát.

A masszázzsal kezelt páciensek többször is jönnek hozzád - folyamat, vagy egy-egy alkalom a jellemző?

A vendégeim többsége sportoló, de vannak olyanok, akik a folyamatos ülő vagy álló munka miatt igénylik a masszázst. A sportolóknál szezonfüggő, például vannak bringások, akiknél ha elkezdődik a bringás-szezon, akkor folyamatosan igénylik, ami heti alkalomszerű.

Mindemellett focizom egy női csapatnál, a lányok szoktak alkalomszerűen jönni. Azok a vendégeim, akik valamilyen panasszal fordulnak hozzám ( izomfájdalom,idegbecsípődés, fejfájás stb.), náluk általában úgymond panaszfüggő, ha érzik, hogy kellene, és hiányzik a szervezetüknek akkor hívnak, de van aki hetente-kéthetente visszajár. Akad olyan páciens is, aki javaslat alapján jön, kinek mennyi alkalomra lenne szüksége, hogy a kezelés hatásos is legyen.

Adsz-e nekik étkezéssel, életmóddal kapcsolatos tanácsokat is?

Étkezéssel, életmóddal kapcsolatban a sportolóknak nem nagyon kell tanácsot adni, hisz ők céltudatosak ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a panasszal érkező vendégeknek inkább, ami ugye szintén panaszfüggő.

Mennyire egészíti ki egymást a masszázs és a jóga?

Egy komplex terápia kiegészítője lehet jóga is akár, de szerintem fordítva is lehetséges. A jógában rengeteg technika van, amit segítségül hívhatunk.

Ha valaki megy hozzád egy problémával, te tudod rögtön, h hova nyúljál?

Szakmából adódóan muszáj tudnom, hogy ha valaki egy problémával például egy folyamatos fejfájással fordul hozzám,  mik azok az izmok amiket masszírozni kell és lehet is,  milyen fogásokat lehet alkalmazni illetve lehet stb.

Milyen gyakran ajánlod a masszázst?

Masszázst probléma jelleggel szoktam ajánlani, illetve ki mennyire érzi, hogy szüksége lenne egy kis lazításra, kikapcsolódásra.

Hogy veszed észre, hogy itthon mennyire merünk elmenni masszőrhöz?

Van pár vendégem, aki például nagyon félt tőle és kellemesen csalódott. Szerintem ez korfüggő, illetve problémafüggő is. Általában mikor már "nagyon fáj" akkor adják rá a fejüket.

Milyen típusú masszázsokat szoktál végezni?

Gyógymasszázst, sportmasszázs, relaxációs masszázs a jellemző.

Van-e ennek a gyógyításnak lelki vetülete is?

Lelki problémák is nagyon kihatnak az emberi szervezet állapotára (izomfájdalom, merevségérzet, görcsös állapot stb..) amin egy alapos "kényeztető" masszázzsal, egy aromaterápiás nyugtató olajjal, relaxációs zenével nagyon sok mindent el lehet érni.

Nem kell tehát csüggednünk, ha nincsen rá egy vasunk sem, mert a párunkat vagy barátunkat rávehetjük, hogy masszírozzon meg minket. A lényeg, hogy szánjunk időt magunkra.

Németh Diána

Café Dilemma 2.0

Tolerancia-terápiát mindenkinek!

Miután megtaláltam a kulcsomat, sikerült időben érkezni a Café Dilemma rendezvényére, ami még néhány gondolatot is felébresztett tespedő elmémben.

Az abortuszról dilemmázunk (forrás: Facebook)

„Azt mondja az egyik cigány: Hé, tesókám! – Tesónak szólított, ez már jelent valamit” Így oktat sokatmondó hangnemben kollégám. Nem mertem neki bevallani, hogy nem tudom mit jelent a Tesókám, csak vártam a folytatást. „Nem tudom, hogy mi zavar jobban, hogy homár vagy, hogy cigány.” Aha – mondtam neki, és kezdtem érteni a tesó jelentését. Csak hetekkel később jutott eszembe újra ez a párbeszéd, amikor a Savaria Mozi kávézójába indultam, hogy részt vegyek a Café Dilemma második rendezvényén. A nők hátrányos megkülönböztetése, rasszizmus, melegek jogai, abortusz, gyermekek kiközösítése – ezekről beszélünk majd kiscsoportos foglalkozás keretében.

Előtte

Vajon milyen idő van kint, kell-e vastagabb kabát? – ez járt a fejemben, meg a nők helyzete. Volt már több főnöknőm. Mondanám, hogy egyik rosszabb volt, mint a másik, de gyorsan hozzáteszem nem mindegyik a női vezető mivoltából kifolyólag. Az egyik egy lusta disznó volt, főnök létére kerülte a munkát. Mindig csak kávézni láttuk meg cigizni. Látszott rajta, hogy nem is gondolja, neki dolgoznia kellene. A másiknak kisebbségi komplexusa volt. Ő új emberként, más szakterületről érkezett a céghez, mint vezető. Bemutatkozás gyanánt nem fogata a férfi kollégák köszönését, később nem fogadta el a szakmai alapon megfogalmazott véleményüket, hozzászólásukat. Másfél hónap elegendő volt, hogy egy szolgalelkű szerencsétlenen kívül minden férfi távozzon a munkahelyről.

Szörnyű, hogy micsoda hím soviniszta vagyok – gondoltam magamban, miközben azt már eldöntöttem, hogy melyik kabátot veszem fel, de még mindig nem találom a lakáskulcsomat. A rasszizmussal nehezebb dolgunk lesz, azt hiszem. Mert míg a nők társadalmi egyenlőségével a többség – legalább elvben – egyetért, addig a ’miért is lehet utálni a zsidókat’ kérdésre sorakoznak a válaszok. Végeláthatatlan irodalma van az indokoknak: gonosz bankárok, összeesküdtek a világ népei ellen, kifosztják a szegény magyarokat, bombázzák a palesztinokat stb. Azért, ha valaki veszi a fáradtságot, és elkezdi kibogozni a szálakat, akkor józan ésszel könnyen észrevehető a valóság és az összeesküvés elméletek között tátongó szakadék. Ez persze nem zavarja azokat, akik az ördöggel való jogos szembeszegülésként élik meg a zsidók vagy cigányok ellen irányuló agressziót. Azt pedig határozottan állítom, hogy a holokausztra való emlékeztetés Magyarországon rossz módszer az antiszemita érzelmek elleni küzdelemben. Szóval szerintem ezt a kérdést nem fogjuk megoldani – ahogy a többit sem, de legalább elgondolkodunk rajta.

Elgondolkodtató az is például, hogy tényleg a gyermekek örökbe fogadásának lehetősége a legfontosabb kérdés a melegek életében? Azt hiszem ezzel a dilemmával jócskán megelőzzük saját korunkat. Még a „házasságuk” vagy bejegyzett élettársi viszonyuk is gyenge lábakon áll, nem értem miért akarunk rögtön a gyereknevelésről beszélni. Ráadásul a legfurcsább az, hogy alapvetően törvényi szabályozásról esik szó. Úgy teszünk, mintha a melegek társadalmi problémái nem léteznének. Mintha tényleg csak annyi hiányozna, hogy a tisztelt Országgyűlés fogadjon már el egy törvénymódosítást. Ez a tévedés vakvágányra tereli a témában zajló kommunikációt.

Szörnyű, milyen toleráns vagyok – gondolom magamban, miközben már tényleg csak azt a rohadt kulcsot kellene megtalálnom. Ha itt lenne a párom, ő biztosan tudná hol van. Ő ugyanis még azt is tudja, hogy én hová tettem az én kulcsomat. Figyel rám, elfogadta, hogy például zavaróan szétszórt vagyok. De hát ez a szerepünk: ő nő, neki ez a dolga, hogy gondoskodjon rólam, a gyámoltalan férfiról. Vagy nem? Talán még nekem is mondat valami újat ez a Café Dilemma, ha nem késem el. Még jó, hogy a kulcs végig a zsebemben volt.

Utána

Szeptembertől indul az erkölcs tanítás az általános iskolákban. A kormány az erről szóló törvény szövegében is kimondja, pont azért, mert a korábban biztosnak hitt normák eltűnnek vagy átalakulnak. Ez nem az a kor, amikor az embereket világos szabályok óvják meg a mérlegeléstől, vagy ha úgy tetszik a dilemmáktól. Szerintem két út van az erkölcstan órák előtt. Bigottul ragaszkodnak az eltűnőben lévő társadalmi előírásokhoz vagy azok kétségbevonhatatlan értékeit megőrizve segítik az újabb kialakítását. Hogy az osztálytermekben melyik (esetleg egy harmadik vagy sokadik verzió) valósul meg, az majd elválik.

Persze nem csak a gyerekeknek van szükségük arra, hogy gondolkodó ember módjára részt vegyenek a társadalmi normák kialakításában. Éppen ezért azt sajnálom, hogy ez a Café Dilemma iskolai foglalkozás keretében valósult meg. Szerintem terápiaszerűen lehetne hasonló vitaesteket rendezni. Itt fájdalommentesen elkaszálhatók azok a gondolatok, amelyekről bebizonyosodik, hogy túlságosan elrugaszkodtak a földtől. Velük együtt pedig megváltozhatnak azok a maradi ideák is, amelyek egyre kevésbé kompatibilisek a valósággal.

Utólag egyébként kicsit furcsának találom, hogy egymásnak teljesen ismeretlen emberek képesek érdemi vitát folytatni olyan kérdésekről, amelyek amúgy tabunak vagy legalábbis szokatlannak számítanak. Hogy a foglalkozás elérte-e célját, azt talán sohasem tudjuk meg, mindenesetre kellemes koraesti kikapcsolódás volt a Café Dilemma.

A Café Dilemma a Kommunikációs Konfliktuskezelő Kommandó rendezvénye volt.

Borsodi Zoltán

Veszélyes sugarak- A napozás veszélyei

A fény jó hatással van ránk. Többek között lehetővé teszi a D vitaminok képződését, csökkenti a depressziót, növeli a mozgásigényt, továbbá a szabadban eltöltött idő jó hatással van közérzetünkre is. Nem szabad elfelejtenünk a sok jó dolog mellett, azt sem, hogy a napozás veszélyes is lehet.

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy megfeledkezett saját magáról, így arról is, hogy már hány órája van kint a szabadban, a napon. A legveszélyesebb napszak a leégésre a déltől három óráig tartó időpont.  Ha mégis huzamosabb ideig tartózkodunk a napon, mindig kenjük be magunkat naptejjel. Többször kenjük be a testünket, hogy elkerüljük a leégést.

A túlzott napozás ugyanolyan égési sérüléseket okoz, mint bármilyen más hőforrás, de lényeges, hogy sokkal nagyobb felületű (sokkal veszélyesebb) az égés. Az égési sérüléseket csoportosíthatjuk az égett bőrfelület százalékos megoszlása szerint, de az égett részek mélysége szerint is. 

Az égés mélysége lehet 1. fokú, ilyen égésfajta legtöbbször a túlzott napozás utáni. A 2. fokú égés jele, hogy hólyagok jelennek meg a bőrön: itt már mélyebb bőrrétegek is megégtek. Ritkán előfordul 2. fokú égési sérülés napégés miatt is. A 3. fokú égés nagyon súlyos, a bőrt szinte teljesen átégető károsodás. 

A szakemberek szerint már egyetlen komolyabb leégés végzetes folyamatokat indíthat el, a bőrrák kialakulásához, vagy a bőr helyrehozhatatlan károsodásához vezethet. 

Bőrrák napozás miatt

Bizonyos típusú bőrrákok kicsik és úgy tűnnek, mint egy seb, amely vérzik, ezt követően var képződik rajta, ami begyógyul, majd újra vérezni kezd.

A melanoma esetében egy már meglévő anyajegy megváltozik, vagy egy új, gyanús külsejű anyajegy alakulhat ki.

A melanoma egy másik típusa a tartós napfényexpozíciónak kitett területen jelentkezhet sötét, lapos foltként, ami idővel még sötétebbé válik, megnő. Ezt lentigo malignának nevezik. 

Szemkárosodás

A nap megégetheti a szemeit is. Az ultraibolya fény károsítja a retinát, a szemgolyó hátsó belső falán elhelyezkedő vékony látóideghártyát. A szemek égése károsíthatja a szemlencsét is.

Napégés kezelése

A napégés kezelése nem gyógyítja meg a bőrt, illetve nem akadályozza meg a bőr károsodását, de csökkentheti a fájdalmat és a duzzadást. A napégés jellemző módon néhány napon belül önmagától  is meggyógyul, de bizonyos házi praktikákat is jótékony hatásúak lehetnek. 

A tejföl, (joghurt) a leégett bőrre felkenve, és egy tiszta lepedővel beburkolva megnyugtatja, hűsíti a bőrt. A tejfölös kezelést az erős bőrpírra is javasoljuk. A langyos, vagy meleg vizes zuhanyozás - bár kissé fájdalmas eleinte - szintén segít a bőrnek visszanyerni természetes barna színét. Régen nem naptejet, hanem egyszerű sört használtak a napégés elkerülésére.

Szakonyi Ramóna

Nyártól megújulva várja a nézőket és szerepelni vágyókat a celldömölki Soltis Lajos Színház

A Celldömölkön működő Soltis Lajos Színház Művelődési Egyesület színészével, Pesti Arnolddal beszélgettem a színház történetéről, előadásairól és felújításáról.

Mióta van színház Celldömölkön?

A színház története jóval előbb kezdődött, mint hogy megjelent volna Celldömölkön. Soltis Lajos, a veszprémi Petőfi Sándor Színház művésze 3-4 emberrel összefogva úgy gondolta, hogy a vidéki színjátszásnak van jövője. Elindították a Sitkei Színkört, amely országos ismertségre tett szert. 2001-ben történt sajnálatos autóbalesetben elhunyt Soltis Lajos és két színész kollégája. Ez törést okozott a színkör életében. Nagy Gábor lett a művészeti vezető, a színkörben bízó pár fiatal javaslatára a 2002-es évadot már Celldömölkön kezdték meg.

Hol léptek fel?

Legtöbbször Nyugat-Magyarországon, de egyre többször hívnak országszerte fellépésekre, évente kétszer (tavasszal és ősszel) Erdélyben is fellépünk, valamint színjátszótáborokat is szervezünk.

Milyen előadásokat készítetek?

Van több ifjúsági előadásunk és persze van a felnőtt közönséget célzó is. 4 éve kezdtünk el mozgásszínházzal foglalkozni. Ez olyan műfaj, ahol a gesztusokkal és attraktív elemekkel helyettesítjük a szavakat, a beszédet. 2011-ben Norvégiában is felléptünk a nemzetközi amatőr színház világtalálkozón. Miénk volt a nyitó előadás.

Milyen visszajelzéseket kaptok az előadásokkal kapcsolatban?

A visszajelzések többsége pozitív, hiszen sok helyre hívnak. Ha a közönség reakciójára vagy kíváncsi, akkor annyit mondhatok, hogy nagyon hálásak tudnak lenni egy-egy előadás után. Jó látni az arcokat, amik azt tükrözik, hogy elégedettek voltak a játékunkkal – azt érzik, hogy nekik és róluk játszottunk. A kicsiknek szóló színdarabok után pedig mindenképpen jó érzés, mikor a gyerekek állva tapsolnak és kiabálnak, hogy jöjjünk vissza. Az ember azért csinálja a színdarabot, hogy aki megnézi, az élvezze. Ez általában sikerül is.

A színház mellett stúdiós képzés is működik Celldömölkön. Innen kerülnek ki a jövő tehetségei?

A színi társulat mellett párhuzamosan működik B. Péter Pál vezetésével a stúdiós képzésünk. 6 és nagyjából 20 év közötti, a színészet iránt érdeklődő és fogékony fiatalok jelentkezését várjuk. Jelenleg a társulat 80-90%-a ebből a stúdióból került ki. Jelenleg 25 fiatal dolgozik rajta, hogy végigjárja a hároméves rendszert és színésszé váljon. A felvételi után hetente vagy hetente többször (ahogy lehetőség van rá) tartunk próbát, ezek persze változóak, ki mikor ér rá.

A rendezőket és színészeket képző Nemzetközi Táborunkat, a színészek és színházbarátok bálját, mesefesztivált, előadó-művészeti fesztivált, vers- és prózamondó versenyt minden évben, míg a Soltis Lajos Színháztalálkozót kétévente rendezzük meg.

2004 óta a mozi épületét használjátok a próbákra és előadásokra, amely régóta felújításra vár. Mire fordítjátok az önkormányzattól most kapott 500 ezer forintot?

Nem kaptunk semmilyen megkötést, szabadon felhasználhatjuk a támogatást. Mindenképpen a színház épületének külső burkolatát szeretnénk rendbe hozni. A belső részt sikerült annyira felújítanunk, hogy a 130 főt befogadó helyiség alkalmas legyen színdarabok előadására. Az elmúlt években már megtörtént a nyílászárócsere, a fűtőtestek javítása, a lámpaállványok beszerzése. Idén lebonthatjuk a vetítővásznat és nekiállhatunk az épület külső tatarozásának, főleg a vakolat, a tető és az épület egy részének javításának.

Neked milyen céljaid vannak a színházzal?

Én 9 évesen kapcsolódtam be a színi társulat életébe. Színészként 5 éve vagyok a társulat tagja. Szeretném folytatni, amíg lehet, de nem zárkózom el attól sem, hogy máshova menjek játszani. Örök kérdés, hogy amatőr vagy alternatív színkör közé tartozunk-e, hiszen az amatőrnél kicsit több (a sok évi tanulás és előadások alátámasztják ezt), de mégsem ebből élünk meg. Ha kapnék egy olyan lehetőséget, amely fizetést is ígérne, nem utasítanám vissza. Természetesen először felújítani szeretnénk a színház épületét, ami a tervek szerint nyáron meg is kezdődhet.

Major Éva

Kipp-kopp, ki kopog?- kritika az Engedj be! c. filmhez

Az Engedj be! c. film hivatalos előzetese

2008-at írtunk, amikor megjelent két különlegesnek ígérkező film. Az évszámon kívül azonos bennük a történet és jó pár sablonos vonás. Besorolásukat tekintve dráma, fantasy és romantikus film kategóriába estek, valamint a lényegük a vámpírok léte, élete.

A két sztori tömören összefoglalva ennyi: egy érdekes kapcsolat bontakozik ki a szemünk előtt, ahol a vámpír kortalan és óvatos, a halandó pedig koravén, esetlen és kissé bamba is. Közös a szereplőkben a magány és az, hogy miként küzdenek meg az őket körülvevő társadalommal. Ezzel le is írtam a két alkotásban található azonos pontokat, már csak a címek hiányoznak, az egyik mozi az Alkonyat, míg a másik az Engedj be!. A két filmben megegyező sablonok nagy része ezzel ki is lett lőve, eredményként pedig megkaptuk az elsőnél a kasszasikert elérő közepes sorozatot, a másodiknál pedig egy sokak számára alig ismert, ám annál jobban kidolgozott művet.

A páros, akiért "egy világ" izgult, Bella és Edward(forrás: internet)

Az Alkonyat filmekről sokat lehetne beszélni, függetlenül attól, hogy valaki rajongóvá vált-e vagy sem, a vélemények hosszúsága nem térne el, csak a mondanivalója. Az Engedj be! viszont egy zseniálisan megírt és megrendezett mozi lett, amit ha valaki megnéz, akkor nagy valószínűséggel a szívébe zár, vagy ha mégsem, akkor eldobja az emlékei közül, mert annyira nem hagyott maradandó nyomot benne.

A svéd rendezőnek, Tomas Alfredsonnak köszönhetjük ezt az élményt, aki John Ajvide Lindqvist bestsellerét vitte vászonra, ezzel nem kis kockázatot is vállalva, mert maga a könyv sokkal durvább és szókimondóbb, mint az elkészült film. A zenét Johan Söderqvist nagyon jól megkomponálta, bármilyen nyugati filmben megállná a helyét. Mindhárom ember zseniális módon ötvözte munkájában a borzongató misztikumot és az emberséget, vagy éppen annak hiányát.

Oskar és Eli az Engedj be! főszereplői (forrás: Internet)

Maga a sztori Stockholm külvárosában zajlik, ám egy pillanatra sem felejtjük el, hogy valahol északon játszódik a történet, köszönhetően a főszereplőnk szőke fürtjeinek és a rengeteg hónak, ami alól néha hullák bukkannak elő. Az első pár percben megismerkedhetünk Oskarral, a szerencsétlen fiúval, aki osztálytársai folyamatos terrorjában kell hogy éljen, természetesen erről egyetlen felnőtt sem tud. Beköltözik a mellettük lévő lakásba Hakan és Eli, első pillantásara egy csonka család apa és lány tagja. A történet folyamán kiderül, hogy ilyenről szó sincs, a férfi pedofil, ő gyilkol Eli helyett, akiről megtudjuk, hogy valójában vámpír. A lány és a fiú kapcsolata nehezen indul, és megtapasztaljuk, hogy mindketten folyamatos küzdelmet folytatnak a világgal és magukkal is. Ahogy megismerjük a karaktereket a történet folyamán, még a legnaivabb és legjószívűbb nézőben is azonos dolgok kezdenek materializálódni. A pedofil gyilkos szerencsétlenkedése láttán legszívesebben mi magunk vennénk a kezünkbe az irányítást, és szereznénk meg a vért, tőle szerencsére a történet közepén végső búcsút veszünk.

Eli a legszerethetőbb karakter az egész filmben, aki csak a túlélés miatt öli meg az embereket, láthatjuk, hogyan alakulnak ki az érzései, és lép ki a magányból, ami mindig körülvette. Oskar folyamatos bántalmazását teljesen érthetőnek véljük, és amikor nyitva felejti a száját, legszívesebben mi is megütnénk. Persze neki sem könnyű, mert anyjával él együtt, apját, aki a saját térfelén játszik immár, ritkán látja. Nem tud senkivel sem beszélni a benne lezajló folyamatokról. A különleges gyilkosságok megszaporodnak Elinek hála, és egy szerencsétlen vadászat miatt megfertőződik egy részeges hölgy is. Amikor erre a szőke nő rájön, ellátogat egyik ismerőséhez, akinek macskái komoly támadásba lendülnek ellene, itt kissé felidézve bennünk Stephen King Alvajárók című művét, melyben a macskák szintén támadják a vámpírokat, sőt ott csak a szőrős kedvenceink árthatnak nekik. Ezután tanúi lehetünk a szabad akaratnak, és a választásnak, hogy nem feltétlenül kell véren élnünk, lángra is lobbanhatunk, ha azt szeretnénk.

A film hivatalos posztere

Eme balszerencsés ételkutatásnak köszönhetően Eli élete veszélybe kerül, Oskar képes lenne gyilkolni is érte, majd búcsút intenek egymásnak. A film elejére emlékeztető képeknél azt hinnénk, hogy ennyi volt, de egy ügyes csavarral még folytatni tudják, következik a végső vérengzés, majd egy napfényes vonatban látjuk viszont a szőke fiút, amint (egy ládában kuporgó) Elivel morzézgat.

Nagyon drámai és megható műről van szó, hiába vámpírfilm, erről szinte teljesen meg tudunk feledkezni és átadjuk magunkat a történetnek és az érzéseknek, amelyeket kivált belőlünk. 2008-as technikával készült alkotáshoz képest az animáció hagy némi kívánnivalót maga után, főleg az említett macskás résznél. A film hangvételének köszönhetően pedig azok, akik nem szeretik a művészfilmeket, valószínűleg kicsit néha ezt is unni fogják.

Szalóky A. Eszter