Az Engedj be! c. film hivatalos előzetese
2008-at írtunk, amikor megjelent két különlegesnek ígérkező film. Az
évszámon kívül azonos bennük a történet és jó pár sablonos vonás. Besorolásukat
tekintve dráma, fantasy és romantikus film kategóriába estek, valamint a
lényegük a vámpírok léte, élete.
A két sztori tömören összefoglalva ennyi: egy érdekes kapcsolat bontakozik ki a
szemünk előtt, ahol a vámpír kortalan és óvatos, a halandó pedig koravén,
esetlen és kissé bamba is. Közös a szereplőkben a magány és az, hogy miként küzdenek
meg az őket körülvevő társadalommal. Ezzel le is írtam a két alkotásban
található azonos pontokat, már csak a címek hiányoznak, az egyik mozi az
Alkonyat, míg a másik az Engedj be!. A két filmben megegyező sablonok nagy
része ezzel ki is lett lőve, eredményként pedig megkaptuk az elsőnél a
kasszasikert elérő közepes sorozatot, a másodiknál pedig egy sokak számára alig
ismert, ám annál jobban kidolgozott művet.
 |
| A páros, akiért "egy világ" izgult, Bella és Edward(forrás: internet) |
Az Alkonyat filmekről sokat lehetne beszélni, függetlenül attól, hogy
valaki rajongóvá vált-e vagy sem, a vélemények hosszúsága nem térne el, csak a
mondanivalója. Az Engedj be! viszont egy zseniálisan megírt és megrendezett
mozi lett, amit ha valaki megnéz, akkor nagy valószínűséggel a szívébe zár,
vagy ha mégsem, akkor eldobja az emlékei közül, mert annyira nem hagyott
maradandó nyomot benne.
A svéd rendezőnek, Tomas Alfredsonnak köszönhetjük ezt az élményt, aki John
Ajvide Lindqvist bestsellerét vitte vászonra, ezzel nem kis kockázatot is
vállalva, mert maga a könyv sokkal durvább és szókimondóbb, mint az elkészült
film. A zenét Johan Söderqvist nagyon jól megkomponálta, bármilyen nyugati
filmben megállná a helyét. Mindhárom ember zseniális módon ötvözte munkájában a
borzongató misztikumot és az emberséget, vagy éppen annak hiányát.
 |
| Oskar és Eli az Engedj be! főszereplői (forrás: Internet) |
Maga a sztori Stockholm külvárosában zajlik, ám egy pillanatra sem
felejtjük el, hogy valahol északon játszódik a történet, köszönhetően a
főszereplőnk szőke fürtjeinek és a rengeteg hónak, ami alól néha hullák
bukkannak elő. Az első pár percben megismerkedhetünk Oskarral, a szerencsétlen fiúval,
aki osztálytársai folyamatos terrorjában kell hogy éljen, természetesen erről
egyetlen felnőtt sem tud. Beköltözik a mellettük lévő lakásba Hakan és Eli,
első pillantásara egy csonka család apa és lány tagja. A történet folyamán kiderül,
hogy ilyenről szó sincs, a férfi pedofil, ő gyilkol Eli helyett, akiről megtudjuk,
hogy valójában vámpír. A lány és a fiú kapcsolata nehezen indul, és
megtapasztaljuk, hogy mindketten folyamatos küzdelmet folytatnak a világgal és
magukkal is. Ahogy megismerjük a karaktereket a történet folyamán, még a
legnaivabb és legjószívűbb nézőben is azonos dolgok kezdenek materializálódni. A pedofil gyilkos szerencsétlenkedése láttán legszívesebben mi magunk
vennénk a kezünkbe az irányítást, és szereznénk meg a vért, tőle szerencsére a
történet közepén végső búcsút veszünk.
Eli a legszerethetőbb karakter az egész filmben, aki csak a túlélés miatt
öli meg az embereket, láthatjuk, hogyan alakulnak ki az érzései, és lép ki a
magányból, ami mindig körülvette. Oskar folyamatos bántalmazását teljesen érthetőnek véljük, és amikor
nyitva felejti a száját, legszívesebben mi is megütnénk. Persze neki sem
könnyű, mert anyjával él együtt, apját, aki a saját térfelén játszik immár,
ritkán látja. Nem tud senkivel sem beszélni a benne lezajló folyamatokról. A különleges gyilkosságok megszaporodnak Elinek hála, és egy
szerencsétlen vadászat miatt megfertőződik egy részeges hölgy is. Amikor erre a
szőke nő rájön, ellátogat egyik ismerőséhez, akinek macskái komoly támadásba
lendülnek ellene, itt kissé felidézve bennünk Stephen King Alvajárók című
művét, melyben a macskák szintén támadják a vámpírokat, sőt ott csak a szőrős
kedvenceink árthatnak nekik. Ezután tanúi lehetünk a szabad akaratnak, és a
választásnak, hogy nem feltétlenül kell véren élnünk, lángra is lobbanhatunk,
ha azt szeretnénk.
 |
| A film hivatalos posztere |
Eme balszerencsés ételkutatásnak köszönhetően Eli élete veszélybe kerül,
Oskar képes lenne gyilkolni is érte, majd búcsút intenek egymásnak. A film
elejére emlékeztető képeknél azt hinnénk, hogy ennyi volt, de egy ügyes
csavarral még folytatni tudják, következik a végső vérengzés, majd egy
napfényes vonatban látjuk viszont a szőke fiút, amint (egy ládában kuporgó)
Elivel morzézgat.
Nagyon drámai és megható műről van szó, hiába vámpírfilm, erről szinte
teljesen meg tudunk feledkezni és átadjuk magunkat a történetnek és az
érzéseknek, amelyeket kivált belőlünk. 2008-as technikával készült alkotáshoz
képest az animáció hagy némi kívánnivalót maga után, főleg az említett macskás
résznél. A film hangvételének köszönhetően pedig azok, akik nem szeretik a
művészfilmeket, valószínűleg kicsit néha ezt is unni fogják.
Szalóky A. Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése