Robert
Downey Jr. negyedszerre is felölti intelligens páncélzatát, ezúttal a harmadik
Vasember mozi kedvéért. Legutóbb a Bosszúállókban láthattuk hasonló harci
díszben küzdeni a földöntúli ellenséggel, s ezt a tényt, ha akarnánk, sem felejthetnénk
el, lévén kicsit többször is kapunk rá utalást a két óra alatt, mint ahogy az
feltétlenül szükséges lenne. De hát, Marvel univerzum…
Egy
már két részt megért széria korrekt folytatása nem egyszerű, főleg, ha új
rendező veszi kézbe az ügyet. A Jon Favreau munkáját „megöröklő” Shane Black
minden eddiginél pazarabb akciójelenetekkel, több humorral, és több civil ruhás
Vasemberrel igyekszik felülmúlni előde alkotásait, ám hogy ez mennyire működik,
arról már most megoszlanak a vélemények. Igaz, hogy viccesebb és jobban
illeszkedik a tipikus szuperhős-mozi tematikába a korábbi filmeknél, de az első
rész üdítő újdonságát azért nehéz überelni.
A
történet kezdetén az egykori playboy, Tony Stark (Robert Downey Jr.) már
pánikrohamokkal küszködő monogám zseni szerepében tetszeleg, korábbi kicsapongó
életvitele csak egy bonyodalmat magyarázó rövidebb flashback erejéig kacsint
vissza. A New Yorkban történtek (lásd: Bosszúállók) megviselték lelkét, ezért
munkájába temetkezik, elhanyagolja kedvesét, Pepper Potts-ot (Gwyneth Paltrow),
és a gonosz ellen is csak akkor hajlandó felvenni a kesztyűt, amikor már
személyes terét fenyegeti. (De akkor aztán igazán látványosan harcol, főleg a
3D-nek köszönhetően.)
Bonyodalmak,
fordulatok, jól kidolgozott ellenségek, újdonságnak számító gyerekkarakter,
remek színészek, szellemes dialógusok viszik hátukon a filmet, szóval igazából
akkor sem mondhatjuk rossznak, ha az előzetesek alapján teljesen másra lehetett
számítani. Kellő mennyiségű akció és poén van benne ahhoz, hogy elfogyjon a
popcorn, és kellő mennyiségű menő páncélzat, hogy elgondolkodjuk: miért nem
lehet nekünk is egy sajátunk.
 |
| Robert Downey Jr. mint Tony Stark (Forrás: internet) |
Vörös Dóra Rebeka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése