„Én nem szeretem, ha a tanáraim látják azokat a dolgokat, amiket csak a barátaimmal osztanék meg” – fiatalok a Facebookos tanár-diák viszonyról

Ami nincs fent Youtube-on, az meg sem történt, amit nem talál a Google, az nem is létezik, aki nincs regisztrálva Facebook-on, az nem is ember – tartja az új keletű mondás.

Ebben a formában kissé sarkított a dolog, azonban az való igaz, hogy a Facebook az évek folyamán lassú méregként itta be magát a társadalmunkba. A közösségi oldal minden okos telefonra letölthető vagy alapból beépített alkalmazásként szerepel, beállíthatjuk, hogy ugyanúgy, ahogy sms esetén, rezegjen, vagy hangot adjon a telefon, ha új értesítésünk, Facebook üzenetünk érkezett, vagy csak meghívtak minket egy eseményre.

Lassan a legfőbb közösségépítő platformmá nőtte ki magát, itt kommunikálunk, hiszen az órákig tartó csevegés (az internet előfizetésen kívül) nem kerül egy forintunkba sem, a különféle csoportok pedig tanulószobaként is működhetnek, megkönnyítve ezzel a kommunikációt a megye (vagy esetleg az ország) eltérő területein elő szaktársainkkal.

Azonban ez a nagy internetes szabadság néha a visszájára is fordulhat, főleg ha az embernek nem csak a közeli rokonai, barátai láthatják az üzenőfalon megosztott bejegyzéseket, hanem a tanárai is.  

Ez most nem jött be ( Forrás: http://www.kommenthuszar.com)

A Facebookos tanár- diák viszonyt nem lehet egyértelműen besorolni a „rossz” vagy a „jó” kategóriába. Az USA-ban Missouri államban például egyértelműen ördögtől valónak gondolták ezt a fajta kapcsolattartást oktató és tanuló között, így 2011 nyarán törvénybe akarták iktatni, hogy tanár, ne lehessen ismerőse diáknak. Azonban a tanár által készített rajongói oldal törvényesen működhetett volna, a lájkoló diákok itt olvashatták és véleményezhették volna a tanár által közzétett információkat.

Nálunk szerencsére még csak fel sem merült ilyen drasztikus szabályozás. A közösségi oldalakat böngészve úgy tűnik, a tanárok inkább, mint magánemberek és nem mint oktatók vannak jelen. Fényképeket osztanak meg, oldalakat lájkolnak, de a diákok kiírásait, fényképeit nem véleményezik.

Tanár közérdekű információt oszt meg a diákokkal

A Tanár Blog is foglalkozott a témával, hetven gimnazista segítségével összegyűjtöttek egy méretes listát azokról az általános viselkedési formákról, amiket a diáknak és a tanárnak a közösségi oldalon tanúsítania illik.

Íme néhány ezekből:

·       Hogyha bejelöl egy tanár, illik visszajelölni.   
Tanárt kérdezés/beleegyezés nélkül nem jelölünk meg képen, bejegyzésben.  

·       A tanár ne ellenőrizze a diákot, hol van, mit csinál. Az nem az ő dolga, hanem a szülőké. 

·       Ne legyen házi feladat a Facebookon mert Facebookra "kikapcsolódni" megyünk.

·       Az osztálycsoportokba ne csatlakozzon (és ne is akarjon) a tanár.

·       Nem bökünk tanárt facebookon.   

·       A személyes ügyeket ne ott beszéljék meg a tanárok és a diákok hanem személyesen. 

·       A tanár és a diák ne éljen vissza a másik adatlapján olvasott vagy látott kommenttel, posztolással.

Ezen felbuzdulva én is megkérdeztem néhány helyi diákot, mi a véleményük erről az újkeltű tanár-diák jelenségről.

A 18 éves Viki szerint az, ha a diák ír a tanár úrnak egy üzenetet, hogy valamit nem ért, segítsen, az teljesen normális. Sőt azt gondolja, azzal sincs probléma, ha kitárgyalják a hétvégén történteket, illetve kedvenc zenekaraikról, vagy adott eseményekről is beszélgetnek. Megemlítette még, hogy ez a dolog a tanulmányra csakugyan jó hatással lehet, mivel ha a tanár szimpatikus jelenség, és a tantárggyal kapcsolatban érdekes dolgokat posztol a Facebookon, felkeltheti a diák érdeklődését, és ez által a kötelező dolgok iránt is fogékonyabb lesz.

Az egyetemista Gábor nem igazán tartja a közösségi oldalon a tanárokkal a kapcsolatot, viszont a közös csoportot jó ötletnek tartja, mivel itt minden fontos információt meg tudnak osztani egymással, és tudja, hogy ha bármi kérdése van, elég megosztania, és már is kap rá választ. Sokszor többet is…

Csaba, érettségi előtt álló diák azt tartja, hogy nem illendő a diáknak bejelölni a tanárt, ennek ellenére neki is több oktatója tartozik az ismerősei közé.

„Van fenn tanárom, de kivétel nélkül azok, akik maguk jelöltek be. Őszintén szólva én nem szeretem, ha a tanáraim látják azokat a dolgokat amiket csak a barátaimmal osztanék meg.”

Marietta, végzős egyetemista úgy vette észre, az egyetemi oktatók nem igazán aktívak a közösségi oldalon, viszont a középiskolából több tanára is ismerőse. Úgy gondolja, az oktatók leginkább csak csendes megfigyelők, nem véleményezik a diákok interneten tanúsított viselkedését.

A 20 éves Ádám szerint csak azok a tanárok próbálnak meg kapcsolatot kialakítani a diákokkal, akik az életben is közvetlenebb, haver –haver viszonyt ápolnak a tanulókkal. Hozzáteszi, hogy ez észrevétele szerint, a fiatalabb tanárok jellemző viselkedése.

Mini felmérésünk alapján nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a fiatalok nincsenek rossz véleménnyel a jelenségről, azonban ez egy olyan téma, amely mindenkit érint, szóval, ha nektek is van ezzel kapcsolatos tapasztalatotok, vagy csak megosztanátok a gondolataitokat, ne habozzatok, használjátok nyugodtan a kommentelési lehetőségünket!

Tóth Eszter

A ByeAlex jelenség mint hipszter kultúra

Magyarországon azóta lehet hallani leginkább a hipszter kultúráról, amióta ByeAlex megjelent a tévében abban a bizonyos dal választó műsorban, amit aztán megnyert. Ő fogja tehát képviselni hazánkat május 16-án Malmőben a Kedvesem című dalával. A verseny óta pedig kapott hideget, meleget mind a stílusára és mind pedig a tehetségére vonatkozóan. Tény, hogy az ő stílusa nem a megszokott, populáris slágerek közé tartozik, mint amiket az előzőekben kiküldtünk a versenyre. Sokan a hipszterek közé sorolják.

Kik azok a hipszterek és mit kell tudni róluk?

Amerikában és Nyugat-Európában az elmúlt 2-3 év abszolút hívószavává nőtte ki magát a hipszterség fogalma. Ha egy szórakozóhelyről, kávézóról, designboltról vagy esetleg egy pékségről kiderül, hogy az egy hipszter fellegvár, akkor özönlenek oda a hasonlóan öltöző, a világról hasonlóan gondolkodó, a kultúrával tudatosan foglalkozó arcok.

Az amerikai szlengben ez a kifejezés az 1940-es években honosodott meg. A 90-es években a fogalom újra divatba jött az alternatív vagy indie szubkultúra egyes csoportjaira. ezekben az időkben a hipszter kultúra kelléke volt a nagymama pulcsija, a hatalmas napszemüveg, a farmer rövidnadrág és a Converse Allstar.  Ma már erre a stílus irányzatra komoly marketinggépezet épít, sajátos gondolkodásukat, esztétikai világukat igyekeznek kiszolgálni a nagy cégek is, hiszen a közösségi média korában ők az igazán véleményformálók. A hipszter nagyon tájékozott, és határozott véleménye van. Persze a bulvárhíreket sem a sajtóból szerzik be, hanem a Twitterről, a PerezHiltonról. A Facebookon is fent vannak és megosztanak, de az igazi terepük a Tumblr.

 A hipszter stílus néhány képviselője

Az, hogy Byealex milyen kategóriába sorolandó, azt mindenki döntse el maga. Nem hiszem, hogy néhány stíluselem egyezése miatt csak úgy rá lehet erőszakolni valakire a hipszter kifejezést, még ha az tényleg mutat egyezőségeket.

Kincse Andrea

Amíg az élet el nem választ

Kapcsolatok, összeköltözés, eljegyzés és házasság – a felsoroltak szinte annyira természetesek és csaknem elkerülhetetlenek életünkben, akárcsak a halál. A sablon tehát adott, nekünk csak szerelembe kell esnünk, alkalmazkodnunk és boldogan élnünk, amíg meg nem halunk. Vagy mégsem?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy egyszer egy Dan Rhodes nevezetű író, aki egyebek között írt egy könyvet Elvehetlek feleségül? címmel. Milyen romantikus, szívhez szóló cím, gondolnánk elsőre, viszont ha elolvassuk, inkább arra jutunk, hogy hülye kérdésre hülye lesz a válasz. Rhodes ugyanis színtiszta és valószínűleg szívből szóló fekete humorral írja le a házassághoz vezető utat, valamint a konkrét házas életet. A rövid történetek nem a szokványos mézeshetek stílusában mesélnek az egybekeltekről, sokkal inkább azt mutatják be, ahogyan a párok kritizálják, sértegetik egymást, majd némely esetben el is válnak. Természetesen csípős humorral fűszerezve, mintha a házasság maga lenne az élet sója. Talán tényleg az, kivéve, ha az ásó, a kapa és nagyharang után egy válóperes ügyvédnél kötünk ki. Ám Dan Rhodes figyelmeztet: A házasélet sem habostorta.

Gimesi-Merkler Nikolett

Szakdolgozat, az utolsó megmérettetés

A diákok véleménye

Az utolsó év minden egyetemistának arról szól, konzultáció, szakirodalmak böngészése, és hipotézisek bizonyítása. Az elmúlt évek tanulmányainak zárásaként elkészítik egyetemi életük legfontosabb dokumentumát, a szakdolgozatot.

Vajon hogyan készültek fel a diákok erre a megmérettetésre, és miként érinti hétköznapjaikat ez a feladat. Persze azokat sem hagyhatjuk szem előtt, akik az elkészült dolgozatokat elolvassák, vagyis a tanárokat is megkérdeztük milyen tapasztalataik vannak a témával kapcsolatban.

A szakdolgozattal való munkák már a második év végén kezdetét veszi, hiszen a tanulóknak egy hivatalos dokumentum leadásával jelezniük kell az iskola felé, hogy mi a szakdolgozat témája és megmondani mely tanár segédkezik munkájában. Ez azonban még csak egy tervezet, amelyet a későbbiekben legkésőbb a harmadik év, első félévéig megváltoztatható.

Megkérdeztünk egy végzős hallgatót, Széles Orsolyát, hogy ő hogyan készült fel a szakdolgozat készítésre. A szlavisztika szakos hallgató elmondta, hogy már régóta érdeklődött a téma iránt, így nem volt nehéz választania, hogy miről is írja a dolgozatot.

A diákok nagy része hasonló véleménnyel van vele, hiszen az aktualitás mellett az is szerepet játszik, hogy az író mennyire érzi otthonosan magát az adott témában, mennyire érdeklődik.  Ez nem csupán a kedvet, hanem az oldalak számát is alaposan megnöveli, hiszen ha valaki olyanról ír, amit jól ismer, arról könnyű és egyszerű oldalakat írni, de ha valami olyasmit talál, amit nem ismer annyira, akkor szinte keserves órák sokasága telik el, mire egy oldalt is be tud gépelni. Sokan azonban kihasználják azt a lehetőséget, hogy a harmadik év első félévéig megváltoztathatják a témájukat. Így volt ezzel Orsi is, aki elmondta, hogy első témája az orosz-litván kapcsolatok lett volna, de arról alig volt anyag, ezért új téma után kellett néznie. A tanulók szerint a szakdolgozatra fordított időt meghatározza az is, hogy milyen szakra jár az illető.

Ennek oka az lehet, hogy akadnak olyan szakosok, akiknek egy huszonöt oldalas dolgozat kell, míg máshol harminc, negyven oldal a minimum. Ez nem kis terjedelem ezért a diákok már korán elkezdik a gépelést és a felkészülést. A szabadidő nagy részét lefedi a kutatás, a kérdőívek elkészítése, szétküldése, elemzése és az eredmények gépelése, ám a diákokat ez nem riasztja meg. Sokan elég szabadidőt tudhatnak maguknak elkülöníteni, hogy ne csak a dolgozat körmöléséből álljon az életük.

Persze a dolgozat sikeréhez nem csak a diák szükséges, kell hozzá egy megfelelő szakember is, aki tanácsokkal, esetleg anyagokkal látja el a tanulót. Ezt a szerepet a konzulens tölti be, aki nem kell, hogy ugyan azon a szakon tanítson, sőt lehet külső személy is. Akad azonban olyan eset, hogy nem a diák, hanem a tanár választja ki, hogy mely diáknak szeretne segíteni. Oravecz Viktória, biológia-történelem szakos hallgató is így találta meg a konzulensét. „ Az, akit én szerettem volna konzulensnek, a legtöbb szaktársamat elutasította, én megkérdeztem és elmagyaráztam neki, hogy miért lenne jó választás, hiszen mindkét szakomhoz találhatok kapcsolatot vele. Végül sikerült, nagyon örültem, mikor kiválasztott.” 

A diákok szerint három dolog kell a jó szakdolgozathoz: Megfelelő téma, jó konzulens és rengeteg munka! Ezek segítségével nem kell a körmüket rágni az izgalomtól és nem kell félniük, hogy az év végén nem kapják készhez a diplomájukat.

Simon Judit

Kit is küldünk idén Malmőbe? - vélemény

Szinte mindenki egyből rávágja erre a kérdésre a választ: ByeAlex-et! Igen, a srácot, aki úgy nyerte meg a királyi tévé által szervezett showműsort, hogy a zsűri utolsóként szavazta be az esélyesek közé, aki fura sapkában, szemüvegben és hatalmas arcszőrzettel lépett ki a nyilvánosság elé, majd előadott egy Boci, boci tarka nehézségű dalt.

Ő lenne hát ByeAlex, a Márta Alex filozófusként diplomázott, de zenei újságíróként dolgozó férfi egyik személyisége. Ezt maga az énekes fejtette ki a szombathelyi minikoncertjén, ahol öt dala és az Ocho Machoból ismert Kirchknopf Gergővel való beszélgetés mellett elénekelte a már a kereskedelmi rádiókban is unalomig ismételt Kedvesem című alkotást.

ByeAlex, a vitatott énekes(Fotó: Osztermann Eszter)

Lehet ezt a 28 éves srácot szeretni, vagy utálni, mert középút egy ilyen megosztó személyiségnél nyilván nincs, de azt be kell látni, hogy amit csinál, azt jól csinálja. Először azt hittem, hogy ő is csak egy sztájlisztok által összerakott figura, akinek a szájába adják a flegmaságot, amit amint lelép a színpadról úgy ledob magáról, mint ezeket az összekukázott hipszter göncöket.

De, ahogy hallgattam pár napja azt a beszélgetést, egyre inkább azt éreztem, hogy ez a srác tényleg ilyen, ő valóban nagy ívben tesz arra, hogy mit gondolnak mások, és igazából nem volt célja, hogy részt vegyen egy Eurovízió méretű banzájon. Elégedett így az életével, el dúdolgat miközben reggel a szakállát fésülgeti, és valóban szereti azt a furcsa kötött sapkát, és a feszülős nadrágot.

Talán emiatt érezte úgy a közönség, hogy ezt a különcöt kell repülőre ültetni és elküldeni a Svédországba, hátha értékelik majd ezt a fajta őszinteséget.

Először is én is a „háborgó tömeghez” tartoztam, úgy éreztem ez nem egy produkció, ez a dal nem lehet sikeres. Aztán most, hogy élőben láttam hozzá az embert, merőben megváltozott a véleményem. Ugyanis ByeAlex maga a produkció. Az a produkció, ami akkor válik világosan kivehetővé, ha hozzáteszed a személyiséget is. Az pedig, hogy ez mennyit ér majd a csillogó-villogó európai parasztvakításon, majd a jövő eldönti. 

Tóth Eszter

Terjedő förtelem-A dizájner drogok helyzete Szombathelyen

Interjú Ráczné Korom Krisztinával a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász RÉV vezetőjével. Téma a manapság egyre terjedő dizájner drogok, melyek egyre több helyen tűnnek fel a megyeszékhelyen.

  

-Mik azok a dizájner drogok?

Krisztina: A dizájner drog kifejezést azokra a szerekre használjuk, melyek szerkezetükben az illegális drogokra hasonlítanak, így hatásuk is azokhoz hasonló. A dizájner drogok még nem szerepelnek az úgy nevezett C tiltó listán, ezért a forgalmazásuk és a használatuk is legális. A használat veszélye abban áll, hogy nem tudjuk az összetevőket és sokszor mérgező, illetve emberi fogyasztásra alkalmatlan szereket tartalmaz. Mivel nem ismerjük a vegyületek összetételét, ezért az emberi szervezetre való hatásokat sem tudjuk még teljesen feltérképezni.

-Milyen hatásai vannak ezeknek a szereknek?

Krisztina: A szervezetünk segítségét kérő használók elmondták, hogy nem az euforikus állapot elérése a cél ezekkel a szerekkel, hanem az elvonási tünetek csökkentése. Céljuk, hogy a mindennapi problémák elől kicsit elmenekülhessenek és egy úgy nevezett kikapcsolt állapotot érjenek el a használattal.

-Milyen módon mutatható ki az idegen anyag a szervezetben?

Krisztina: Az illegális kábítószerekhez hasonlóan a dizájner drogok is kimutathatóak vér és vizeletvizsgálattal egyaránt.

-Szombathelyen melyek a legelterjedtebb dizájner drogok?

Krisztina: A nálunk megjelenő használókra vonatkoztatva tudok csak nyilatkozni. Legtöbben a Spice névre hallgató dizájner drogot említették meg, melyben megjelenik a THC, vagyis a marihuána összetevője. Ezeket általában füstölőként árusítják és sajnos sok helyen beszerezhető. Emellett még elterjedt a mefedron használata és a pentakristály.

-Mi történik, ha akaratunkon kívül kerül idegen anyag a szervezetbe?

Krisztina: A dizájner drogok nevében benne van, hogy ez egy úgy nevezett party-drog, vagy buli-drog ami általában a szórakozóhelyeken jelenik. Nem kell feltétlenül alkoholt fogyasztani ahhoz, hogy a szerek hatása alá kerüljünk, az üdítő italba is ugyan olyan hatást ér el, ezért figyeljünk arra, hogy ne hagyjuk el a poharunkat.

-Mennyire terjedtek el ezek a szerek a környéken?

Krisztina: Tapasztalataink szerint még annyira nem terjedtek el, de ez nem az a statisztika ami a valóságot visszaadja. A droghasználók nem jelennek meg azok a helyeken, ahol a segítséget megkaphatnák, ugyanis a használók egyik jellemzője, hogy sokáig az euforikus állapotban tapasztalják meg a drogok hatásait és ezáltal a betegség belátás, betegség tudat még nem jelenik meg náluk.

-Milyen tünetek jelentkezhetnek a használóknál?

Krisztina: Többféle tünet létezik. A pentakristálynál, mivel por alakban történik a használata megfigyelhető az orrnyálkahártya roncsolódása.

-Vannak a témával kapcsolatos tájékoztatások az iskolákban?

Krisztina:  Két éve szolgálatunk egy komplex prevenciós programot dolgozott ki, mellyel Szombathely középiskoláit szólítjuk meg, azon belül pedig a 9. és 10. évfolyamos diákokat. Igyekszünk egy olyan felvilágosító információs programot lefolytatni az iskolákban, amivel tájékoztatjuk a fiatalokat a szenvedély betegségekről, emellett az alkohol és a dohányzás veszélyeiről. Célunk, hogy a szerek kipróbálása és alkalmi használata se valósulhasson meg.

Kosztolánczi Csaba

A látnivalókban gazdag Szombathely és környéke - I. rész

 Ha nincs ötletünk, mit csináljunk egy szabad délután során vagy csak lazítani szeretnénk a zsúfolt mindennapok között, Szombathely és a közeli települések szinte végeláthatatlan listát tár elénk, mit érdemes meglátogatni egyedül vagy akár csoportosan a barátokkal.

Ha Szombathelyen tanulsz, esetleg itt is laksz, nem szabad kihagynod a Csótóként elterjedt csónakázó tavat. Látványosságokkal – nem számítva a gyönyörű hattyúkat – nem találkozol, de ha eleged van a nyüzsgésből, a város zajából, egy lassú sétát érdemes tenned a gyakran szerelmespárokkal teli parton.

 

A Csótó(forrás: alon.hu)

A történelmet kedvelőknek a Romkert tárja elő Savaria korabeli (1-4. századi) világát, ahol többek között műhelyek, fazekas kemencék és császári palota maradványaira is bukkantak a régészek.

            A Kálvária templomtól a Szent Márton templomig tartó sétaút (Via Historica Sancti Martini) az ókeresztény hagyományokhoz kapcsolódó állomásokat mutatja be. A belvárosban található látványosságok maradandó élményt nyújtanak azoknak, akiket érdekel az építészet vagy csak egyszerűen értékelik a szépet:

            ∙ Kálvária, Martineum – római hagyományokat és a környéken megtalált római emlékeket mutatja be

            ∙ ókori színház helye

            ∙ Szent Quirinus emlékhely, Perint híd – Szent Quirinus halálának helyszíne

            ∙ Székesegyház - Hefele Menyhért fő alkotását – Magyarország harmadik legnagyobb templomát - a II. világháborúban bombatámadás érte, a mai napig tartanak a helyreállító munkálatok.

            ∙ Fő tér, ahol a várostorony állt

            ∙ Savaria tér – a téren felállított alkotás Szent Márton legendáját idézi fel:

„ Márton egy ünnep alkalmával a templom felé tartott, s egy meztelen koldus szegődött a nyomába. Márton megparancsolta az archidiákonusnak, hogy öltöztesse fel a nyomorultat, de az tétovázott. Erre Márton bement a sekrestyébe, odaadta neki saját tunikáját, és kérte, hogy azonnal távozzék. Amikor az archidiákonus figyelmeztette, hogy el kell kezdenie a misét, azt felelte – saját magára gondolva –, hogy addig nem tud elindulni, míg a koldus nem kap ruhát. „

            ∙ Savaria Múzeum – a parkban a libák közé húzódó Szent Márton dombormű

 

Szombathely Főtere(Forrás: indafoto.hu)

A kámoni arborétumba leginkább tavasszal és nyáron érdemes ellátogatni, mikor a virágok nyílnak és szirmaikkal, illatukkal elárasztják a környéket. Aki a téli, havas tájat kedveli, az sem csalódhat: fenyők, örökzöldek, fák ezrei várják a látogatókat.

Szombathelytől alig pár kilométerre is gyönyörű helyekre bukkanhatunk:

Lukácsházán két mesterségesen kialakított tó várja a látogatókat (Albért I. és II. tó), ahol június 1-jétől horgászni is lehet, de aki nem ennek a sportnak hódol, több madárfajt is megfigyelhet sétája során.

A templomáról és apátságáról nevezetes Ják Szombathelyről pár perces utazással megközelíthető. Az apátsági templom a román kori magyar építészet legjelentősebb épen maradt alkotása. A faluban több 18-19. századi lakóház és helytörténeti múzeum is található.

A kőszegi, azaz Jurisics-vár leghíresebb ostromát 1532-ben szenvedte el, mikor Jurisics Miklós alig ezerfős védősereget állíttatott - többnyire jobbágyokból. Jelenleg interaktív termekben mutatják be a vár történelmét egészen 1945-ig (Eszterházy-korszak végéig). A váron kívül csodálatos környék várja a sétálókat – macskaköves utcák és hangulatos borozók tömkelege csalogatja a pihenni vágyókat. A belváros szívében kihagyhatatlan a Jurisics tér, a Szent Jakab és Szent Imre templom, valamint az arborétum.

A túrázni vágyók a Kőszegi-hegységben, fenyőerdők között zergékkel, mókusokkal, foltos szalamandrákkal és fürge gyíkokkal is találkozhatnak.

A jáki templom(Forrás: magyarbarangolo.blogspot.hu)

Major Éva

Mit hoz a jövő, Elnök Úr?

Interjú Prof. Dr. Gadányi Károllyal, a Savaria Egyetemi Központ volt elnök-rektorhelyettesével

Számos tisztséget visel most is, könyveket ír és korábbi beosztottjai továbbra is elnök úrnak szólítják. Prof. Dr. Gadányi Károly 2012 végéig vezette a szombathelyi felsőoktatási intézményt. A Savaria Egyetemi Központ volt elnök-rektorhelyettese a Szláv Filológiai Tanszéken lévő irodájában fogadott.

Gadányi Károly, a 2010-es diáknapok rendezvényen. (fotó: Szendi Péter, vasnepe.hu)

Már negyedik hónapja nem tölti be az elnöki tisztséget. Nem magányos a feladatai nélkül?

Nem érzem magam magányosnak egyáltalán, sőt! Annyi történt, hogy az ember életritmusa egy kicsit megváltozott.

Hogy telnek most a hétköznapok?

Ugyanúgy korán kelek, és minden nap nyolckor már bent vagyok. korábban fél nyolckor érkeztem, tehát most fél órát engedek magamnak. Nagyon sokan megkeresnek most is oktatók, régi vezetők. Sok rendezvényre hívnak, és talán többet veszek részt a magyar és a nemzetközi tudományos életben. Most éppen a Magyar Tudományok Akadémiáról és az Eötvös Lóránt Tudományegyetemről is bírálok disszertációkat. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a hallgatókkal is tartom a jó viszonyt: köszönő és beszélő viszonyban vagyok sokukkal, ez a mai világban nagyon fontos. Fontos a sport is a Vas Megyei MLSZ elnökeként. De még sokáig sorolhatnám a legkülönfélébb tisztségeket. És persze otthon, jönnek néha az unokák, esténként biciklizem. Szeretek madarakat etetni, most télen is majdnem 40 ezer forintot költöttem rájuk.

Hol és mikor indult a pályafutása?

Október 23-án leszek hetven éves, akkor jár le a munkaviszonyom. Ha azt megérem, akkor több mint 51 évnyi munkaviszonyt tudhatok magam mögött. Negyven éve kerültem ide Szombathelyre. Akkoriban még főiskoláról sem nagyon volt szó, nemhogy egyetemről. A Pécsi Tanárképző főiskola kihelyezett tagozatán indítottak képzést. A tanárok 29-en a hallgatók valamivel több, mint 200-an voltak. Tudtuk, hogy ha nem szilárdítjuk meg a tanítóképzést, akkor nem maradhat meg néhány évnél tovább. Szerencsére megmaradt. Ez a 40 év sok mindent hozott nekem, nagyon szép volt az életemben. Voltak problémák is, ugyanúgy, mint ma, csak akkor másféle nehézségek voltak. Meg kellett ragadni minden lehetőséget a fejlődésre, mert ha nem fejlődünk, akkor nehéz lesz tovább lépni.

Egyébként Kapuváron kezdtem a gimnáziumban. Két évig voltam ott, de már a negyedik napon valami funkciót adtak. Fiatal voltam, megterheltek, és ez jó volt, mert betanulhattam. Nem olyan egyszerű ám vezetőnek lenni, nagyon fontos a tapasztalat. Ez így volt itt Szombathelyen is. Amikor ide kerültem, egyből a külügyek vezetését bízták rám. Később tanszékvezető, intézetigazgató aztán főigazgató helyettes lettem. Majd hat hónapig főigazgató voltam ezután nyolc évig rektorként vezettem az intézményt. A Nyugat-Magyarországi Egyetemhez való csatlakozásunk után az elnök-rektorhelyettesi posztot töltöttem be. A tavaly decemberi összoktatói-összdolgozói értekezleten elmondtam, hogy a vezetés az mindig szolgálatot jelent. Ha nem, akkor bár papíron lehet valaki vezető akár tíz évig, de a valóságban néhány hónap alatt megbukik.

Mire a büszke igazán az elmúlt negyven évből?

Arra vagyok büszke, hogy egyáltalán Szombathelyen élhettem és részt vehettem a helyi felsőoktatás alapításában és alakításában. Az én rektorságom idején volt a legmagasabb a hallgatói létszám, majdnem hétezren voltunk. Most körülbelül a fele, persze azóta megváltozott az oktatási rendszer. Sok huzavona volt az egyetemmé válással kapcsolatban is, de végül sikerült. Ehhez persze nem csak Faragó rektor úr és én kellettem, minőségi oktatói gárda és a minőségi a hallgatók is. Amit tudtam, amire képes voltam azt igyekeztem az intézmény érdekében kamatoztatni és kihasználni.

Volt olyan, ami fontos lett volna önnek, de nem sikerült végrehajtani?

Volt ilyen is. Nagyon szerettem volna itt nyelvtudományi doktori iskolát létrehozni. De nehéz volt megfelelni az állandóan változó elvárásoknak. Mindig mondtam a kollégáknak is: másokhoz képest nektek dupla annyit kell dolgozni és okosabbnak kell lenni, hogy elismerjenek. Ez főleg a kisebb szakokra igaz. Attól nem kell félni soha, hogy ha egy tanszéken a vezetőnél szélesebb látókörű fiatalok dogoznak. Csak velük tudunk előre haladni.

Az előrelépést, haladást többször is említette. Érzi most a fejlődést az intézmény életében?

Úgy érzem, hogy meg kell küzdeni minden szakért. Most sajnos egy kicsit belementünk matematikai számlálásba. Tíz fő alatt például nem célszerű szakot indítani. Szerintem viszont tévút a statisztika, a tudományt nem létszám alapján kell megítélni, hanem, hogy milyen minőségben művelik. A bölcsészet például konvertibilis embereket nevel. Bárhol be lehet őket vetni, és a magyar kultúra fenntartása hivatásuk, szinte kötelességük.

Van valami, amit megtartott az elnöki irodából?

Amit személyesen én kaptam, azt megtartottam. A dedikált könyveket, idehoztam a bölcsészettudományi karra. A saját otthoni idegen nyelvű könyvtáramat is idehoztam a tanszékre. Remélem, haszonnal forgatja a jövő generációja. Elhoztam azt a vendégkönyvet is, amit akkor nyitottunk, amikor rektor lettem.

Említette, hogy több ideje maradt a tudományos életre is. Min dolgozik most?

Az egyik kollégámmal tervezünk megjelentetni egy könyvet a szláv nyelvek legújabb megközelítéséről. A szláv nyelvű népek különböző kultúrájúak, Jugoszlávia szétesése után pedig végkép más irányokba indultak el. A nyelvek is külön utakon fejlődtek tovább. Erről szól a könyv. Egy másik projekt a miniszterelnök támogatásával valósul meg. Az ELTE vezetésével a környező államok népeiről szóló könyvet írunk. Ez nem csak a nyelvészetről szól, néprajz, kultúra is van benne. A lényege, hogy valóban ismerhessük a körülöttünk élő népeket. Hiszen valljuk, be őszínét nem ismerjük egymást. Persze ők se minket. Ha megkérdezném, hogy hogyan alakult Ausztria történelme, nehezen tudna rá válaszolni. Ha elkészül a könyv, akkor joggal várhatjuk el a környező nemzetektől, hogy ők is megismerjenek bennünket. Szóval sokat dolgozom most is. A lényeg, hogy a munkát nem szabad abbahagyni, mert akkor az ember kiürül.

Fél ettől?

Nem. Hogy mi lesz velem, azért elsősorban én vagyok a felelős. Háborús gyerek vagyok. 1944-ben és ’45-ben többször is lebombázták Murakeresztúrt, a falut, ahol születtem. Sokan meghaltak. Nem csak az apák a fronton, hanem anyák és gyerekek is a faluban. Nemrég tudtam meg, hogy egy barátom úgy élte túl az egyik bombázást, hogy az édesanyja maga alá bújtatta. Az anyát szétvitte az akna, a fiú megmaradt. Így az ember mindjárt másként gondolkodik és örül minden napnak.

Borsodi Zoltán

Szobortúra

 Ki gondolná a belvárosban sétálgatva, munkába, vagy iskolába menet, hogy milyen hatalmas „emberek” mellett sétál el, és ki hinné, hogy ezek a megkövült személyek, akik nap-mint nap lenéznek ránk, szinte egytől egyig városunkhoz kötődnek? Hadd kísérjem végig az olvasót egy túrán, amely során meglátogatjuk azokat a szobrokat, amelyek mellett annyiszor elhaladunk úgy, hogy talán észre sem vesszük őket.

Merj különleges lenni!

Sok történet szól arról, hogy merjünk nagyot álmodni és megvalósítani azt, amit elterveztünk. A legtöbb „Légy az aki!” témájú sztori, a középiskolások köréből kerül ki, így van ezzel a Glee című sorozat is, ahol egy gimnáziumi klub tagjainak mindennapjait követhetjük. Persze senki se egy átlagos klubra gondoljon, ahol a tanulók barkácsolnak, vagy esetleg színdarabokat próbálnak. Nem, a William McKinley gimi tanulói énekelnek és táncolnak, hogy megmutassák a világnak kik is ők!

A sorozat már a negyedik évadjánál tart, ha hazánkban nem is jutott túl az első évadon. Úgy tűnik a magyar közönségnek sok volt egy kicsit a sztárság után áhítozó fiatalokból. Pedig ha megnézzük, az alap ötlet nem is rossz. Van egy tanár, aki azt akarja, hogy az iskolája imádott társasága újra éljen és a suli régi dicsőssége is helyre álljon. Igen ám, de ehhez nem elég csak akarni a dolgokat. Szükség lenne igazi tehetségekre is. Mr. Schuester pedig meg is kapja őket. A show-kórus aktuális tagjai nem csak dalokban, de különleges személyekben is bővelkedik. A középiskola össze klikkjének szereplői képviseltetik magukat a részekben. A túlbuzgó diáklány, aki hihetetlenül tehetséges; a sportolók; akiket mindenki imád; a fiú, aki mit sem tud még az élet buktatóiról és a saját neméhez vonzódó fiú, aki titkolja igazi érzelmeit. Ahogy mondani szokás minden van itt, mint a vurstliban. Akkor mégis mi teszi annyira egyedivé ezt a sorozatot?

A dalok mindig egy adott téma köré csoportosulnak, lehet az akár egy szakítás, vagy az érettségi, esetleg egy esküvő. Fontos, hogy a négy évad alatt eddig csak két eredeti dal született, amelyet a kórustagok írtak, tehát a legtöbbször feldolgozások hangzanak el. A legtöbb sokkal jobbra sikeredett, mint az eredeti, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a sorozatnak óriási rajongótábora van. Persze a fülbemászó dallamok még nem jelentik feltétlenül a nézők szeretetét, ahhoz több kell.

A második tényező a szereplők. Nem törekednek arra, hogy elhitessék velünk, hogy komoly, érett felnőttekről beszélünk, még ha a problémáik meglehetősen felnőttesek is. Valamiért szinte mindegyiküket lehet szeretni, kit ezért, kit azért!

A harmadik alkotóelem épp azok a problémák, amikkel a szereplők szembesülnek. Rájönnek, hogy az élet nem fenékig tejfel és igenis a sikerért meg kell küzdeni. Lassan felnőnek a feladathoz és meglepő titkokra derül fény. A legnagyobb titok mégis az, hogy a világ szemében talán csodabogarak vagyunk, de merjünk kitűnni a tömegből, mert ahogy az Új Irányok kórus is énekelte, egy nap majd az átlag emberek is szeretnének olyan „lúzerek” lenni mint mi.

Simon Judit