Szakdolgozat, az utolsó megmérettetés

A diákok véleménye

Az utolsó év minden egyetemistának arról szól, konzultáció, szakirodalmak böngészése, és hipotézisek bizonyítása. Az elmúlt évek tanulmányainak zárásaként elkészítik egyetemi életük legfontosabb dokumentumát, a szakdolgozatot.

Vajon hogyan készültek fel a diákok erre a megmérettetésre, és miként érinti hétköznapjaikat ez a feladat. Persze azokat sem hagyhatjuk szem előtt, akik az elkészült dolgozatokat elolvassák, vagyis a tanárokat is megkérdeztük milyen tapasztalataik vannak a témával kapcsolatban.

A szakdolgozattal való munkák már a második év végén kezdetét veszi, hiszen a tanulóknak egy hivatalos dokumentum leadásával jelezniük kell az iskola felé, hogy mi a szakdolgozat témája és megmondani mely tanár segédkezik munkájában. Ez azonban még csak egy tervezet, amelyet a későbbiekben legkésőbb a harmadik év, első félévéig megváltoztatható.

Megkérdeztünk egy végzős hallgatót, Széles Orsolyát, hogy ő hogyan készült fel a szakdolgozat készítésre. A szlavisztika szakos hallgató elmondta, hogy már régóta érdeklődött a téma iránt, így nem volt nehéz választania, hogy miről is írja a dolgozatot.

A diákok nagy része hasonló véleménnyel van vele, hiszen az aktualitás mellett az is szerepet játszik, hogy az író mennyire érzi otthonosan magát az adott témában, mennyire érdeklődik.  Ez nem csupán a kedvet, hanem az oldalak számát is alaposan megnöveli, hiszen ha valaki olyanról ír, amit jól ismer, arról könnyű és egyszerű oldalakat írni, de ha valami olyasmit talál, amit nem ismer annyira, akkor szinte keserves órák sokasága telik el, mire egy oldalt is be tud gépelni. Sokan azonban kihasználják azt a lehetőséget, hogy a harmadik év első félévéig megváltoztathatják a témájukat. Így volt ezzel Orsi is, aki elmondta, hogy első témája az orosz-litván kapcsolatok lett volna, de arról alig volt anyag, ezért új téma után kellett néznie. A tanulók szerint a szakdolgozatra fordított időt meghatározza az is, hogy milyen szakra jár az illető.

Ennek oka az lehet, hogy akadnak olyan szakosok, akiknek egy huszonöt oldalas dolgozat kell, míg máshol harminc, negyven oldal a minimum. Ez nem kis terjedelem ezért a diákok már korán elkezdik a gépelést és a felkészülést. A szabadidő nagy részét lefedi a kutatás, a kérdőívek elkészítése, szétküldése, elemzése és az eredmények gépelése, ám a diákokat ez nem riasztja meg. Sokan elég szabadidőt tudhatnak maguknak elkülöníteni, hogy ne csak a dolgozat körmöléséből álljon az életük.

Persze a dolgozat sikeréhez nem csak a diák szükséges, kell hozzá egy megfelelő szakember is, aki tanácsokkal, esetleg anyagokkal látja el a tanulót. Ezt a szerepet a konzulens tölti be, aki nem kell, hogy ugyan azon a szakon tanítson, sőt lehet külső személy is. Akad azonban olyan eset, hogy nem a diák, hanem a tanár választja ki, hogy mely diáknak szeretne segíteni. Oravecz Viktória, biológia-történelem szakos hallgató is így találta meg a konzulensét. „ Az, akit én szerettem volna konzulensnek, a legtöbb szaktársamat elutasította, én megkérdeztem és elmagyaráztam neki, hogy miért lenne jó választás, hiszen mindkét szakomhoz találhatok kapcsolatot vele. Végül sikerült, nagyon örültem, mikor kiválasztott.” 

A diákok szerint három dolog kell a jó szakdolgozathoz: Megfelelő téma, jó konzulens és rengeteg munka! Ezek segítségével nem kell a körmüket rágni az izgalomtól és nem kell félniük, hogy az év végén nem kapják készhez a diplomájukat.

Simon Judit