Szobortúra

 Ki gondolná a belvárosban sétálgatva, munkába, vagy iskolába menet, hogy milyen hatalmas „emberek” mellett sétál el, és ki hinné, hogy ezek a megkövült személyek, akik nap-mint nap lenéznek ránk, szinte egytől egyig városunkhoz kötődnek? Hadd kísérjem végig az olvasót egy túrán, amely során meglátogatjuk azokat a szobrokat, amelyek mellett annyiszor elhaladunk úgy, hogy talán észre sem vesszük őket.

Kezdjük utunkat a város szívében, pontosabban a Fő téren. Utunk első állomása a város legmagasabb szoborcsoportja, a Szentháromság szobor.

Nem csak a legmagasabb szoborcsoport, de a legnagyobb múltú emlékmű címet is viselhetné Hudetz János szobrászművész alkotása. Történetét tekintve akár vándorszobornak is nevezhetnénk. Közadakozásból emelték 1869-ben, az 1711-es pestisjárvány és az 1716-ban pusztító tűzvész áldozatainak emlékére. Ekkor még a Fő-téren állt, de egy 1932-es szélvihar ledöntötte, majd 6 év múlva rekonstruálták, de keleti irányba, a Szent-Márton templom felé fordították. 1951-ben az emlékmű világnézeti okokból a Székesegyház előtti térre költözött. Az ezredfordulón a város lakóinak kívánsága szerint a Szentháromság szobor felújítva visszakerült a Fő térre, pont oda, és pont úgy, ahol, és ahogyan először emelték.

Folytassuk utunkat a Savaria Egyetemi Központ D épülete felé. Előtte magasodik az egyetem elődjének tekinthető Tanárképző Főiskola névadójának, Berzsenyi Dánielnek az egész alakos szobra.



 Berzsenyi Dániel, a magyar irodalom talán legvitatottabb életművű költője a Vas megyei Egyházashetyén született, de emlékét városunk a mai napig híven őrzi, nem csak a szoborral, de a róla elnevezett könyvtárral és egykori főiskolával is. A szobrot Kiss György alkotta, és 1896-ban avatták fel a millennium apropóján.

Tovább sétálva az egyetem A épülete felé az Ady-tér mellett még mindig nemzetiszín koszorúk és lobogók társaságában vet ránk árnyékot a költő, forradalmár, nemzeti hős, Petőfi Sándor bronzszobra.

Az alkotás Tóth Béla érdeme. A helyi fiatalok által lengő köpenye miatt Batmannek is hívott szobor előtt 1987 óta tartanak megemlékezést nemzeti ünnepünkön, március 15-én. A nyolcvanas évek végén felállított Petőfi-más a harmadik legfiatalabb emlékmű a városban.

A Megyei Ifjúsági és Művelődési Központot elhagyva egy bronz padhoz érkezünk, amelyen az év minden napján, a nap minden szakában ül egy férfi, macskáját simogatva, egy bronz alak, aki nem más, mint a szombathelyi születésű Weöres Sándor, a XX század talán legelismertebb magyar költője.



A szobor és a vele szemközti jelzőtábla kompozíció Veres Gábor keze munkáját dicséri. A pad támlájára a következő szavakat véste:

„Ez a város születésem helye…

Ma a Perint habjával van tele,

Úszik a híd, düledez a partfal,

Ó bár oltalmazná ezer angyal.”

1965-ben a nagy szombathelyi árvíz idején ezekkel a sorokkal dedikálta kötetét egy barátjának az író, és a jelenben ezen idézet mellett üldögél nyugalomban és a kedvenc macskáját simogatva. Az író szobrával szemben áll egy mesevilágot idéző útjelző tábla, amely Weöres Sándor rajza nyomán készült el. A szoborkompozíció nem véletlenül került 2007-ben a MMIK közelébe, hiszen főleg az ifjúságnak szól és a Perint-patak is a közelben csordogál. A diákok, és turisták a mai napig szívesen fotózkodnak a patakra révedő alakkal, és macskájával.

Túránk a Rohonczi úton folytatódik, ahol az egyik kilencemeletes panel tövében újabb, már megzöldült bronzalakba botlunk. A kimondottan érdekes kompozícióban a szombathelyi születésű festő és grafikus, Derkovits Gyula alakja a falnak támaszkodva, egy nyitott ablak előtt álldogál.



A mű Varga Imre szobrászművész érdeme, 1977-ből. Derkovits Gyula egyénien kombinálta a XX. Század hajnalán a modern nyugat-európai stílusirányzatokat, főleg az expresszionizmust, a kubizmust, és a konstruktivizmust. Talán egyik legismertebb alkotása a történelemkönyvek hasábjain is illusztrációként feltűnő Dózsa György-sorozat, amelyből 1933-ban 6 lapos rézkarcot is készített. Derkovits emlékére tehetséges fiatal művészek részére 1955-ben Derkovits-ösztöndíjat alapítottak. A posztumusz Kossuth-díjas művész nevét a város egyik általános iskolája is őrzi, melynek diákjai évente ünnepélyesen megkoszorúzzák névadójuk szobrát.

A belváros felé visszakanyarodva, a Székesegyházzal szemben „ül” Szily János, szombathely első püspöke, akinek tevékenysége nyomán a XVIII. században fejlődésnek indult Szombathely városa.



Szily Jánosnak köszönhető többek közt a szombathelyi Székesegyház, a Püspöki Palota, a Papi Seminárium, és a szobor mögötti Elbey-ház. Ő alapította a szombathelyi könyvnyomdát is. Szily tevékenységével Szombathely az egyházi műveltség és szellemi élet központja lett. Szobrát Tóth István szobrászművész emelte 1909-ben.

A püspök szobrától nem messze az egyik műemlék épület falán tábla tanúskodik arról, hogy a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István városunkban járt bölcsészeti líceumba, ahol filozófiai képesítést nyert.



Utunkat a Fő-tér felé folytatva, amellett elhaladva a Gyöngyös-parti sétányról megpillanthatjuk a Smidt Múzeumot, amely előtt az egykori szombathelyi politikus, ’48-’49-es országgyűlési képviselő, Horváth Boldizsár szobra áll délcegen.



A szobor alkotója az a Tóth István, aki a fenti szobrot is elkészítette. Az eredeti alkotás 1907 óta áll a helyén, de 2006-ban kicsit felújították. A nemzeti ünnepünk keretében természetesen Horváth Boldizsár szobrát is koszorúzzák, nevét ezenkívül egy közgazdászokat és informatikusokat képző szakközépiskola is őrzi.

A vasútállomás felé a Thököly út végén a Szent Márton templomon akad meg az utazó tekintete, amely előtt legősibb múltú szentünk emlékét őrző kútra emelt szoborcsoportot láthatunk, „Szent Márton megkeresztelni anyját” címmel.



szombathelyi Szent Márton templom északi mellékkápolnája a legenda szerint éppen Szent Márton szülőháza helyén épült. Itt őrzik a Szent Márton ujjereklyét. 1938-ban állították fel Rumi Rajki István szobrászművész alkotását a „Szent Márton megkereszteli édesanyját” című alkotását, arra helyre helyezték a szobrot, amelyet Szent Márton kútjaként emlegetnek.

Az a legenda, hogy a már megtért és szülőföldjére Savariába hazaérkező Szent Márton ennek a kőkútnak a vizével keresztelte meg édesanyját. 1360-ból származnak az első leírások a kútról és annak használatáról. A XVI. Századtól Szentmárton falu közkútja volt, gondozták, és rendszeresen használták. A mai szoboregyüttes nem a régi kút helyén áll, mert pontosan a templom tengelyébe állították fel.

Visszatérve kiindulási pontunkhoz, a Fő térhez ismét a város védőszentjének, Szent Mártonnak emléket állító alkotásra lehetünk figyelmesek, amely robusztust méretű, ránézésre mégis könnyű, mint a lég.



Koller László szobrászművész nemesacélból készítette a szobrot, amely azt a közismert jelenetet ábrázolja, mikor Márton megosztja köpenyét egy koldussal. Ez a mű városunk legrégibb szentjét ábrázolja, mégis a legújabb alkotás, hiszen alig több, mint egy éve gazdagítja a szombathelyi látványosságok listáját. Pontosan 2012. március 23-a óta áll a Fő-tér mellett, a Savaria téren.

Visszatértünk hát oda, ahonnan elindultunk, így a szobortúránk véget is ért. Emlékezzünk hát, mikor a városban járunk, hogy mennyi nagyszerű szülötte, és látogatója, büszkesége volt városunknak, akiknek emléke örökre velünk marad bronz-, és nemesacél alakjaikban.

Medics Diána