Álmokkal, de hit nélkül - hogyan látja a jövőt a mai fiatalság?

Neil Howe és William Strauss amerikai szerzők említették először a generáció-elmélet fogalmát 1991-ben megjelent Generations című könyvükben. Eszerint a modern történelem négy generációnként ismétli önmagát - körülbelül 80-100 évente. Feltevésük szerint ez a négy ciklus mindig megegyező sorrendben követi egymást, melyekben az adott generáció tagjai nagyon hasonló világlátással, értékrenddel rendelkeznek. Mindegyikhez társítottak egy-egy archetípust is, ezek a Próféta, a Nomád, a Hős, és a Művész. Az úgynevezett Y generáció - vagyis az 1980-1998 között született emberek - a harmadik, tehát „a Hős” kategóriába sorolhatóak. Ők azok, akik a nagy változások korában cseperedtek fel: a gyorsan felnövő gyermekek a még gyorsabban fejlődő világban.

„Az elveszett generáció” – talán már többen találkozhattunk ezzel a fogalommal a fiatalokat illetően. Elveszett, hiszen a legtöbben nagy álmokkal tekintenek a meglepően gyorsan érkező, nagybetűs élet felé, ám a céljaikhoz vezető utat mégsem látják. Bizonytalanok, mert a nyomás sokszor túl nagy, a gazdasági környezet instabil, a munkaerőpiacon a versenyhelyzet azonban óriási. A felelősségvállalással járó, önálló életet elkezdeni nagyon nehéz, ez kétségtelen. Hiába ezekben az években adatik meg a legnagyobb szabadság, amikor talán a legnagyobb lehetőség van a kockázatok vállalására, mégis, a saját egzisztencia kiépítése minél későbbre tolódik.

Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém találkozni egy olyan személlyel, akinek a szavai még mostanság is sokszor eszembe jutnak. Ő éppen egy olyan csoport „házigazdája” volt akkoriban, ahol fiatalok beszélgethettek egymással, megadott témákban, az élet dolgairól.

„Ma az az elterjedt, hogy a fiatalokat semmi nem érdekli, csak a szórakozásnak, a felszínes életmódnak élnek. Se tervük, se céljaik, se értékrendjük. Azonban, ahogy én ott, abban a másfél órában megismerhetem őket, egyáltalán nem így gondolom. Sokkal többet gondolkodnak az életről, sokkal jobban aggódnak a jövő miatt, mint azt hinnénk, és a boldogságot sem az anyagiakban látják; kilencvenöt százalékuk nem tengernyi pénzt, gyors autót, vagy nagy házat szeretne a jövőben. Sokkal inkább egy boldog, szerető családot.”

Szerettem volna én is utánajárni, hogy a kortársaim hogyan gondolkodnak ebben a témában. Mi manapság az elképzelés, hogyan látják magukat néhány év múlva? Mi a véleményük, mennyivel, vagy miben nehezebb most fiatalnak lenni, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt?

Annamária, 24: „Az egyetem után mindenképp szeretnék majd dolgozni, már tavasszal elkezdek munkát keresni, hogy ne az utolsó pillanatra tartogassam. Lehetőleg a végzettségemnek megfelelő területen szeretnék elhelyezkedni. Ez lehet akár a könyvtár, akár a kommunikátor szak. Én már annak örülni fogok, ha kapok munkát, és a jövőbeni férjemmel el tudom tartani a családomat. Hát, hogy a jövőt hogy látom? Szerintem nehezebb. A munkaerőpiac telítve van, vagy éppenséggel kellenének az emberek, csak a pénzhiány miatt nem tudják alkalmazni őket. A gyakorlati helyemen is rengeteg munka volt, és kevés ember, nincs pénz. Sok helyen, ahogy én tapasztaltam, ezt úgy próbálják megoldani, hogy önkénteseket alkalmaznak, így nem kell nekik fizetni. A legnehezebb pedig azoknak a helyzete, akiknek nincs megfelelő ismeretségi körük. Kapcsolatok nélkül nehéz ma munkát találni. Van olyan ismerősöm, akinek se nyelvvizsgája, se diplomája nincs, és mégis olyan területen dolgozik, amihez diploma kell. A kapcsolati hálója volt megfelelő. De olyat is láttam, aki diplomásan hipermarketben pénztáros, mert nem talált a szakmájának megfelelő munkát. Semmi esetre se egyszerű, még gyakorlati helyet is igen nehéz találni. Sokszor még válaszra se méltatnak, vagy csak ígérgetnek, amiből aztán semmi se lesz. Bár nemcsak nekünk, fiataloknak nehéz, mert az idősebbeket se alkalmazzák mindenhol a koruk miatt. Szóval nem csodálkozok, ha sokan félnek jövőtől.”

Réka, 19: „Én jelenleg művészeti szakra járok, és mellette már egy jó ideje tetoválni is tanulok. Legfőbb részben most ezt látom magam előtt, mint jövőkép. De úgy gondolom, manapság valóban nehezebb eldönteni ezt a kérdést, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Régen nem volt ennyiféle szakma, amelyek közül választani lehetett, nem voltak ennyire bonyolultak, és kiszámíthatatlanok a dolgok a munkaerőpiacon. Inkább szakmát tanultak az emberek, mint egyetemre jártak, és szerintem ez a könnyebbik, de talán az ésszerűbb út is. Nekem még sok mindent tisztáznom kell magamban a jövőképemmel kapcsolatban. Magam részéről még nagyon kilátástalannak látom a dolgot… Csak az biztos, hogy mindenképpen művészettel akarok foglalkozni.”

Péter, 21: „Az egyetem után az az elsődleges célom, hogy minél előbb munkát találjak. Ha nem is feltétlenül ebben a szakmában, amit elvégzek, de szeretnék egy ehhez kapcsolódó szakterületen. Jó lenne egy olyan munkát találni, amit élvezek is. Noha tudjuk, hogy a mai világban már nem annyira válogathat az ember, szinte bárminek örülni kell… Mégis, én úgy vagyok vele, hogy igyekszem az olyan dolgokért hajtani, amiben örömömet is lelem. Az élet persze nem csak munkából áll, ezért idővel majd a családalapítást is sorra szeretném keríteni. Viszont, szerintem ahhoz kell egy stabil háttér. Egyrészt anyagi, másrészt magánéleti, ezért elsődlegesen ezeket kell megteremteni addig. Úgy gondolom, mi, mostani kezdő munkavállalók egyáltalán nem vagyunk könnyű helyzetben, ami a munkakeresést és a karrierépítést illeti. Össze sem hasonlítható az elmúlt évtizedek viszonyaival. Amikor ugyan a körülmények sokkal szerényebbek és szélsőségesebbek voltak, ugyanakkor szinte mindenkinek volt munkája, mindenkinek volt megélhetése. Sajnos, vagy nem sajnos, sokunk kénytelen kompromisszumot kötni saját magával, és elvállalni olyan munkát is, amit nem szívesen csinál. Viszont a legfontosabb, szerintem, hogy ilyenkor se ragadjunk le. És, ha kell, az aktuális munka mellett tanuljunk, fejlesszük magunkat, építsük a kapcsolatokat mindaddig, amíg el nem érjük, amit szeretnénk.”

A Bridge Budapest megbízásából készült, 20-35 év közötti magyar fiatalok körében készült reprezentatív kutatásból kiderül, hogy habár többségük szívesen képzelné el itthon az életét, az anyagi biztonság miatt mégis külföldön vállalna munkát. A kutatás szerint az egyik legnagyobb hiányosság az önbizalom, és a fiatalok saját magába vetett hite. Hiszen habár ötből három ember az önállóságot választaná az alkalmazotti léttel szemben, vállalkozni mégis kevesen mernek. A biztonságra való törekvés természetesen soha nem gond, azonban a bátorság, és a megfelelő önbecsülés felépítése valószínűleg legalább olyan fontos feladat.

Bognár Mariann

Fotó: profession.hu, fisz.hu

Kis ajándék, nagy karácsony

Közeledik a karácsony, és vele a szokásos ajándék mizéria. Kinek? Mit? Mennyiért? A három legfontosabb kérdés, amit ilyenkor feltehetünk, és fel is teszünk magunknak. A kinek kérdésre nem egyszerű válaszolni, de, hacsak nem vagyunk kőgazdagok és időmilliomosok, jobb lesz, ha a szomszéd bácsi unokájának a padtársának nem veszünk semmit. Ha a mit, és a mennyiért kérdést boncolgatjuk, amondó vagyok, hogy nem szabad túlzásokba esni, elvégre a szeretet és nem a szuvenír áll eme becses ünnep középpontjában. Legalábbis jobb helyeken… Ezért szavazok arra, hogy kézzel készített meglepetésekkel, vagy élményajándékokkal lepjük meg szeretteinket. A kézzel készített dolgok ötletesebbek, személyesebbek, és olcsóbbak a boltokban megvásárolt társaiknál. Az élmények pedig emlékezetesebbek, mint egy újabb porfogó, amiről előbb-utóbb már azt sem tudja az ember, hogy kitől kapta.

És akkor nézzünk pár tippet!

Anyukád biztos nagyon örülne például egy receptfüzetnek. Egy szép keményborítós füzet bármelyik írószerboltban minimális áron elérhető, a többi pedig gyerekjáték! Teleírod a füzetkét finomabbnál finomabb ételek és sütemények receptjeivel, firkantasz pár szívecskét és egy szép idézetet, vagy bármi jókívánságot az első, illetve utolsó oldalra. Ha mindezt megspékeled némi kézzel készített bon-bonnal, a hatás garantált!

Apa már nehezebb dió, de meglepheted mondjuk egy személyre szabott naptárral. Készítheted kézzel, vagy számítógépen, díszítheted fotókkal, vagy vicces rajzokkal. Ha a fontos dátumokat bejelölöd (születésnapok, névnapok, házassági évforduló), akkor egy szívhez szóló és hasznos ajándékkal örvendeztetheted meg. Ha nem vagy biztos a dolgodban, vedd meg a kedvenc borát is!

A fiútestvérednél, legyen az fiatalabb, vagy idősebb, telibe találhatsz egy humordobozzal. Veszel egy dobozt, vagy faládikát, és beleraksz minden napra egy-egy viccet. Némelyik napra vicc helyett tegyél be egy szörnyűre sikerült családi fotót, vagy írj le egy kiskori emléket! Egy ilyen ajándékkal egy egész évnyi jókedvet adsz.

A lányok mindig örülnek az ékszereknek, manapság pedig nagy divatja van a gyurmából készült fajtának. Ha felmész a netre, rengeteg segédanyagot találsz, hogyan készíts gyűrűt, karkötőt, fülbevalót, nyakláncot a hugicádnak, vagy nővérednek. Ha nincsenek meg a megfelelő képességeid, ruházz be egy szebb darabra!

Ha van párod, a legjobb, amit ajándékozhatsz, az egy élmény, persze kettesben! Vidd el egy fedett élményfürdőbe, vagy egy napra wellnessezni, esetleg nézzétek meg a várva várt filmet a moziban, vagy főzz neki valami finomat, amit aztán gyertyafény és egy üveg pezsgő mellett elfogyasztotok, a lényeg, hogy együtt legyetek! Ha valami tárgyi ajándékot is szeretnél, kereteztesd be egy közös képeteket, vagy, ha tudsz rajzolni, rajta! Biztos örülni fog neki.

Fontos persze megjegyezni, hogy bármit is adsz a szeretteidnek, mindenképpen örülni fognak neki, hiszen nem az a lényeg, hogy mit kapnak, hanem az, hogy gondoltál rájuk a szeretet ünnepén.

Horváth Vivien

Fotó: life.hu

Az országos rendőrfőkapitány látogatása

            December 5-én immár sokadik alkalommal szerveztek öregdiák találkozót a Nagy Lajos Gimnázium dísztermében. A vendég ezúttal Papp Károly rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány volt.

            Régi NLG-sként léptem be a gimnázium felújított épületébe. Kíváncsian pillantottam körbe, mi minden változás történt, ugyanis a munkálatok abban az időszakban indultak, amikor érettségire készültem, így az elkészült épületet már nem láthattam. Most azonban elismeréssel vetettem néhány pillantást a végeredményre. A díszterembe lépve – mely az én időmben még nem is létezett – kellemes környezet fogadott. A helyiség elrendezése számomra egy egyetemi előadó benyomását keltette. Méltó az országos rendőrfőkapitányhoz, akivel Popovicsné dr. Tisza Edit, a gimnázium régi diákja, illetve Papp Károly volt osztálytársa, és Balázsi Péter beszélgettek. Jelen volt még a volt osztályfőnök, Dukay Ferencné, és Rozmán Gyula nyugalmazott igazgató is, aki a gimnázium jelvényét feltűzte a rendőr altábornagy zakójára.

Az immár hagyománnyá vált mozzanat után megkezdődött a társalgás, mely során megtudhattunk egyet s mást Papp Károly diákéveiről, akit tanárai és osztálytársai csendes, szorgalmas, megbízható tanulónak ismertek meg. A rendőr altábornagy elmondta, adott volt, hogy a Nagy Lajos Gimnázium testnevelés tagozatára jelentkezik, miután általános iskolai évei alatt megnyert egy rövidtávfutó versenyt, és felfigyeltek rá.  1973-ban az Úttörő Olimpián négytusában indult, első helyezést ért el a városi, megyei, regionális, majd az országos döntőn is. Ezt követően gazdagította a szombathelyi középiskola diákságát. Jó osztályközösségbe került, és olyan kiváló emberek tanították az életre, akik példát mutattak a diákoknak. Rendre, tiszteletre, becsületre nevelték. Habár gimnazistaként is élénken részt vett versenyeken, Papp Károly elmondta, manapság nem jut ideje a sportra, hiszen napi 15-16 órát tölt szolgálati feladatainak ellátásával.

Munkája során, harminc év alatt tizenegyszer költözött, és tizenhét beosztást töltött be. Soha egyetlen állásra sem jelentkezett, mindenhova hívással került be, miután a vezetőség tudomást szerzett kiemelkedő teljesítményeiről. Ha dolgozott, feladatait a lehető legjobban igyekezett elvégezni, így idős kollégái felfigyeltek rá.

1994-től a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészetén közrendvédelmi osztályvezető pozíciót töltött be, majd 1999-ben részt vett egy vezetőképző tanfolyamon, ahol a rendőrkapitányi beosztás mikéntjére oktatták. A jelentkezők közül kiválasztották a legjobb ötöt, majd a záróvizsgát követően közülük választották ki Fejér megye főkapitányát – mivel Papp Károly bizonyult a legkiemelkedőbb képességűnek, így 2000. október 1-jétől kezdve ő tölthette be a posztot. 2007. június 15-től a Rendőrségi Bizottsági Szolgálat (REBISZ) parancsnoki székét is elfoglalta. Az évek során további fontos posztokat töltött be, úgy, mint rendészeti főigazgató, közfoglalkoztatási helyettes államtitkár, országos rendőrfőkapitány általános helyettes, majd 2013. február 4 óta ő maga tölti be az említett tisztséget.

Papp Károly elmondta, köszönettel tartozik családjának, amiért pályája során önfeláldozóan támogatták, és ilyen szinten végezhette munkáját. A rendőr altábornagy ugyanis hétvégente szintén nyolc órát munkával tölt, továbbá jelenleg is részt vesz egy mestervezető képzésen. A fiataloknak egy dolgot üzen: a tisztesség jó befektetés - ha rövid távon nem mindig tűnik is úgy, hosszú távon kifizetődik; érdemes tehát becsületesen élni.

Pócza Gabriella

Fotó: a szerző

Finnországi csodák a könyvtárban

December 3-án újfent megtelt a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Forrásközpontjának konferenciaterme, ugyanis Horváth Katalin, a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára Szauna, a szegény ember patikája, avagy aranyfüstöt lélegeztem Kemiben címmel tartott előadást. Láthattunk fotókat a finn tájról, sarki fényről, hallhattunk érdekességeket az ország nevezetességeiről. Bepillantást nyerhettünk az ott élők szaunázási szokásaiba is. Minden korosztály megtalálható a szaunákban, ahova szombatonként járnak. Számukra ez olyan, mint nálunk egy kellemes esti kártyaparti. A tevékenységet kipróbálva a tanárnő három bölcsességet tanult a vele együtt gőzfürdőzőktől: „ha a tea, likőr és szauna nem segít, a betegség halálos”, „a szauna a szegény ember patikája”, valamint „a szaunában nem tudsz vitatkozni, mert ott van a harmónia”.

A márciusban megtett kirándulás a Budapest-Tampere-Seinäjoki-Vaasa-Oulu-Kemi-Kuopio-Tampere útvonalon zajlott. A repülőutat követően a tanárnő kis időt Finnország harmadik legnagyobb városában, Tamperében töltött, innen folytatta útját Seinäjokiba a rendezetten kiépített vonathálózatot kihasználva. A város Helsinki és Oulu között, egy folyó partján fekszik, ezt neve is mutatja, hiszen a finn „joki” szó folyót jelent. A település Alvar Aalto építészeti remekműveiről híres, akinek nevéhez fűződik a helyi templom, a könyvtár és a polgármesteri hivatal megalkotása. A város egyeteme a legnívósabb az országban, a képzés abszolút gyakorlatiasnak mondható, a tanárok és diákok között pedig konkrét hierarchia nincs, egyenlő partnerekként kezelik egymást, ugyanakkor rendkívüli tisztelettel fordulnak oktatóik felé a hallgatók. Érdekesség, hogy a levegő magas páratartalma miatt a szivárvány állandó jelenségnek számít a környéken.

Az előadás további részében Vaasa kikötővárosról, a Botteni-öbölről és a Merenkurkku szigetvilágról hallhattunk információkat és láthattunk fotókat, melyek az ottani jellegzetes téli finn tájat mutatták be. További különlegességként említette a tanárnő, hogy Ouluban – mely szintén egy folyó, az Oulujoki partján, pontosabban torkolatánál fekszik – a befagyott folyó jegét közútként használják, ezzel rövidítik az útvonalakat. Az ide látogatóknak ajánlva hozzátette, érdemes megtekinteni a dómot és a városházát, mint helyi nevezetességeket.

Kemiben az előadó egy ritka természeti jelenségnek, az aranyfüst megjelenésének lehetett tanúja. A levegőben nagy sűrűséggel jégkristály szemcsék ülepednek le, melyeken a nap ha átsüt, arany színezetet kapnak. Innen a jelenség elnevezése, mely évente legfeljebb két-háromszor jön létre. A város, mely újfent egy folyó, a Kemijoki partján épült, egy évről évre megújuló nevezetességgel bír, ami nem más, mint a jégszálló. Ahogy neve is mutatja, az építmény jégből készül, felszerelt és kivehető szobák, étkező, kápolna található benne, továbbá különleges jégszobrokkal is díszítik.

Horváth Katalin a skandináv országot a Mennyek országaként mutatta be. Jólét, magas szintű oktatás, hétvégi ház, mely akár 300 kilométerre is lehet az állandó lakhelytől, és ez a távolság nem számít nagynak. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az éremnek két oldala van. Hiába keresnek munkájukkal a finnek nagy összegeket, az adók a bér jelentős részét elviszik. A boltokban az árak magasak, a lakásvásárlás itt is rizikóval jár. Az, hogy valakinek hétvégi háza legyen, nem számottevő. Finnországban sincs kolbászból a kerítés – ezt saját tapasztalatból mondom.

Pócza Gabriella

Fotók: wikipedia.com, blog.xfree.com, player.hu, architecture.about.com

Téli álom helyett – két keréken

Hamarosan vége az évnek, és úgy tűnik, véget ért az idei kerékpáros szezon is. Az az időszak, amikor kellemes és jó időben hajthatjuk kedvenc kétkerekűnket. A hideg beköszöntével mégis maradnak olyanok, akiket a zord idő sem zavar, és akár a hétvégi mozgásról sem mondanak le. De mit kell tenni olyankor, ha leesik hó, valamint mit kell jövőre elsőként elvégezni a kerékpáron, hogy megbizonyosodjunk arról, megfelelő állapotban van?

Idestova negyedik kétkerekű szezonomat tudhatom magam mögött, és arra jöttem rá, minél több időt tölt az ember nyeregben, annál biztosabban kezeli kerékpárját. A tapasztalat és a rutin elvehetetlen. Nézzünk át néhány egyszerű, de praktikus dolgot, amire érdemes odafigyelni! Havas úton az egyik legfontosabb, hogy ne hajtsunk túl gyorsan. Akinek van kilométerórája, azoknak azt tudom javasolni, hogy az óra ne menjen túlságosan 20 km/h óra fölé. Ha nem áll rendelkezésre ilyen eszköz, akkor a tavaszi és nyári tempó helyett valamivel visszafogottabban közlekedjenek. Mellőzzük a hirtelen kormánymozdulatokat, mert ha megcsúszik alattunk a gép, és nem vagyunk elég rutinosak, hogy a fékkarokhoz nyúljunk, úgy elég valószínű, hogy esés, legrosszabb esetben egy csúnya bukás lesz a vége. Fékezzünk le időben, ha kanyarodni szeretnénk. Normál esetben, ha nagyobb sebességgel hajtunk be egy kanyarba, akkor a kerékpárral kicsit be is kell dőlni. Ha az út csúszik, az esés szinte garantált. Így azt javaslom, ha tudjuk, hol és mikor fogunk kanyarodni, a kanyar előtt minimum 50, maximum 30 méterrel fékezzünk le. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy álljunk meg, hanem óvatosan menjünk a kanyarban, mert sose lehet tudni, milyen alattunk az éppen aktuális hótakaró. Mint már említettem, ne dőljünk be testtel a kanyarban és itt is érvényes az, hogy hirtelen kormánymozdulatot ne végezzünk. Amikor úgy érezzük, hogy bizonytalan helyre érkezünk, tegyük kezeinket a fékkarokra. Ezzel is szintén bukást előzhetünk meg. Normál esetben, ha a kerékpárunk megcsúszik, agyunknak még fel kell dolgozni, hogy mi történt, és mi a teendő; ez mind reakció idő. Ha kezeinket a fékre tesszük, ha bizonytalanok vagyunk, és váratlan dolog történik, akkor bukást előzhetünk meg vele. A fékkel úgy bánjunk, hogy a kerékpárt sose állítsuk meg hirtelen menet közben. Úgymond pumpáljunk a fékkarral, mert ezzel a csúszás elkerülhető. Ha a kerékpár megcsúszik alattunk, akkor előfordulhat, hogy a fék már nem segít. Az emberek többsége szinte nem is használja az első féket. Pedig azzal sok mindent megelőzhetünk a hóban. Tipp: Az első fékkel úgy kell fékezni, hogy azt nagyon óvatosan kell behúzni. Viszont ezzel a fékkel hamarabb lehet megállni, ha veszélyhelyzetbe kerülünk. Ezt addig érdemes próbálgatni és gyakorolni, amíg nem esik le a hó. Szánjunk arra egy órát az időnkből, hogy megtanulunk bánni az első fékkel.

Összefoglalva:
- Ne hajtsunk túlságosan gyorsan!
- Óvakodjunk a hirtelen kormánymozdulatoktól!
- Időben fékezzünk le, ha kanyarodni szeretnénk!

- A kanyarban ne nagyon dőljünk be!
- Amikor bizonytalanok vagyunk, tegyük kezeinket a fékkarokra!
- Ne fékezzük a kereket állóra!

- Használjuk az első féket!

Mi a teendő, ha téli tárolás után vesszük elő a gépet?
Amennyiben azonnal tekerni szeretnénk, nem elég a kereket felfújni! Érdemes azt alaposan átvizsgálni és egy kis pénzt ráfordítani az éves nagy generálra. Ezt bármelyik szakszervizben elvégzik nekünk, a kérdés az, hogy mennyire nyúlnak hozzá a kerékpárhoz, mert lehet, kifizetünk rá egy nagyobb összeget, de szinte alig csinálnak vele valamit. Ha csak pár éves a kerékpár, úgy ezt nem kell minden évben elvégezni, csak a láncot kell olajozni, amikor már ad egy síró, nyikorgó hangot, valamint nem simán megy a lánc.

De mit is takar a nagy generál?

A kerekeket le kell venni, a külső gumit lefejteni, kivenni a belsőt, majd megvizsgálni, hogy nem sérült-e. A külsőn is meg kell ezt nézni, hogy nem repedt-e a gumi. Amennyiben igen, akkor cserélni kell, úgyszintén, ha a gumi kopottnak bizonyul.
Ha már előttünk van a csupasz felni, akkor érdemes megnézni, nincs benne esetleg nyolcas. Ha igen, akkor centírozni kell. A racsniról érdemes leszedni egy drótkefe segítségével a fáradt és koszos olajos réteget. Ha visszatettük a kereket a helyére, a láncot érdemes megnézni egy lánckaliber segítségével, hogy az nincs-e esetleg megnyúlva. Ha a lánckaliber nem esik bele a lánc fogai közé, akkor azt is cserélni kell.

Ezután meg kell nézni a váltó működését. Az első váltót középső lánctányérra helyezzük fel, és a hátsó váltón váltogassunk fel, majd le. Ha a váltókaron váltunk, azonban a váltó nem vált, úgy a hátsó váltóállító bowdenen állítani kell. Ezután érdemes az első váltót is megvizsgálni ugyanígy. 

A nagy generál tartalmaz még egy fék vizsgálatot is.

Legyen szó akármilyen fékről, a fékpofákat mindenképpen meg kell nézni. Ha kopott a fékpofa, úgy biztosan cserélni kell. Ezután vissza kell helyezni a fékpofákat és megnézni, hogyan is működik a fék. A V féknél, más néven felni féknél arra kell figyelni, hogy mind a két fékpofa egyszerre mozogjon, és egyszerre fékezze a felnit. Ha egyszerű tárcsafékünk van, úgy valamivel nehezebb dolgunk van, mert arra kell figyelni, hogy ne adjon ciripelő, valamint daráló hangot a fék. Ha daráló hangot ad, azonnal állítani kell, ha ciripelőt, akkor csak kicsit kell módosítani rajta. Érdemes a fékeket úgy beállítani, hogy a két fékkaron fékezés közben ugyanakkora erőt fejtsünk ki.

Azt javaslom, ezeket a műveleteket érdemes elvégezni, mielőtt hosszabb kihagyás után újra használatba vesszük a kerékpárt. Aki pedig mégis a téli biciklizésnél marad, annak azt tanácsolom, óvatosan közlekedjen, a megváltozott útviszonyokra érdemes felkészülni fejben és rutinban.

Horváth Szabolcs

Fotók: Horváth Szabolcs, Kothencz Dániel

Újra összeáll a Kispál!

Újra összeáll a Kispál!

Emlékszem, a 2010-es Sziget „mínusz egyedik napi” Kispál nagykoncertet mindenki búcsúkoncertként emlegette, de valahol tudtuk mind, hogy ami jó, annak nem lehet vége – max szünetel.

Ám ha mind ezen a zenekaron, ezeken a számokon növünk fel, és részegen ordítva énekeljük, hogy  az életben nincs már több móka, akkor azért a generációnk tényleg azt mondja a zenekar megszűnésével kapcsolatos hírekre, hogy hát igen, felnőttünk…

Ezeknek az embereknek üzenem, hogy DE NEM MA!

Nem bizony, hiszen újra lehet nosztalgiázni! Felröppent a hír, miszerint a pécsi zenekar a városukhoz közeli Orfűn újra megmutatja magát! A Fishing on Orfű fesztivál évente egyszer egy nulladik napon megnyitja a kapuit, felállítja színpadát és bejelenti, hogy következzen a Kispál és a Borz!

3 éven át hallhatjuk a zenekar számait mint egy évadokra lebontva.

• Az első, 2014-es koncerten a ’91-es Naphoz Holddal, a ’92-es Föld kaland ilyesmi…, és a ’93-as Ágy, asztal, TV albumok számait hallgathatjuk meg élőben a zenekartól.

Személyes kedvencem ebből az időszakból a Húsrágó, hídverő című szám. Igaz, hogy én épphogy megszülettem, amikor mások már nagyban énekelték ezt a számot, de a mai napig megállja a helyét a rádiók lejátszási listáján.

•         A következő koncert dalai 2015-ben vélhetően a ’94-es Sika, kasza, léc, a ’96-os Ül, a ’97-es Bálnák ki a partra, és a ’98-as Holdfényexpressz albumok közül fognak kikerülni.

Természetesen ebből az időszakból is megtaláltam a kedvencemet, bár az idő előrehaladtával egyre nehezebb a számomra legjobbat kiválasztanom. 
A választásom a Szívrablás című számra esett, ami a Holdfényexpressz albumon található.
Ismeretlen okokból, de a Kispál képes volt rá, hogy minden érzelemre, amit egy ember átél, és ért vagy esetleg nem ért, írjon egy dalt. Lovasi András úgy játszik a magyar nyelvvel, úgy kombinálja a szavakat és találja el a hangsúlyokat, mint egy profi zenész a hangokat és a dallamokat.

• A 2016-os Fishing on Orfűt fogja várni egy fél ország a legjobban. Erre az évre tervezi a Kispál és a Borz olyan albumainak dalait előadni, mint például a 2000-ből a Velőrózsák, a 2003-ból a Túristák bárhol, és a 2004-ben megjelent Én, szeretlek, téged. Ezen kívül felcsendülnek olyan számok is, amik nagylemezen nem jelentek meg, például a Többiektől című EP négy dala is.

·         Ami az én szívemhez legközelebb áll, az a De szeretnék című számuk, ami Németh Jucival közreműködve készült el. Itt hozzá tenném, hogy a zenekar olyan nagy zenészekkel dolgozott együtt, mint például Lecsó, a Pál Utcai Fiúk énekese, Varga Livius a Quimbyből, vagy a Csík Zenekar.

A Kispál nem egy átlagos underground zenekar. Jelzi ezt a 2010-ben Lovasinak ítélt Kossuth-díj, a zenekarnak 1994-ben átadott eMeRTon-díj, de legfőképp az a rengeteg ember, akit a szövegeikkel és zenéjükkel rajongójává tett. Bevallom, én is köztük vagyok.
De ki ne emlékezne a Kicsit szomorkásra, a Ha az életbenre, vagy a Csillag vagy fecskére?
Na ugye. Ott van benned is. Bármikor el tudnád dúdolni a dallamát, elénekelni Lovasival a refrént, nosztalgiával visszagondolni a csapatra.
Reméljük ez a 3-4 év szünet elég volt ahhoz, hogy megérjen bennük egy új album gondolata, vagy esetleg egy turné ötlete. Azt hiszem Szombathely türelmes, és reménykedő.

Amiben megegyezhetünk: nem lesz több olyan zenekar a magyar könnyűzenei szférában, mint a Kispál és a Borz. Egyedi, megismételhetetlen, és időtálló. 

Orfűn találkozunk!

Lájer Erzsébet

Kiállítás kicsiknek és gyermek lelkűeknek

Idén harmadik egyéni kiállítását nyitotta meg október 31-én Locsmándi Bettina, Szabadi Zoltán Művészeti Okleveles festőművész. A 20 éves tehetség ez alkalommal egy óvodát örvendeztetett meg képeivel.

A Fertőszéplaki Margaréta Óvoda előterében látogatható október 31. és november 15-e között a fiatal festő, Locsmándi Bettina kiállítása. Az „apró” célközönség miatt a komolyságtól némiképp elszakadva a téma a mesék, és a képzelet világa felé orientálódott, így a gyermekek egyszerre élvezhetik és érthetik a látottakat. Találkozhatnak bagollyal, pingvinnel, kottafával, őszi tájjal, vagy akár a csillagos égbolttal. „A képek nézegetése közben a kicsik megtanulhatják, hogyan kell bátran használni a színeket, valamint, hogy megörökíthetik papíron vagy vásznon a valóságban nem, de a fejükben mégis létező jelenségeket, például egy tojásokat kipufogó kéményt” – fogalmaz Bettina. A művek megalkotása mellett az ifjú tehetség az óvodásokat is meglátogatta, bemutatta festményeit, és mindegyikhez egy-egy történetet is kitalált. „Nagyon élvezték, lelkendezve mutogattak a képekre, hogy az tetszik nekik és beszéljek még róluk. Én is nagyon jól éreztem magam, hisz a legaranyosabb közönségnek mesélhettem” – árulta el Bettina. A kiállítás őt magát is kihívás elé állította, mert véleménye szerint egészen más gyermekeknek festeni. „A komoly téma nem igazán kerülhet szóba, egyfajta tabu, ezért megvan a nehézsége, de ennek ellenére nagyon élveztem a munkát, mert előjöhetett a bennem lakó gyermek, és jó volt a képekben egy teljesen új, eddig nem létező világot létre hozni” – fogalmaz. Bettina munkáját az óvó nénik is segítették a szervezéssel, a hely biztosításával, és mindenekelőtt a kiállításra való felkéréssel. „Nagyon hálás vagyok nekik, igazán aranyosak, az egyik kiállított képemet hálából nekik is ajándékoztam” – mondta végül a fiatal alkotó, aki arra buzdítja a kicsiket, szüleiket és a gyermeklelkűeket egyaránt, hogy bátran látogassanak el a Fertőszéplaki óvodába, tekintsék meg a kiállítást, hagyjanak nyomot a vendégkönyvben, és röpüljenek vissza kis időre, a mesék világába.

Tamasits Dorottya

Fotó: a szerző

Ha október 31-e, akkor Halloween

            Amerika, jelmezbe bújt, „csínyt, vagy csokit” kiabáló gyerekek, töklámpások, rémisztgetések – ezek jutnak eszünkbe, ha a Halloween szóba kerül. De tudjuk-e, mi a valódi eredete, és mi célból jött létre az ünnep?

            Az esemény kelta hagyományokra épül. Ősének a samhain tekinthető, mely a pogány kelta boszorkányok és kísértetek ünnepe volt. Később ezzel keveredett a rómaiak néhány olyan ünnepe, melyek a halottak rosszakaratú szellemeinek kiűzésével, és a holtak tiszteletének szánt nappal voltak kapcsolatosak. A kereszténység terjedésével az ókeresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították, így vált a pogány halottkultusz a keresztények mindenszentek ünnepévé, III. Gergely pápa pedig az elhunytak emléknapját november 1-jére helyezte át.

            Az angolszász országokban számít Halloween a legfontosabbnak. Közülük is Észak-Amerika a kiemelkedő, ahol a felnőttek baráti összejöveteleken múlatják az időt. A gyerekek beöltöznek, és házról-házra járnak édesség reményében – noha manapság a szülők már nem szívesen engedik ki gyermekeiket az utcára, tekintve, hogy az utóbbi időben megnőtt a gyermekeltűnések- és gyilkosságok száma. New York Greenwich városrészében minden évben megtartják a New York’s Village Halloween Felvonulást. A menet 1,6 kilométert tesz meg, a vonulók között színészek, zenekarok is megtalálhatók, akik a közel kétmilliós közönséget szórakoztatják. Jelképévé a faragott töklámpás vált, melynek eredeti rendeltetése, hogy elűzze a gonosz szellemeket.

            Európában jó időre feledésbe merült az ünnep, csak a televíziózás korában kezdett újra elterjedté válni. Napjainkra inkább elüzletiesedett, világi eseménnyé vált, elvesztette régi, vallási jelentőségét.

            Azoknak, akik kedvet kaptak a mulatságra, íme néhány ötlet, hogyan tehetik hangulatosabbá lakásukat Halloween estéjére.

            Készíthetünk töklámpást, melyet kültéri dísznek használhatunk fel. A faragni kívánt mintát érdemes először alkoholos filccel megrajzolni, hogy elkerüljük az esetleges hibákat. Azonban a felvázolással is óvatosnak kell lenni, javítási lehetőség ugyanis nincs. Az, aki nem meri megkockáztatni a faragással járó esetleges kellemetlenségeket, papírból is vághat különböző tökformákat.

            A lakás belső részeit felcicomázhatjuk színes őszi levelekkel, amiket az ünnep eltelte után sem kell leszedni, később is jól mutatnak.

            Papírból további dekorációkat alkothatunk. Rajzoljunk néhány egyszerűbb denevér és szellem figurát, majd vágjuk ki őket, és illesszük az ablakokra, bútorokra.

            Kísértetet akár varrni is lehet, ha van egy négyzet alakú fehér anyagdarab. Ennek közepébe tegyünk egy kevés vattát, majd átlósan hajtsuk félbe az anyagot. A vattacsomó alatt varrjuk össze, és fessünk szemet-szájat a kísértetnek. Fűzzünk fehér cérnát a fejbe és a kezekbe, így könnyen felakasztható lesz.

            Este a hangulat kedvéért gyújtsunk néhány gyertyát, hogy a lakásban félhomály uralkodhasson, és a díszek sejtelmesebb megvilágítást kaphassanak.

Pócza Gabriella

Fotó: a szerző; csaladivilag.hu

Képregény: a szerző

Magyar utazás, cseh város, osztrák tök

Október 26-a, Sopron. Tipikus őszi, borult és nyirkos időben édesanyámmal együtt igyekeztünk a gyülekezőhely felé. A busz még sehol, csak egy csomó, cseverésző ember, zömük nyugdíjas korú, némelyikük ismerősnek is tetszik az utazási iroda korábbi kirándulásairól. Végre begördült a várva várt jármű, mire mindenki izgatott tülekedésbe kezdett. Nagy volt a tét, hiszen aki nem tudott elég korán felszállni, annak akár két percet is várnia kellett, hogy leülhessen…

Átestünk a szokásos tortúrán, az elhelyezkedésen, a névsorolvasáson, vártunk pár percet a későn kelőkre, majd nagy nehezen, de sikerült elindulni a cseh kisváros, Znojmo felé. Az utazás körülbelül harmadik percében alufólia zörgés hallatszott mindenfelől, s a buszt betöltötte a zsemle és a parizer jellegzetes illata. Egy tipikus magyar szokásnak lehettünk szemtanúi, ahol úgy látszik, az utazás nem létezhet evés nélkül.

Épp nekiálltam volna olvasni, mikor megszólalt idegenvezetőnk harsogó hangja. Felsóhajtottam, mert tudtam, az általam leginkább utált rész következik: negyvenedszerre is meghallgathatom Bécs történelmét. Nem csalódtam, vezetőnk jól végezte dolgát, nagyon figyelt arra, hogy semmi újat vagy érdekeset ne mondjon, csak a szokásos, útikönyvekben leírt mondatok követték egymást. Majd egy óra csend és nyugalom után hallottuk őt csak újra, mikor bejelentette, hogy megállunk az osztrák-cseh határon egy fél órás „technikai szünetre”. Már nagyon vártuk ezt a helyszínt, hiszen a két évvel ezelőtti utunkon már megtapasztaltuk a hatalmas műanyag lovak, sárkányok, földgömbök és repülők szépségeit, valamint az ingyen WC és az egymásba olvadó boltok előnyeit. Sajnos a fél óra nem engedett elég időt a kibontakozásra, úgyhogy fájó szívvel kászálódtunk vissza a buszba.

Nem telt el fél óra, s már cseh levegőt szívhattunk magunkba. Egy közös városnézést követően (miután céltalanul körbe-körbe keringtünk, kihagyva a legszebb helyeket) teljesen megbizonyosodhattunk arról, hogy idegenvezetőnk még életében nem járt Znojmóban. Ennek ellenére újfent elbűvölt a városka régies bája, csöndessége, és a folyóra néző egyedülálló panorámája, melynek látványosságát csak fokozta a felhők közül „kiviggyanó” nap ragyogása.

Újabb fél óra buszozás után végre megérkeztünk Retz városába, amely immár 21. alkalommal ad otthont a népszerű tökfesztiválnak. Mint utólag kiderült, két éve nem itt, hanem a 6 kilométerrel arrébb lévő faluban fesztiváloztunk, így minden újdonságnak számított, s a rengeteg portéka, ember, tökfigura feledtette velünk a falusi romantika hiánya miatt érzett szomorúságunkat. A mulatság helyszíne hatalmas volt, a sokféle - nem csak tökből készült - étel, ital és csecsebecse közül mindenki megtalálta az ízlésének valót. A fénypont, a felvonulás 16 órakor kezdődött, és majdnem két órán keresztül tartott a beöltözött gyerekek és felnőttek vidám, zenével tarkított masírozása (mely bár látványos és kedves, mégis csöppet bosszantó volt, mivel az embertömegtől képtelenség volt látni, a vonulóktól pedig nézelődni nem lehetett…). Még egy gyors látogatás a „Pipiboxnál” belefért, s lábunkban jóleső fáradtsággal, s szívünkben kellemes élményekkel telve ültünk fel a buszra.

Megismétlődött a reggeli hajcihő: birkaszámlálás, várás a későn érkezőkre, zsemle és parizer illat, és egy röpke két és fél órás út, mely végén elhatároztuk, hogy jövőre örömmel vágnánk bele újra ebbe az egy napos kis kalandba.

Tamasits Dorottya
Fotó: a szerző 

Röpke interjú egy szárnyaló tehetséggel

Valamilyen kedvenc hobbija sokunknak van: futás, ékszerkészítés, olvasás, rajzolás, horgászás – és még sorolhatnám. De igazán izgalmas, érdekes, és minden tekintetben különleges hobbival nem sok ember büszkélkedhet.

 A következőkben egy olyan fiút szeretnék bemutatni, akinek a kedvtelése hallatán sokan kíváncsian kapják fel a fejüket. Díszmadártartás? Mégis hogyan működik ez a gyakorlatban? Kulcsár Bencét többek között erről is kérdeztem.

Sokszor halljuk, hogy a mai fiatalokat nem érdekli semmi, csak élnek a világban, céltalanul. Örömmel tölt el, hogy egy olyan emberről írhatok, aki egy nagyszerű ellenpélda ebben a tekintetben, ugyanis a díszmadártartásnak nem csak szigorú szabályai vannak, de mindennapos elkötelezettség, felelősségérzet és kitartás is kell hozzá. Bence mindössze 20 éves, Szombathelyen él, a Nyugat-magyarországi Egyetem képi ábrázolás szakán másodéves hallgató. Tizenkét évig néptáncolt, több díjat nyert már sajátos hangulatú fotóival, tehetséges falmászó, s ha éppen nem dolgozik, akkor kerékpárra pattan.

Azonban itt az ideje visszatérni ehhez a fent említett különleges szenvedélyhez, a díszmadártartáshoz:

- Hogyan alakult ki ez a szokatlan, egyedi hobbid?

- Körülbelül négy vagy öt éve kapott a húgom édesapánktól egy nagyon szép kismadarat. Akkor annyira megtetszett ez az ötlet, hogy később ebből alakult ki a ma már 35 madarat számláló állomány.

- Mint díszmadártartó milyen napirend szerint élsz?

 - Az etetés miatt minden nap korán kell kelni, körülbelül 7 óra körül szoktam. Van, hogy bizonyos időszakokban többször is kell etetni egy nap, ilyenkor az egész napos időbeosztást is úgy kell megtervezni, hogy ez véletlenül sem maradhat ki.

- Úgy tudom, több kiállításon is részt vettél. Ezekről milyen helyezésekkel, eredményekkel tértél haza?

-  Tavaly októberben Gyulán, a legnagyobb magyar bajnokságon egy első, két második, és egy harmadik helyezést értem el kanárikkal. Múlt februárban Belgiumban, a világkiállításon is részt vehettem, ami szintén fantasztikus élmény volt. Néhány helyi kiállításon, mint például a most októberben megrendezett 43. Díszmadár Kiállításon második díjat ítélt meg a zsűri, Oladon pedig szintén első helyezést kapott az egyik kanárim.

- Minden madaradnak szoktál nevet adni?

-  Nevük nincsen, helyette számozással jelöltük őket.

- Van kedvenced a sok szép tollas közül?

- Alapvetően nincsen, talán csak egy tejeskávé színűt tudnék kiemelni, amit egy kicsit jobban kedvelek.

- Mik a terveid a jövőre nézve, akár a díszmadarakkal kapcsolatban, akár más tekintetben?

- Ha az iskola és a munka mellett nem vállalható a madarászás, akkor is mindenképpen tartanék hobbiból egy-két párt. Ezen kívül konkrét tervem nincs, inkább csak egy nagy álmom: szeretnék egy grafikai, 2-3D-s stúdiót létrehozni, vagy itthon, vagy külföldön.

Bognár Mariann

Fotó: a szerző

Elszenvedte idei első vereségét a Komárom-Esztergom megyei Vértessomló KSK

Vasárnap először vesztett meccset az eddig veretlen Komárom-Esztergom megyei II. osztályú labdarúgócsapat első helyezettje, a Vértessomlói Közösségi Sportkör. Ez volt az az utolsó Komárom-Esztergom megyei labdarúgó csapat, amelyik a bajnokság kezdete óta mindösszesen idáig, a kilencedik fordulóig őrizni tudta veretlenségét. A csapat a tavalyi évben ugyanebben az osztályban megnyerte saját bajnokságát, akkor harminc mérkőzés alatt hatszor játszottak döntetlent és egy mérkőzésük végződött vereséggel. Érdekesség, hogy egy évvel később ugyanazon a helyszínen, ugyanaz az ellenfél múlta felül őket.

A csapatnak eddig összesen hat győzelme és két döntetlenje volt az idei szezonban, azonban most ismét a koppánymonostori csapat állt az útjukba hazai pályán. A mérkőzés kisebb verekedéssel, és 1-2-es eredménnyel ért véget.

Pintér László, a koppánymonostori csapat játékosa már a 4. percben megszerezte a vezetést, és még a 6. percben megduplázták előnyüket Józsa Zoltán révén. Lesújtó volt ez a somlói drukkernek , hiszen nagyon régóta nem fordult elő az velük, hogy a mérkőzés első tíz percében kettő gólt is kaptak, és ráadásul hazai pályán. A mérkőzés első sárgalapja a 8. percben villant szintén a vendég koppánymonostori oldalon, azonban nem ez volt az utolsó. A mérkőzés a további izgalmakat a második félidőre hagyta. A hazai szurkolók úgy gondolták a félidőben, hogy hőn szeretett csapatuk esetleg egy másfajta mentalitással győzelmet is kovácsolhat az addigi hátrányokból. Ám később nem ez történt. A második félidőben három piros és további hat sárga lap villant. Ez betudható mindannak, hogy a somlói csapat nem talált fogást a vendég koppánymonostori csapaton, és a higgadt, nyugodt, tiszta játékon inkább a kapkodás és az agresszió lett úrrá. A játékvezető valószínűleg azért fújhatott a hazaiak ellen, mert a csapat egyre erőszakosabb lett, és a szurkolók is bekiabálási alapon mondták el véleményüket a mérkőzéssel kapcsolatban a bírónak.

A hazaiak még a 60. percben tizenegyesből ugyan szépíteni tudtak Koller Máté révén, de ez csupán már csak ennyire volt elég. A mérkőzés hátra levő részében próbáltak a hazaiak kiegyenlíteni, de ez sajnos nem sikerült. Végül a gólok helyett a lapok kerültek előtérbe. A játék utolsó 15 percében a kékben játszó Somlónál két sárga és két piros villant, míg a fehérben játszó koppánymonostori együttesnél két sárga és egy piros. A szurkolók a meccs után még szóvá tették panaszukat a mérkőzés vezetőnél, aki vélemény és kommentár nélkül, ügyet sem vetve rájuk, elsétált a reklamálók mellett. A végeredmény így: Vértessomló KSK – Koppánymonostor: 1-2.

A lapokat kapták:
Vértessomló: Németh Gábor (Sárga 50’), Kovács Krisztián (Sárga 69’), Schaffer Péter (Piros 75’), Kozár Tibor (Sárga 76’), Tóth Lajos Richárd (Piros 82’), Kovács Sándor (Sárga 92’).

Koppánymonostor: Köllner Tamás (Sárga 8’), Józsa Zoltán, (Sárga 88’), Király Ádám (Sárga 90’), Nagy Tibor (Piros 94’).

Vértessomló ezzel a vereséggel pontegyenlőségbe került a Tatai AC-val szemben, de mivel a somlóiaknak jobb a gólkülönbségük a tataiakkal szemben, megőrizték első helyüket, míg a koppánymonostori csapat ezzel feljött a negyedig helyre.

Horváth Szabolcs
Fotó: a szerző

Ismét várják Velembe a látogatókat

A Nemzeti Művelődési Intézettel karöltve rendezi meg Velem község a hétvégén a térség egyik leghangulatosabb szabadtéri eseményét, a Gesztenyeünnepet. Horváth Miklóst, a település polgármesterét kérdeztük a részletekről.

Milyen múltra tekint vissza a Gesztenyeünnep Velem községben?

Az idén 21. alkalommal rendezzük meg a Gesztenyeünnepet. Mi, velemiek hét-nyolc éve csatlakoztunk ehhez a rendezvényhez, azóta közösen szervezzük az eseményt. Az idei ünnepben egy kisebb változás történt, mivel a Megyei Művelődési Ifjúsági Központ megszűnt, ebben az esztendőben a Nemzeti Művelődési Intézettel közösen rendezünk.  Az alapfeltételek változatlanok: mind a bevételben, mind a kiadásban 50-50 százalékban osztozik a két rendező fél.

Milyen kulturális jellegű programok várják idén a kilátogatókat?

Az volt a kérésem, hogy a műsorokban változás legyen, de a jól bevált dolgok megmaradjanak. A szombati nap folyamán az Ataru Ütőegyüttes, valamint a Nádi Verebek Együttes műsorával kezdődik a program. Délután 13 órától Kovács Ferenc, Vas Megye Közgyűlésének elnöke mond köszöntőt, hiszen ettől az évtől kezdve már a Gesztenyeünnep is szerepel a Megyei Értéktárban. Délután többek között a Soltis Lajos Színház, az etNoé Együttes előadása, Gulyás László mesejátéka, illetve a Gencsapáti Hagyományőrzők műsora szerepel a kínálatban. A napot a Nagyszínpadon a Magyar Vista Social Club koncertje zárja. Vasárnap hasonlóan színes műsor vár mindenkit: fellép a Bozsoki Dalárda, a Kőszegszerdahelyi Vadrózsa Népdalkör, az Ungaresca Táncegyüttes, a Boglya Népzenei Együttes, a Perenyei Férfi Népdalkör, a Makám, a Karak és nem utolsósorban a Barabonto Zenekar. A részletes műsor mind Velem honlapján, mind a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Irodájának weboldalán is megtalálható.

A kézművesek is kínálják portékáikat. Milyen termékeket vásárolhatnak az érdeklődők?

Nagyon színes a kavalkád, már több napja le van foglalva az egész falu. Erdélytől Győr-Moson-Sopron megyéig mindenhonnan érkeznek kirakodók, sokféle portékát kínálnak. Természetesen a Népművészeti Stúdió is nyitva lesz a volt MMIK területén. A lekvárral, a szőlővel, a mézzel kapcsolatos dolgok is jelen lesznek. Igyekeztünk úgy összeállítani a műsorokat, hogy mindenki megtalálja a neki valót. Változatlanul családbarát és gasztrokulináris rendezvényről beszélhetünk, a belépőjegyek ára 4-5 éve nem emelkedett. Bízunk az esőmentes időjárásban, valamint abban, hogy jó és színvonalas műsorok lesznek. Azt kérem az idelátogató kedves vendégektől, hogy tartsák be kéréseinket, szabályainkat, a helyieket pedig arra szeretném buzdítani, hogy legyünk szíves és mosolygós vendéglátók. Nagyon sok visszajáró árussal találkozhatunk, míves és színvonalas portékával készülnek. A tavalyi évben szinte mindenki megtalálta számítását, örömmel volt itt. A cél az, hogy az utolsó napon úgy menjenek el a vendégeink Velemből, hogy elmondhatják ismerőseiknek: jó volt itt lenni, szép hétvégét töltöttem itt és kikapcsolódtam. Szeretettel várunk mindenkit, bízva a jó időben!

Mi az Ön legkedvesebb emléke a Gesztenyeünnepről?

Nekem elsősorban ez feladat és munka. Én úgy gondolom, hogy amióta ebben nekem szerepem van, megpróbálom elsősorban a velemi embereket, Velem községet képviselni, valamint azt a hírnevet továbbvinni és öregbíteni, melyet a település az elmúlt évtizedek, évszázadok alatt felépített. Kérek minden tisztességes-becsületes velemi embert, hogy ebben legyenek partnerek, és próbáljunk lelkiismeretes házigazdák lenni.   

 Szeniczei Patrik

Fotó: velem.hu