December
3-án újfent megtelt a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ
Forrásközpontjának konferenciaterme, ugyanis Horváth Katalin, a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és
Gimnázium tanára Szauna, a szegény ember
patikája, avagy aranyfüstöt lélegeztem Kemiben címmel tartott előadást.
Láthattunk fotókat a finn tájról, sarki fényről, hallhattunk érdekességeket az
ország nevezetességeiről. Bepillantást nyerhettünk az ott élők szaunázási
szokásaiba is. Minden korosztály megtalálható a szaunákban, ahova szombatonként
járnak. Számukra ez olyan, mint nálunk egy kellemes esti kártyaparti. A
tevékenységet kipróbálva a tanárnő három bölcsességet tanult a vele együtt
gőzfürdőzőktől: „ha a tea, likőr és szauna nem segít, a betegség halálos”, „a
szauna a szegény ember patikája”, valamint „a szaunában nem tudsz vitatkozni,
mert ott van a harmónia”.
A
márciusban megtett kirándulás a
Budapest-Tampere-Seinäjoki-Vaasa-Oulu-Kemi-Kuopio-Tampere útvonalon zajlott. A
repülőutat követően a tanárnő kis időt Finnország harmadik legnagyobb
városában, Tamperében töltött, innen folytatta útját Seinäjokiba a rendezetten
kiépített vonathálózatot kihasználva. A város Helsinki és Oulu között, egy
folyó partján fekszik, ezt neve is mutatja, hiszen a finn „joki” szó folyót
jelent. A település Alvar Aalto építészeti remekműveiről híres, akinek nevéhez
fűződik a helyi templom, a könyvtár és a polgármesteri hivatal megalkotása. A
város egyeteme a legnívósabb az országban, a képzés abszolút gyakorlatiasnak
mondható, a tanárok és diákok között pedig konkrét hierarchia nincs, egyenlő
partnerekként kezelik egymást, ugyanakkor rendkívüli tisztelettel fordulnak oktatóik
felé a hallgatók. Érdekesség, hogy a levegő magas páratartalma miatt a
szivárvány állandó jelenségnek számít a környéken. 
Az
előadás további részében Vaasa kikötővárosról, a Botteni-öbölről és a
Merenkurkku szigetvilágról hallhattunk információkat és láthattunk fotókat,
melyek az ottani jellegzetes téli finn tájat mutatták be. További
különlegességként említette a tanárnő, hogy Ouluban – mely szintén egy folyó,
az Oulujoki partján, pontosabban torkolatánál fekszik – a befagyott folyó jegét
közútként használják, ezzel rövidítik az útvonalakat. Az ide látogatóknak
ajánlva hozzátette, érdemes megtekinteni a dómot és a városházát, mint helyi
nevezetességeket.
Kemiben
az előadó egy ritka természeti jelenségnek, az aranyfüst megjelenésének
lehetett tanúja. A levegőben nagy sűrűséggel jégkristály szemcsék ülepednek le,
melyeken a nap ha átsüt, arany színezetet kapnak. Innen a jelenség elnevezése,
mely évente legfeljebb két-háromszor jön létre. A város, mely újfent egy folyó,
a Kemijoki partján épült, egy évről évre megújuló nevezetességgel bír, ami nem
más, mint a jégszálló. Ahogy neve is mutatja, az építmény jégből készül,
felszerelt és kivehető szobák, étkező, kápolna található benne, továbbá
különleges jégszobrokkal is díszítik.
Horváth
Katalin a skandináv országot a Mennyek országaként mutatta be. Jólét, magas
szintű oktatás, hétvégi ház, mely akár 300 kilométerre is lehet az állandó
lakhelytől, és ez a távolság nem számít nagynak. Felhívnám a figyelmet arra,
hogy az éremnek két oldala van. Hiába keresnek munkájukkal a finnek nagy
összegeket, az adók a bér jelentős részét elviszik. A boltokban az árak
magasak, a lakásvásárlás itt is rizikóval jár. Az, hogy valakinek hétvégi háza
legyen, nem számottevő. Finnországban sincs kolbászból a kerítés – ezt saját tapasztalatból
mondom.
Pócza Gabriella
Fotók: wikipedia.com, blog.xfree.com, player.hu,
architecture.about.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése