Álmokkal, de hit nélkül - hogyan látja a jövőt a mai fiatalság?

Neil Howe és William Strauss amerikai szerzők említették először a generáció-elmélet fogalmát 1991-ben megjelent Generations című könyvükben. Eszerint a modern történelem négy generációnként ismétli önmagát - körülbelül 80-100 évente. Feltevésük szerint ez a négy ciklus mindig megegyező sorrendben követi egymást, melyekben az adott generáció tagjai nagyon hasonló világlátással, értékrenddel rendelkeznek. Mindegyikhez társítottak egy-egy archetípust is, ezek a Próféta, a Nomád, a Hős, és a Művész. Az úgynevezett Y generáció - vagyis az 1980-1998 között született emberek - a harmadik, tehát „a Hős” kategóriába sorolhatóak. Ők azok, akik a nagy változások korában cseperedtek fel: a gyorsan felnövő gyermekek a még gyorsabban fejlődő világban.

„Az elveszett generáció” – talán már többen találkozhattunk ezzel a fogalommal a fiatalokat illetően. Elveszett, hiszen a legtöbben nagy álmokkal tekintenek a meglepően gyorsan érkező, nagybetűs élet felé, ám a céljaikhoz vezető utat mégsem látják. Bizonytalanok, mert a nyomás sokszor túl nagy, a gazdasági környezet instabil, a munkaerőpiacon a versenyhelyzet azonban óriási. A felelősségvállalással járó, önálló életet elkezdeni nagyon nehéz, ez kétségtelen. Hiába ezekben az években adatik meg a legnagyobb szabadság, amikor talán a legnagyobb lehetőség van a kockázatok vállalására, mégis, a saját egzisztencia kiépítése minél későbbre tolódik.

Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém találkozni egy olyan személlyel, akinek a szavai még mostanság is sokszor eszembe jutnak. Ő éppen egy olyan csoport „házigazdája” volt akkoriban, ahol fiatalok beszélgethettek egymással, megadott témákban, az élet dolgairól.

„Ma az az elterjedt, hogy a fiatalokat semmi nem érdekli, csak a szórakozásnak, a felszínes életmódnak élnek. Se tervük, se céljaik, se értékrendjük. Azonban, ahogy én ott, abban a másfél órában megismerhetem őket, egyáltalán nem így gondolom. Sokkal többet gondolkodnak az életről, sokkal jobban aggódnak a jövő miatt, mint azt hinnénk, és a boldogságot sem az anyagiakban látják; kilencvenöt százalékuk nem tengernyi pénzt, gyors autót, vagy nagy házat szeretne a jövőben. Sokkal inkább egy boldog, szerető családot.”

Szerettem volna én is utánajárni, hogy a kortársaim hogyan gondolkodnak ebben a témában. Mi manapság az elképzelés, hogyan látják magukat néhány év múlva? Mi a véleményük, mennyivel, vagy miben nehezebb most fiatalnak lenni, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt?

Annamária, 24: „Az egyetem után mindenképp szeretnék majd dolgozni, már tavasszal elkezdek munkát keresni, hogy ne az utolsó pillanatra tartogassam. Lehetőleg a végzettségemnek megfelelő területen szeretnék elhelyezkedni. Ez lehet akár a könyvtár, akár a kommunikátor szak. Én már annak örülni fogok, ha kapok munkát, és a jövőbeni férjemmel el tudom tartani a családomat. Hát, hogy a jövőt hogy látom? Szerintem nehezebb. A munkaerőpiac telítve van, vagy éppenséggel kellenének az emberek, csak a pénzhiány miatt nem tudják alkalmazni őket. A gyakorlati helyemen is rengeteg munka volt, és kevés ember, nincs pénz. Sok helyen, ahogy én tapasztaltam, ezt úgy próbálják megoldani, hogy önkénteseket alkalmaznak, így nem kell nekik fizetni. A legnehezebb pedig azoknak a helyzete, akiknek nincs megfelelő ismeretségi körük. Kapcsolatok nélkül nehéz ma munkát találni. Van olyan ismerősöm, akinek se nyelvvizsgája, se diplomája nincs, és mégis olyan területen dolgozik, amihez diploma kell. A kapcsolati hálója volt megfelelő. De olyat is láttam, aki diplomásan hipermarketben pénztáros, mert nem talált a szakmájának megfelelő munkát. Semmi esetre se egyszerű, még gyakorlati helyet is igen nehéz találni. Sokszor még válaszra se méltatnak, vagy csak ígérgetnek, amiből aztán semmi se lesz. Bár nemcsak nekünk, fiataloknak nehéz, mert az idősebbeket se alkalmazzák mindenhol a koruk miatt. Szóval nem csodálkozok, ha sokan félnek jövőtől.”

Réka, 19: „Én jelenleg művészeti szakra járok, és mellette már egy jó ideje tetoválni is tanulok. Legfőbb részben most ezt látom magam előtt, mint jövőkép. De úgy gondolom, manapság valóban nehezebb eldönteni ezt a kérdést, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Régen nem volt ennyiféle szakma, amelyek közül választani lehetett, nem voltak ennyire bonyolultak, és kiszámíthatatlanok a dolgok a munkaerőpiacon. Inkább szakmát tanultak az emberek, mint egyetemre jártak, és szerintem ez a könnyebbik, de talán az ésszerűbb út is. Nekem még sok mindent tisztáznom kell magamban a jövőképemmel kapcsolatban. Magam részéről még nagyon kilátástalannak látom a dolgot… Csak az biztos, hogy mindenképpen művészettel akarok foglalkozni.”

Péter, 21: „Az egyetem után az az elsődleges célom, hogy minél előbb munkát találjak. Ha nem is feltétlenül ebben a szakmában, amit elvégzek, de szeretnék egy ehhez kapcsolódó szakterületen. Jó lenne egy olyan munkát találni, amit élvezek is. Noha tudjuk, hogy a mai világban már nem annyira válogathat az ember, szinte bárminek örülni kell… Mégis, én úgy vagyok vele, hogy igyekszem az olyan dolgokért hajtani, amiben örömömet is lelem. Az élet persze nem csak munkából áll, ezért idővel majd a családalapítást is sorra szeretném keríteni. Viszont, szerintem ahhoz kell egy stabil háttér. Egyrészt anyagi, másrészt magánéleti, ezért elsődlegesen ezeket kell megteremteni addig. Úgy gondolom, mi, mostani kezdő munkavállalók egyáltalán nem vagyunk könnyű helyzetben, ami a munkakeresést és a karrierépítést illeti. Össze sem hasonlítható az elmúlt évtizedek viszonyaival. Amikor ugyan a körülmények sokkal szerényebbek és szélsőségesebbek voltak, ugyanakkor szinte mindenkinek volt munkája, mindenkinek volt megélhetése. Sajnos, vagy nem sajnos, sokunk kénytelen kompromisszumot kötni saját magával, és elvállalni olyan munkát is, amit nem szívesen csinál. Viszont a legfontosabb, szerintem, hogy ilyenkor se ragadjunk le. És, ha kell, az aktuális munka mellett tanuljunk, fejlesszük magunkat, építsük a kapcsolatokat mindaddig, amíg el nem érjük, amit szeretnénk.”

A Bridge Budapest megbízásából készült, 20-35 év közötti magyar fiatalok körében készült reprezentatív kutatásból kiderül, hogy habár többségük szívesen képzelné el itthon az életét, az anyagi biztonság miatt mégis külföldön vállalna munkát. A kutatás szerint az egyik legnagyobb hiányosság az önbizalom, és a fiatalok saját magába vetett hite. Hiszen habár ötből három ember az önállóságot választaná az alkalmazotti léttel szemben, vállalkozni mégis kevesen mernek. A biztonságra való törekvés természetesen soha nem gond, azonban a bátorság, és a megfelelő önbecsülés felépítése valószínűleg legalább olyan fontos feladat.

Bognár Mariann

Fotó: profession.hu, fisz.hu

Kis ajándék, nagy karácsony

Közeledik a karácsony, és vele a szokásos ajándék mizéria. Kinek? Mit? Mennyiért? A három legfontosabb kérdés, amit ilyenkor feltehetünk, és fel is teszünk magunknak. A kinek kérdésre nem egyszerű válaszolni, de, hacsak nem vagyunk kőgazdagok és időmilliomosok, jobb lesz, ha a szomszéd bácsi unokájának a padtársának nem veszünk semmit. Ha a mit, és a mennyiért kérdést boncolgatjuk, amondó vagyok, hogy nem szabad túlzásokba esni, elvégre a szeretet és nem a szuvenír áll eme becses ünnep középpontjában. Legalábbis jobb helyeken… Ezért szavazok arra, hogy kézzel készített meglepetésekkel, vagy élményajándékokkal lepjük meg szeretteinket. A kézzel készített dolgok ötletesebbek, személyesebbek, és olcsóbbak a boltokban megvásárolt társaiknál. Az élmények pedig emlékezetesebbek, mint egy újabb porfogó, amiről előbb-utóbb már azt sem tudja az ember, hogy kitől kapta.

És akkor nézzünk pár tippet!

Anyukád biztos nagyon örülne például egy receptfüzetnek. Egy szép keményborítós füzet bármelyik írószerboltban minimális áron elérhető, a többi pedig gyerekjáték! Teleírod a füzetkét finomabbnál finomabb ételek és sütemények receptjeivel, firkantasz pár szívecskét és egy szép idézetet, vagy bármi jókívánságot az első, illetve utolsó oldalra. Ha mindezt megspékeled némi kézzel készített bon-bonnal, a hatás garantált!

Apa már nehezebb dió, de meglepheted mondjuk egy személyre szabott naptárral. Készítheted kézzel, vagy számítógépen, díszítheted fotókkal, vagy vicces rajzokkal. Ha a fontos dátumokat bejelölöd (születésnapok, névnapok, házassági évforduló), akkor egy szívhez szóló és hasznos ajándékkal örvendeztetheted meg. Ha nem vagy biztos a dolgodban, vedd meg a kedvenc borát is!

A fiútestvérednél, legyen az fiatalabb, vagy idősebb, telibe találhatsz egy humordobozzal. Veszel egy dobozt, vagy faládikát, és beleraksz minden napra egy-egy viccet. Némelyik napra vicc helyett tegyél be egy szörnyűre sikerült családi fotót, vagy írj le egy kiskori emléket! Egy ilyen ajándékkal egy egész évnyi jókedvet adsz.

A lányok mindig örülnek az ékszereknek, manapság pedig nagy divatja van a gyurmából készült fajtának. Ha felmész a netre, rengeteg segédanyagot találsz, hogyan készíts gyűrűt, karkötőt, fülbevalót, nyakláncot a hugicádnak, vagy nővérednek. Ha nincsenek meg a megfelelő képességeid, ruházz be egy szebb darabra!

Ha van párod, a legjobb, amit ajándékozhatsz, az egy élmény, persze kettesben! Vidd el egy fedett élményfürdőbe, vagy egy napra wellnessezni, esetleg nézzétek meg a várva várt filmet a moziban, vagy főzz neki valami finomat, amit aztán gyertyafény és egy üveg pezsgő mellett elfogyasztotok, a lényeg, hogy együtt legyetek! Ha valami tárgyi ajándékot is szeretnél, kereteztesd be egy közös képeteket, vagy, ha tudsz rajzolni, rajta! Biztos örülni fog neki.

Fontos persze megjegyezni, hogy bármit is adsz a szeretteidnek, mindenképpen örülni fognak neki, hiszen nem az a lényeg, hogy mit kapnak, hanem az, hogy gondoltál rájuk a szeretet ünnepén.

Horváth Vivien

Fotó: life.hu

Az országos rendőrfőkapitány látogatása

            December 5-én immár sokadik alkalommal szerveztek öregdiák találkozót a Nagy Lajos Gimnázium dísztermében. A vendég ezúttal Papp Károly rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány volt.

            Régi NLG-sként léptem be a gimnázium felújított épületébe. Kíváncsian pillantottam körbe, mi minden változás történt, ugyanis a munkálatok abban az időszakban indultak, amikor érettségire készültem, így az elkészült épületet már nem láthattam. Most azonban elismeréssel vetettem néhány pillantást a végeredményre. A díszterembe lépve – mely az én időmben még nem is létezett – kellemes környezet fogadott. A helyiség elrendezése számomra egy egyetemi előadó benyomását keltette. Méltó az országos rendőrfőkapitányhoz, akivel Popovicsné dr. Tisza Edit, a gimnázium régi diákja, illetve Papp Károly volt osztálytársa, és Balázsi Péter beszélgettek. Jelen volt még a volt osztályfőnök, Dukay Ferencné, és Rozmán Gyula nyugalmazott igazgató is, aki a gimnázium jelvényét feltűzte a rendőr altábornagy zakójára.

Az immár hagyománnyá vált mozzanat után megkezdődött a társalgás, mely során megtudhattunk egyet s mást Papp Károly diákéveiről, akit tanárai és osztálytársai csendes, szorgalmas, megbízható tanulónak ismertek meg. A rendőr altábornagy elmondta, adott volt, hogy a Nagy Lajos Gimnázium testnevelés tagozatára jelentkezik, miután általános iskolai évei alatt megnyert egy rövidtávfutó versenyt, és felfigyeltek rá.  1973-ban az Úttörő Olimpián négytusában indult, első helyezést ért el a városi, megyei, regionális, majd az országos döntőn is. Ezt követően gazdagította a szombathelyi középiskola diákságát. Jó osztályközösségbe került, és olyan kiváló emberek tanították az életre, akik példát mutattak a diákoknak. Rendre, tiszteletre, becsületre nevelték. Habár gimnazistaként is élénken részt vett versenyeken, Papp Károly elmondta, manapság nem jut ideje a sportra, hiszen napi 15-16 órát tölt szolgálati feladatainak ellátásával.

Munkája során, harminc év alatt tizenegyszer költözött, és tizenhét beosztást töltött be. Soha egyetlen állásra sem jelentkezett, mindenhova hívással került be, miután a vezetőség tudomást szerzett kiemelkedő teljesítményeiről. Ha dolgozott, feladatait a lehető legjobban igyekezett elvégezni, így idős kollégái felfigyeltek rá.

1994-től a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészetén közrendvédelmi osztályvezető pozíciót töltött be, majd 1999-ben részt vett egy vezetőképző tanfolyamon, ahol a rendőrkapitányi beosztás mikéntjére oktatták. A jelentkezők közül kiválasztották a legjobb ötöt, majd a záróvizsgát követően közülük választották ki Fejér megye főkapitányát – mivel Papp Károly bizonyult a legkiemelkedőbb képességűnek, így 2000. október 1-jétől kezdve ő tölthette be a posztot. 2007. június 15-től a Rendőrségi Bizottsági Szolgálat (REBISZ) parancsnoki székét is elfoglalta. Az évek során további fontos posztokat töltött be, úgy, mint rendészeti főigazgató, közfoglalkoztatási helyettes államtitkár, országos rendőrfőkapitány általános helyettes, majd 2013. február 4 óta ő maga tölti be az említett tisztséget.

Papp Károly elmondta, köszönettel tartozik családjának, amiért pályája során önfeláldozóan támogatták, és ilyen szinten végezhette munkáját. A rendőr altábornagy ugyanis hétvégente szintén nyolc órát munkával tölt, továbbá jelenleg is részt vesz egy mestervezető képzésen. A fiataloknak egy dolgot üzen: a tisztesség jó befektetés - ha rövid távon nem mindig tűnik is úgy, hosszú távon kifizetődik; érdemes tehát becsületesen élni.

Pócza Gabriella

Fotó: a szerző

Finnországi csodák a könyvtárban

December 3-án újfent megtelt a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Forrásközpontjának konferenciaterme, ugyanis Horváth Katalin, a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára Szauna, a szegény ember patikája, avagy aranyfüstöt lélegeztem Kemiben címmel tartott előadást. Láthattunk fotókat a finn tájról, sarki fényről, hallhattunk érdekességeket az ország nevezetességeiről. Bepillantást nyerhettünk az ott élők szaunázási szokásaiba is. Minden korosztály megtalálható a szaunákban, ahova szombatonként járnak. Számukra ez olyan, mint nálunk egy kellemes esti kártyaparti. A tevékenységet kipróbálva a tanárnő három bölcsességet tanult a vele együtt gőzfürdőzőktől: „ha a tea, likőr és szauna nem segít, a betegség halálos”, „a szauna a szegény ember patikája”, valamint „a szaunában nem tudsz vitatkozni, mert ott van a harmónia”.

A márciusban megtett kirándulás a Budapest-Tampere-Seinäjoki-Vaasa-Oulu-Kemi-Kuopio-Tampere útvonalon zajlott. A repülőutat követően a tanárnő kis időt Finnország harmadik legnagyobb városában, Tamperében töltött, innen folytatta útját Seinäjokiba a rendezetten kiépített vonathálózatot kihasználva. A város Helsinki és Oulu között, egy folyó partján fekszik, ezt neve is mutatja, hiszen a finn „joki” szó folyót jelent. A település Alvar Aalto építészeti remekműveiről híres, akinek nevéhez fűződik a helyi templom, a könyvtár és a polgármesteri hivatal megalkotása. A város egyeteme a legnívósabb az országban, a képzés abszolút gyakorlatiasnak mondható, a tanárok és diákok között pedig konkrét hierarchia nincs, egyenlő partnerekként kezelik egymást, ugyanakkor rendkívüli tisztelettel fordulnak oktatóik felé a hallgatók. Érdekesség, hogy a levegő magas páratartalma miatt a szivárvány állandó jelenségnek számít a környéken.

Az előadás további részében Vaasa kikötővárosról, a Botteni-öbölről és a Merenkurkku szigetvilágról hallhattunk információkat és láthattunk fotókat, melyek az ottani jellegzetes téli finn tájat mutatták be. További különlegességként említette a tanárnő, hogy Ouluban – mely szintén egy folyó, az Oulujoki partján, pontosabban torkolatánál fekszik – a befagyott folyó jegét közútként használják, ezzel rövidítik az útvonalakat. Az ide látogatóknak ajánlva hozzátette, érdemes megtekinteni a dómot és a városházát, mint helyi nevezetességeket.

Kemiben az előadó egy ritka természeti jelenségnek, az aranyfüst megjelenésének lehetett tanúja. A levegőben nagy sűrűséggel jégkristály szemcsék ülepednek le, melyeken a nap ha átsüt, arany színezetet kapnak. Innen a jelenség elnevezése, mely évente legfeljebb két-háromszor jön létre. A város, mely újfent egy folyó, a Kemijoki partján épült, egy évről évre megújuló nevezetességgel bír, ami nem más, mint a jégszálló. Ahogy neve is mutatja, az építmény jégből készül, felszerelt és kivehető szobák, étkező, kápolna található benne, továbbá különleges jégszobrokkal is díszítik.

Horváth Katalin a skandináv országot a Mennyek országaként mutatta be. Jólét, magas szintű oktatás, hétvégi ház, mely akár 300 kilométerre is lehet az állandó lakhelytől, és ez a távolság nem számít nagynak. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az éremnek két oldala van. Hiába keresnek munkájukkal a finnek nagy összegeket, az adók a bér jelentős részét elviszik. A boltokban az árak magasak, a lakásvásárlás itt is rizikóval jár. Az, hogy valakinek hétvégi háza legyen, nem számottevő. Finnországban sincs kolbászból a kerítés – ezt saját tapasztalatból mondom.

Pócza Gabriella

Fotók: wikipedia.com, blog.xfree.com, player.hu, architecture.about.com