Ha október 31-e, akkor Halloween

            Amerika, jelmezbe bújt, „csínyt, vagy csokit” kiabáló gyerekek, töklámpások, rémisztgetések – ezek jutnak eszünkbe, ha a Halloween szóba kerül. De tudjuk-e, mi a valódi eredete, és mi célból jött létre az ünnep?

            Az esemény kelta hagyományokra épül. Ősének a samhain tekinthető, mely a pogány kelta boszorkányok és kísértetek ünnepe volt. Később ezzel keveredett a rómaiak néhány olyan ünnepe, melyek a halottak rosszakaratú szellemeinek kiűzésével, és a holtak tiszteletének szánt nappal voltak kapcsolatosak. A kereszténység terjedésével az ókeresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították, így vált a pogány halottkultusz a keresztények mindenszentek ünnepévé, III. Gergely pápa pedig az elhunytak emléknapját november 1-jére helyezte át.

            Az angolszász országokban számít Halloween a legfontosabbnak. Közülük is Észak-Amerika a kiemelkedő, ahol a felnőttek baráti összejöveteleken múlatják az időt. A gyerekek beöltöznek, és házról-házra járnak édesség reményében – noha manapság a szülők már nem szívesen engedik ki gyermekeiket az utcára, tekintve, hogy az utóbbi időben megnőtt a gyermekeltűnések- és gyilkosságok száma. New York Greenwich városrészében minden évben megtartják a New York’s Village Halloween Felvonulást. A menet 1,6 kilométert tesz meg, a vonulók között színészek, zenekarok is megtalálhatók, akik a közel kétmilliós közönséget szórakoztatják. Jelképévé a faragott töklámpás vált, melynek eredeti rendeltetése, hogy elűzze a gonosz szellemeket.

            Európában jó időre feledésbe merült az ünnep, csak a televíziózás korában kezdett újra elterjedté válni. Napjainkra inkább elüzletiesedett, világi eseménnyé vált, elvesztette régi, vallási jelentőségét.

            Azoknak, akik kedvet kaptak a mulatságra, íme néhány ötlet, hogyan tehetik hangulatosabbá lakásukat Halloween estéjére.

            Készíthetünk töklámpást, melyet kültéri dísznek használhatunk fel. A faragni kívánt mintát érdemes először alkoholos filccel megrajzolni, hogy elkerüljük az esetleges hibákat. Azonban a felvázolással is óvatosnak kell lenni, javítási lehetőség ugyanis nincs. Az, aki nem meri megkockáztatni a faragással járó esetleges kellemetlenségeket, papírból is vághat különböző tökformákat.

            A lakás belső részeit felcicomázhatjuk színes őszi levelekkel, amiket az ünnep eltelte után sem kell leszedni, később is jól mutatnak.

            Papírból további dekorációkat alkothatunk. Rajzoljunk néhány egyszerűbb denevér és szellem figurát, majd vágjuk ki őket, és illesszük az ablakokra, bútorokra.

            Kísértetet akár varrni is lehet, ha van egy négyzet alakú fehér anyagdarab. Ennek közepébe tegyünk egy kevés vattát, majd átlósan hajtsuk félbe az anyagot. A vattacsomó alatt varrjuk össze, és fessünk szemet-szájat a kísértetnek. Fűzzünk fehér cérnát a fejbe és a kezekbe, így könnyen felakasztható lesz.

            Este a hangulat kedvéért gyújtsunk néhány gyertyát, hogy a lakásban félhomály uralkodhasson, és a díszek sejtelmesebb megvilágítást kaphassanak.

Pócza Gabriella

Fotó: a szerző; csaladivilag.hu

Képregény: a szerző

Magyar utazás, cseh város, osztrák tök

Október 26-a, Sopron. Tipikus őszi, borult és nyirkos időben édesanyámmal együtt igyekeztünk a gyülekezőhely felé. A busz még sehol, csak egy csomó, cseverésző ember, zömük nyugdíjas korú, némelyikük ismerősnek is tetszik az utazási iroda korábbi kirándulásairól. Végre begördült a várva várt jármű, mire mindenki izgatott tülekedésbe kezdett. Nagy volt a tét, hiszen aki nem tudott elég korán felszállni, annak akár két percet is várnia kellett, hogy leülhessen…

Átestünk a szokásos tortúrán, az elhelyezkedésen, a névsorolvasáson, vártunk pár percet a későn kelőkre, majd nagy nehezen, de sikerült elindulni a cseh kisváros, Znojmo felé. Az utazás körülbelül harmadik percében alufólia zörgés hallatszott mindenfelől, s a buszt betöltötte a zsemle és a parizer jellegzetes illata. Egy tipikus magyar szokásnak lehettünk szemtanúi, ahol úgy látszik, az utazás nem létezhet evés nélkül.

Épp nekiálltam volna olvasni, mikor megszólalt idegenvezetőnk harsogó hangja. Felsóhajtottam, mert tudtam, az általam leginkább utált rész következik: negyvenedszerre is meghallgathatom Bécs történelmét. Nem csalódtam, vezetőnk jól végezte dolgát, nagyon figyelt arra, hogy semmi újat vagy érdekeset ne mondjon, csak a szokásos, útikönyvekben leírt mondatok követték egymást. Majd egy óra csend és nyugalom után hallottuk őt csak újra, mikor bejelentette, hogy megállunk az osztrák-cseh határon egy fél órás „technikai szünetre”. Már nagyon vártuk ezt a helyszínt, hiszen a két évvel ezelőtti utunkon már megtapasztaltuk a hatalmas műanyag lovak, sárkányok, földgömbök és repülők szépségeit, valamint az ingyen WC és az egymásba olvadó boltok előnyeit. Sajnos a fél óra nem engedett elég időt a kibontakozásra, úgyhogy fájó szívvel kászálódtunk vissza a buszba.

Nem telt el fél óra, s már cseh levegőt szívhattunk magunkba. Egy közös városnézést követően (miután céltalanul körbe-körbe keringtünk, kihagyva a legszebb helyeket) teljesen megbizonyosodhattunk arról, hogy idegenvezetőnk még életében nem járt Znojmóban. Ennek ellenére újfent elbűvölt a városka régies bája, csöndessége, és a folyóra néző egyedülálló panorámája, melynek látványosságát csak fokozta a felhők közül „kiviggyanó” nap ragyogása.

Újabb fél óra buszozás után végre megérkeztünk Retz városába, amely immár 21. alkalommal ad otthont a népszerű tökfesztiválnak. Mint utólag kiderült, két éve nem itt, hanem a 6 kilométerrel arrébb lévő faluban fesztiváloztunk, így minden újdonságnak számított, s a rengeteg portéka, ember, tökfigura feledtette velünk a falusi romantika hiánya miatt érzett szomorúságunkat. A mulatság helyszíne hatalmas volt, a sokféle - nem csak tökből készült - étel, ital és csecsebecse közül mindenki megtalálta az ízlésének valót. A fénypont, a felvonulás 16 órakor kezdődött, és majdnem két órán keresztül tartott a beöltözött gyerekek és felnőttek vidám, zenével tarkított masírozása (mely bár látványos és kedves, mégis csöppet bosszantó volt, mivel az embertömegtől képtelenség volt látni, a vonulóktól pedig nézelődni nem lehetett…). Még egy gyors látogatás a „Pipiboxnál” belefért, s lábunkban jóleső fáradtsággal, s szívünkben kellemes élményekkel telve ültünk fel a buszra.

Megismétlődött a reggeli hajcihő: birkaszámlálás, várás a későn érkezőkre, zsemle és parizer illat, és egy röpke két és fél órás út, mely végén elhatároztuk, hogy jövőre örömmel vágnánk bele újra ebbe az egy napos kis kalandba.

Tamasits Dorottya
Fotó: a szerző 

Röpke interjú egy szárnyaló tehetséggel

Valamilyen kedvenc hobbija sokunknak van: futás, ékszerkészítés, olvasás, rajzolás, horgászás – és még sorolhatnám. De igazán izgalmas, érdekes, és minden tekintetben különleges hobbival nem sok ember büszkélkedhet.

 A következőkben egy olyan fiút szeretnék bemutatni, akinek a kedvtelése hallatán sokan kíváncsian kapják fel a fejüket. Díszmadártartás? Mégis hogyan működik ez a gyakorlatban? Kulcsár Bencét többek között erről is kérdeztem.

Sokszor halljuk, hogy a mai fiatalokat nem érdekli semmi, csak élnek a világban, céltalanul. Örömmel tölt el, hogy egy olyan emberről írhatok, aki egy nagyszerű ellenpélda ebben a tekintetben, ugyanis a díszmadártartásnak nem csak szigorú szabályai vannak, de mindennapos elkötelezettség, felelősségérzet és kitartás is kell hozzá. Bence mindössze 20 éves, Szombathelyen él, a Nyugat-magyarországi Egyetem képi ábrázolás szakán másodéves hallgató. Tizenkét évig néptáncolt, több díjat nyert már sajátos hangulatú fotóival, tehetséges falmászó, s ha éppen nem dolgozik, akkor kerékpárra pattan.

Azonban itt az ideje visszatérni ehhez a fent említett különleges szenvedélyhez, a díszmadártartáshoz:

- Hogyan alakult ki ez a szokatlan, egyedi hobbid?

- Körülbelül négy vagy öt éve kapott a húgom édesapánktól egy nagyon szép kismadarat. Akkor annyira megtetszett ez az ötlet, hogy később ebből alakult ki a ma már 35 madarat számláló állomány.

- Mint díszmadártartó milyen napirend szerint élsz?

 - Az etetés miatt minden nap korán kell kelni, körülbelül 7 óra körül szoktam. Van, hogy bizonyos időszakokban többször is kell etetni egy nap, ilyenkor az egész napos időbeosztást is úgy kell megtervezni, hogy ez véletlenül sem maradhat ki.

- Úgy tudom, több kiállításon is részt vettél. Ezekről milyen helyezésekkel, eredményekkel tértél haza?

-  Tavaly októberben Gyulán, a legnagyobb magyar bajnokságon egy első, két második, és egy harmadik helyezést értem el kanárikkal. Múlt februárban Belgiumban, a világkiállításon is részt vehettem, ami szintén fantasztikus élmény volt. Néhány helyi kiállításon, mint például a most októberben megrendezett 43. Díszmadár Kiállításon második díjat ítélt meg a zsűri, Oladon pedig szintén első helyezést kapott az egyik kanárim.

- Minden madaradnak szoktál nevet adni?

-  Nevük nincsen, helyette számozással jelöltük őket.

- Van kedvenced a sok szép tollas közül?

- Alapvetően nincsen, talán csak egy tejeskávé színűt tudnék kiemelni, amit egy kicsit jobban kedvelek.

- Mik a terveid a jövőre nézve, akár a díszmadarakkal kapcsolatban, akár más tekintetben?

- Ha az iskola és a munka mellett nem vállalható a madarászás, akkor is mindenképpen tartanék hobbiból egy-két párt. Ezen kívül konkrét tervem nincs, inkább csak egy nagy álmom: szeretnék egy grafikai, 2-3D-s stúdiót létrehozni, vagy itthon, vagy külföldön.

Bognár Mariann

Fotó: a szerző

Elszenvedte idei első vereségét a Komárom-Esztergom megyei Vértessomló KSK

Vasárnap először vesztett meccset az eddig veretlen Komárom-Esztergom megyei II. osztályú labdarúgócsapat első helyezettje, a Vértessomlói Közösségi Sportkör. Ez volt az az utolsó Komárom-Esztergom megyei labdarúgó csapat, amelyik a bajnokság kezdete óta mindösszesen idáig, a kilencedik fordulóig őrizni tudta veretlenségét. A csapat a tavalyi évben ugyanebben az osztályban megnyerte saját bajnokságát, akkor harminc mérkőzés alatt hatszor játszottak döntetlent és egy mérkőzésük végződött vereséggel. Érdekesség, hogy egy évvel később ugyanazon a helyszínen, ugyanaz az ellenfél múlta felül őket.

A csapatnak eddig összesen hat győzelme és két döntetlenje volt az idei szezonban, azonban most ismét a koppánymonostori csapat állt az útjukba hazai pályán. A mérkőzés kisebb verekedéssel, és 1-2-es eredménnyel ért véget.

Pintér László, a koppánymonostori csapat játékosa már a 4. percben megszerezte a vezetést, és még a 6. percben megduplázták előnyüket Józsa Zoltán révén. Lesújtó volt ez a somlói drukkernek , hiszen nagyon régóta nem fordult elő az velük, hogy a mérkőzés első tíz percében kettő gólt is kaptak, és ráadásul hazai pályán. A mérkőzés első sárgalapja a 8. percben villant szintén a vendég koppánymonostori oldalon, azonban nem ez volt az utolsó. A mérkőzés a további izgalmakat a második félidőre hagyta. A hazai szurkolók úgy gondolták a félidőben, hogy hőn szeretett csapatuk esetleg egy másfajta mentalitással győzelmet is kovácsolhat az addigi hátrányokból. Ám később nem ez történt. A második félidőben három piros és további hat sárga lap villant. Ez betudható mindannak, hogy a somlói csapat nem talált fogást a vendég koppánymonostori csapaton, és a higgadt, nyugodt, tiszta játékon inkább a kapkodás és az agresszió lett úrrá. A játékvezető valószínűleg azért fújhatott a hazaiak ellen, mert a csapat egyre erőszakosabb lett, és a szurkolók is bekiabálási alapon mondták el véleményüket a mérkőzéssel kapcsolatban a bírónak.

A hazaiak még a 60. percben tizenegyesből ugyan szépíteni tudtak Koller Máté révén, de ez csupán már csak ennyire volt elég. A mérkőzés hátra levő részében próbáltak a hazaiak kiegyenlíteni, de ez sajnos nem sikerült. Végül a gólok helyett a lapok kerültek előtérbe. A játék utolsó 15 percében a kékben játszó Somlónál két sárga és két piros villant, míg a fehérben játszó koppánymonostori együttesnél két sárga és egy piros. A szurkolók a meccs után még szóvá tették panaszukat a mérkőzés vezetőnél, aki vélemény és kommentár nélkül, ügyet sem vetve rájuk, elsétált a reklamálók mellett. A végeredmény így: Vértessomló KSK – Koppánymonostor: 1-2.

A lapokat kapták:
Vértessomló: Németh Gábor (Sárga 50’), Kovács Krisztián (Sárga 69’), Schaffer Péter (Piros 75’), Kozár Tibor (Sárga 76’), Tóth Lajos Richárd (Piros 82’), Kovács Sándor (Sárga 92’).

Koppánymonostor: Köllner Tamás (Sárga 8’), Józsa Zoltán, (Sárga 88’), Király Ádám (Sárga 90’), Nagy Tibor (Piros 94’).

Vértessomló ezzel a vereséggel pontegyenlőségbe került a Tatai AC-val szemben, de mivel a somlóiaknak jobb a gólkülönbségük a tataiakkal szemben, megőrizték első helyüket, míg a koppánymonostori csapat ezzel feljött a negyedig helyre.

Horváth Szabolcs
Fotó: a szerző

Ismét várják Velembe a látogatókat

A Nemzeti Művelődési Intézettel karöltve rendezi meg Velem község a hétvégén a térség egyik leghangulatosabb szabadtéri eseményét, a Gesztenyeünnepet. Horváth Miklóst, a település polgármesterét kérdeztük a részletekről.

Milyen múltra tekint vissza a Gesztenyeünnep Velem községben?

Az idén 21. alkalommal rendezzük meg a Gesztenyeünnepet. Mi, velemiek hét-nyolc éve csatlakoztunk ehhez a rendezvényhez, azóta közösen szervezzük az eseményt. Az idei ünnepben egy kisebb változás történt, mivel a Megyei Művelődési Ifjúsági Központ megszűnt, ebben az esztendőben a Nemzeti Művelődési Intézettel közösen rendezünk.  Az alapfeltételek változatlanok: mind a bevételben, mind a kiadásban 50-50 százalékban osztozik a két rendező fél.

Milyen kulturális jellegű programok várják idén a kilátogatókat?

Az volt a kérésem, hogy a műsorokban változás legyen, de a jól bevált dolgok megmaradjanak. A szombati nap folyamán az Ataru Ütőegyüttes, valamint a Nádi Verebek Együttes műsorával kezdődik a program. Délután 13 órától Kovács Ferenc, Vas Megye Közgyűlésének elnöke mond köszöntőt, hiszen ettől az évtől kezdve már a Gesztenyeünnep is szerepel a Megyei Értéktárban. Délután többek között a Soltis Lajos Színház, az etNoé Együttes előadása, Gulyás László mesejátéka, illetve a Gencsapáti Hagyományőrzők műsora szerepel a kínálatban. A napot a Nagyszínpadon a Magyar Vista Social Club koncertje zárja. Vasárnap hasonlóan színes műsor vár mindenkit: fellép a Bozsoki Dalárda, a Kőszegszerdahelyi Vadrózsa Népdalkör, az Ungaresca Táncegyüttes, a Boglya Népzenei Együttes, a Perenyei Férfi Népdalkör, a Makám, a Karak és nem utolsósorban a Barabonto Zenekar. A részletes műsor mind Velem honlapján, mind a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Irodájának weboldalán is megtalálható.

A kézművesek is kínálják portékáikat. Milyen termékeket vásárolhatnak az érdeklődők?

Nagyon színes a kavalkád, már több napja le van foglalva az egész falu. Erdélytől Győr-Moson-Sopron megyéig mindenhonnan érkeznek kirakodók, sokféle portékát kínálnak. Természetesen a Népművészeti Stúdió is nyitva lesz a volt MMIK területén. A lekvárral, a szőlővel, a mézzel kapcsolatos dolgok is jelen lesznek. Igyekeztünk úgy összeállítani a műsorokat, hogy mindenki megtalálja a neki valót. Változatlanul családbarát és gasztrokulináris rendezvényről beszélhetünk, a belépőjegyek ára 4-5 éve nem emelkedett. Bízunk az esőmentes időjárásban, valamint abban, hogy jó és színvonalas műsorok lesznek. Azt kérem az idelátogató kedves vendégektől, hogy tartsák be kéréseinket, szabályainkat, a helyieket pedig arra szeretném buzdítani, hogy legyünk szíves és mosolygós vendéglátók. Nagyon sok visszajáró árussal találkozhatunk, míves és színvonalas portékával készülnek. A tavalyi évben szinte mindenki megtalálta számítását, örömmel volt itt. A cél az, hogy az utolsó napon úgy menjenek el a vendégeink Velemből, hogy elmondhatják ismerőseiknek: jó volt itt lenni, szép hétvégét töltöttem itt és kikapcsolódtam. Szeretettel várunk mindenkit, bízva a jó időben!

Mi az Ön legkedvesebb emléke a Gesztenyeünnepről?

Nekem elsősorban ez feladat és munka. Én úgy gondolom, hogy amióta ebben nekem szerepem van, megpróbálom elsősorban a velemi embereket, Velem községet képviselni, valamint azt a hírnevet továbbvinni és öregbíteni, melyet a település az elmúlt évtizedek, évszázadok alatt felépített. Kérek minden tisztességes-becsületes velemi embert, hogy ebben legyenek partnerek, és próbáljunk lelkiismeretes házigazdák lenni.   

 Szeniczei Patrik

Fotó: velem.hu

Dübörögtek a japán dobok a moziban

            Origami, népi táncok, jellegzetes öltözékek, sushi és egyéb nemzeti ételek, filmvetítés, dobkoncert – így lehetne összegezni a Japán Napot dióhéjban.

            Szeptember 28-án megtelt a szombathelyi Savaria Agora Mozi kíváncsi érdeklődőkkel, ugyanis a Magyar-Japán Baráti Társaság, és az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ szervezésében Japán Napot tartottak. Az eseményen megannyi program várta az érdeklődőket. Pércsy Kornélia vezetésével betekintést nyerhettek a para-para tánc rejtelmeibe, Villányi Mariann az origami bonyolult világába vezette be a közönséget. Emellett harci bemutatókra is sor került, a sportolók karate, aikido és judo fogásokkal kápráztatták el a közönséget.

            Ezalatt az előtérben lehetőség nyílt lampion és társasjáték készítésre, origamira, megcsodálhattuk a hagyományos japán viselet jellegzetességeit. A bevállalósabbak számára Rakosa Ferencné készített japán frizurákat, Halászné Németh Krisztina pedig hozzá illő arcfestést és sminket vitt fel a látogatók arcára. Aki megéhezett, az a Bambuszliget Étteremben csillapíthatta éhségét. A fő kínálat sushi volt, melyet japán teával lehetett leöblíteni.

            A nap fénypontja este hétkor érkezett el, mikor a majdnem teljesen megtelt nagy terem színpadát japán dobok lepték el. A kőszegi Ataru Taiko ütőegyüttes remek formában volt, a tőlük megszokott fergeteges produkció nem maradt el. Koncertjük során zengett a mozi, a dobok hangja beleitta magát az ember fülébe. Krisztik Judit fuvolajátékának dallama tökéletesen kiegészítette a társulat többi tagja által diktált erőteljes ütemet. A dobpárbaj sem maradhatott el. Judit ellenfele Riegler András lett, majd becsatlakozott még hozzájuk Turáni András és Török Luca is. Nem kell vérre menő harcra gondolni, a dobosok csatározása humorral fűszerezve zajlott le. Számomra különösen pozitív volt, hogy a közönséget is bevonták a darabba. A Riegler András által felvezetett ütemet kezdetben egyszerű volt visszatapsolni, ám ahogy bonyolódott, úgy volt egyre nehezebb pontosan visszaadni.

            Vörös Emil, a társulat vezetője pozitívan értékelte Japán napi fellépésüket. „Szakmailag úgy értékelem, jól sikerült a koncert. Mi ismét nagyon jól éreztük magunkat. A nagyterem akusztikája ideális számunkra. A hangszigetelés miatt úgy érezzük, mintha nyílt terepen játszanánk, és a közönség mégsem süketül meg tőlünk akkor sem, ha három méterre vannak tőlünk.”

            A fellépésekre való felkészülést már szeptemberben megkezdik, ekkor állítják össze az új évad repertoárját. Áprilisig dolgoznak rajta, majd a Sakura elnevezésű koncertjükön mutatják be a friss darabokat, az év hátra levő részében pedig ezzel a műsorral lépnek színpadra. „Minden évben új darabokat játszunk, de hozzá kell tennem, hogy a sikerdarabokat át szoktuk vinni a következő évre is” teszi hozzá a társulat vezetője.

            Az Ataru széles körben népszerűnek számít, koncertjeiken a kisgyermekektől a felnőttekig minden korosztály képviselője megtalálható. Hogy ennek mi a titka, azt Vörös Emil sem tudta megmondani. „A visszajelzésekből úgy gondolom, hogy az általunk közvetített energia jó hatással van a közönségre. A koncert koncepciója is olyan, hogy többféle hangulat uralkodik a színpadon. Hol komoly, tradicionális zenét játszunk, hol pedig vidám, poénokkal tűzdelt darabokat szólaltatunk meg.”

            Aki a Japán Napon lemaradt a kőszegi ütőegyüttes műsoráról, e hétvégén, a velemi Gesztenye Ünnepen megtekintheti őket, hogy testközelből átérezhesse a varázst, ami a dobosok játékából árad.

Pócza Gabriella

Fotó: bexter.hu 

Negyedik próbálkozásra elkészülhet a Tatabánya - Tata kerékpárút

A negyedik kitűzött időpontra elkészülhet az a mintegy 7 kilométer hosszúságú kerékpárút Tata és Tatabánya között, amely Vértesszőlőst is érinti. A múlt héten aszfaltoztak le egy körülbelül 400 méteres szakaszt. A kemma.hu beszámolt róla, hogy az említett szakaszon az út készen áll, ám személyes tapasztalatom nem ezt bizonyította.

Szombaton úgy gondoltam, megcsodálom azt az utat, amelynek a tatai és a tatabányai polgármester úr annyira örült. A délutáni órákban egy kerékpáros barátommal a nyakunkba vettük a várost, majd elindultunk Tata felé. A vértesszőlősi vasútállomásnál a bicikliút nyomvonala már régóta ugyanúgy látható, szegélyezve van és kaviccsal is felöntötték, de aszfalt még nincs. Ez május óta változatlan, az út azóta csak még rosszabb lett. Hiába van kaviccsal leöntve, a múlt héten áthengerelt út szinte járhatatlan. A Derítő-tó bekötőjénél aszfaltos út még nincs, csak szintén kavics. Meghökkenve gondoltam arra, hogy ezt miként említették meg a Kemma honlapján, de rá kellett jöjjek arra, amit leírnak, az nem mindig igaz. A Fáklya utca felé közeledve az erdőben újfent kavicsos út fogadott minket, melynek felétől végre megkezdődött az az aszfaltszakasz, amelyet említettek. Ennek hossza körülbelül négy-ötszáz méter. Meg kell jegyezni, a minősége kiváló, nagy sebességre alkalmas. A teljes út körülbelül november elejére készülhet el, ami már a negyedik időpont.

 Az utat eddig a helybelieknek mindig csak ígérgették. Aki el akar jutni Tatabányáról Tatára, az kénytelen volt eddig az 1-es főúton végig haladni a kamionok és a teherautók között, néhányan már életüket is vesztették azon az úton. Az első ígért időpont 2012 szeptembere volt. Ezt még 2011-ben hozták nyilvánosságra, végül a munkálatoknak neki sem láttak. 2012 őszén végleges megállapodások születtek arról, hogy lesz út, és nagyjából mikorra készül el. A 2013-as év elején a polgármesterek nyilatkoztak arról, hogy két hónap alatt felépítik az utat, így az májusra elkészülhet, azonban a munkák megkezdése újból elmaradt. Az időpontok ezután csak tovább tolódtak, az utolsó egyelőre november 4-e. Az útépítés során a legnagyobb gondot az jelentette, hogy a talaj túlságosan kemény, valamint ha az Által-ér egy nagy esőzésnél megárad, az út megrongálódhat, így a patak medret néhol ismét szélesíteni kellett. A legnagyobb kérdés az, hogy sikerül-e ebben az októberi hidegben leaszfaltozni az egész utat, avagy ezt ismét jövőre halasztják. Úgy számolják, az utat akár naponta kétezer ember fogja használni. Ha elkészül.

Horváth Szabolcs
Fotó: tata.hu, magyaryterv.etata.hu