Ami nincs fent Youtube-on, az meg sem történt,
amit nem talál
a Google, az nem is létezik, aki nincs regisztrálva Facebook-on, az nem is ember – tartja az új
keletű mondás.
Ebben a formában
kissé sarkított a dolog, azonban az való igaz, hogy a Facebook az évek folyamán
lassú méregként itta be magát a társadalmunkba. A közösségi oldal minden okos
telefonra letölthető vagy alapból beépített alkalmazásként szerepel,
beállíthatjuk, hogy ugyanúgy, ahogy sms esetén, rezegjen, vagy hangot adjon a
telefon, ha új értesítésünk, Facebook üzenetünk érkezett, vagy csak meghívtak
minket egy eseményre.
Lassan a legfőbb
közösségépítő platformmá nőtte ki magát, itt kommunikálunk, hiszen az órákig
tartó csevegés (az internet előfizetésen kívül) nem kerül egy forintunkba sem,
a különféle csoportok pedig tanulószobaként is működhetnek, megkönnyítve ezzel
a kommunikációt a megye (vagy esetleg az ország) eltérő területein elő
szaktársainkkal.
Azonban ez a
nagy internetes szabadság néha a visszájára is fordulhat, főleg ha az embernek
nem csak a közeli rokonai, barátai láthatják az üzenőfalon megosztott
bejegyzéseket, hanem a tanárai is.
Ez most
nem jött be ( Forrás: http://www.kommenthuszar.com)
A Facebookos
tanár- diák viszonyt nem lehet egyértelműen besorolni a „rossz” vagy a „jó”
kategóriába. Az USA-ban Missouri államban például egyértelműen ördögtől valónak
gondolták ezt a fajta kapcsolattartást oktató és tanuló között, így 2011 nyarán
törvénybe akarták iktatni, hogy tanár, ne lehessen ismerőse diáknak. Azonban a
tanár által készített rajongói oldal törvényesen működhetett volna, a lájkoló
diákok itt olvashatták és véleményezhették volna a tanár által közzétett
információkat.
Nálunk
szerencsére még csak fel sem merült ilyen drasztikus szabályozás. A közösségi
oldalakat böngészve úgy tűnik, a tanárok inkább, mint magánemberek és nem mint
oktatók vannak jelen. Fényképeket osztanak meg, oldalakat lájkolnak, de a
diákok kiírásait, fényképeit nem véleményezik.
Tanár
közérdekű információt oszt meg a diákokkal
A Tanár
Blog is foglalkozott a témával, hetven gimnazista segítségével
összegyűjtöttek egy méretes listát azokról az általános viselkedési formákról,
amiket a diáknak és a tanárnak a közösségi oldalon tanúsítania illik.
Íme néhány
ezekből:
· Hogyha
bejelöl egy tanár, illik visszajelölni.
Tanárt kérdezés/beleegyezés nélkül nem jelölünk meg képen, bejegyzésben.
Tanárt kérdezés/beleegyezés nélkül nem jelölünk meg képen, bejegyzésben.
· A
tanár ne ellenőrizze a diákot, hol van, mit csinál. Az nem az ő dolga, hanem a
szülőké.
· Ne
legyen házi feladat a Facebookon mert Facebookra "kikapcsolódni"
megyünk.
· Az
osztálycsoportokba ne csatlakozzon (és ne is akarjon) a tanár.
· Nem
bökünk tanárt facebookon.
· A
személyes ügyeket ne ott beszéljék meg a tanárok és a diákok hanem
személyesen.
· A
tanár és a diák ne éljen vissza a másik adatlapján olvasott vagy látott
kommenttel, posztolással.
Ezen felbuzdulva én is megkérdeztem néhány helyi
diákot, mi a véleményük erről az újkeltű tanár-diák jelenségről.
A 18 éves Viki szerint az, ha a diák ír a tanár
úrnak egy üzenetet, hogy valamit nem ért, segítsen, az teljesen normális. Sőt
azt gondolja, azzal sincs probléma, ha kitárgyalják a hétvégén történteket,
illetve kedvenc zenekaraikról, vagy adott eseményekről is beszélgetnek.
Megemlítette még, hogy ez a dolog a tanulmányra csakugyan jó hatással lehet,
mivel ha a tanár szimpatikus jelenség, és a tantárggyal kapcsolatban érdekes
dolgokat posztol a Facebookon, felkeltheti a diák érdeklődését, és ez által a
kötelező dolgok iránt is fogékonyabb lesz.
Az egyetemista Gábor nem igazán
tartja a közösségi oldalon a tanárokkal a kapcsolatot, viszont a közös
csoportot jó ötletnek tartja, mivel itt minden fontos információt meg tudnak
osztani egymással, és tudja, hogy ha bármi kérdése van, elég megosztania, és
már is kap rá választ. Sokszor többet is…
Csaba, érettségi
előtt álló diák azt tartja, hogy nem illendő a diáknak bejelölni a tanárt,
ennek ellenére neki is több oktatója tartozik az ismerősei közé.
„Van fenn tanárom, de kivétel nélkül azok,
akik maguk jelöltek be. Őszintén szólva én nem szeretem, ha a tanáraim látják
azokat a dolgokat amiket csak a barátaimmal osztanék meg.”
Marietta, végzős egyetemista úgy vette észre, az
egyetemi oktatók nem igazán aktívak a közösségi oldalon, viszont a
középiskolából több tanára is ismerőse. Úgy gondolja, az oktatók leginkább csak
csendes megfigyelők, nem véleményezik a diákok interneten tanúsított
viselkedését.
A 20 éves Ádám szerint csak azok
a tanárok próbálnak meg kapcsolatot kialakítani a diákokkal, akik az életben is
közvetlenebb, haver –haver viszonyt ápolnak a tanulókkal. Hozzáteszi, hogy ez
észrevétele szerint, a fiatalabb tanárok jellemző viselkedése.
Mini felmérésünk
alapján nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a fiatalok nincsenek rossz véleménnyel a
jelenségről, azonban ez egy olyan téma, amely mindenkit érint, szóval, ha nektek
is van ezzel kapcsolatos tapasztalatotok, vagy csak megosztanátok a
gondolataitokat, ne habozzatok, használjátok nyugodtan a kommentelési
lehetőségünket!
Tóth Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése