A megdöbbentő valóság!

Egy színvonalas vendéglátó egységben dolgozom felszolgáló munkakörben. Amint a télből nyár lett, megnyitottuk kerthelyiségünket, amely egy tér közepén helyezkedik el és trópusi növények ölelik körül. Gondosan ügyelek arra, hogy vendégeink kitűnő kiszolgálásban részesüljenek és természetesen a munkatársak is hozzájárulnak a sikeres csapatmunkához.

Még a szezon el sem kezdődött, számomra már sok elképesztő dolog történt. A leggyakrabban előforduló eset, hogy nem tartják tiszteletben a kerthelyiséget, áthaladnak rajta, nem kímélvén a növényeket. Elsőként arra csodálkoztam rá, hogy miután udvariasan felszólítottam egy hölgyet, hogy legyen kedves az étteremteraszt megkerülni, mivel ez az üzlethez tartozik, ő fennhangon csak ennyit válaszolt: „Eddig sem kerültem meg, és ezután sem fogom!”

Megköszöntem az udvariasságát. Azt hittem, hogy ennél megdöbbentőbb eset nem történhet velem. Azt gondoltam rosszul látok, mikor egy úr a mellettünk lévő látszerészhez igyekezve a kiskutyáját kikötötte a székünk lábához. Még jó, hogy a szemészetre ment, kellett volna neki még egy szemüveg, hogy észrevegye az nem egy „kutyaőrző”. Bár a kutyus fegyelmezettebb volt, mint a gazdája.

Sokszor előfordul az is, hogy megkérdezem a kedves vendéget, hogy mit hozhatok neki, melyre csak egy flegma választ kapok: „Én csak megpihentem!” A téren erre a célra pakolják ki a padokat, mégis a mi székeink a kényelmesebbek. Ezt tetőzi az a viselkedésforma, ami sokak számára természetes, hogy leül egy máshol vásárolt áruval és nyugodtan elfogyasztja. Miután finoman elinvitálom, bosszúját kifejezve idegen papírhulladékkal rakja tele a virágtartót szemetesnek titulálva.

Az éttermi terasz legszebb éke egy Buddha szoborfej, amely a főpult tetején helyezkedik el, mellette pedig ezüstborítású mécsesek állnak. Minő döbbenet, hogy egy vendég megkérdezte, hogy „itt valaki meghalt?” Erre asszociált, miközben semmi komolyabb jelentést nem tulajdonítanak a dísztárgyak.

Egy járókelő biciklijének pont előttünk esett le a lánca, mivelhogy szerszámmal nem rendelkezett, ezért elkérte az éppen vacsorázó vendég kését. Aki készségesen átadta neki.

Én már csak annyit kérdeztem: „Hozhatok egy másik kést?”

Jó néhányszor találkozunk megdöbbentő, hihetetlen helyzetekkel és emberekkel. Más gondolkodásmenetét és viselkedését nem tudjuk megváltoztatni, talán egy kicsit irányítani, ami hosszútávon nem hoz eredményt. A hozzáállásunkat kell úgy alakítani, hogy az nekünk megfeleljen, és a pozitív dolgokat kell előnyben részesítenünk.

“Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.” (John C. Maxwell)